And the cinemas as well...

Kitaláltam valamit, amit a mozik bevethetnének a szánalmas nézőszám növelésére. Van egy olyan fogalom, hogy egyidejűség, ami bizony drága kincs! Lásd alant, de először sztorizok. 

Most jövünk a cinemából (amikor nemrég egy angol pasassal beszélgettem, és azt mondtam neki, a konferencia egy movie-ben lesz, csak nézett nagyokat, hogy hogy fogunk belekerülni egy filmbe, na ennyit az inglisemről a moziTEREM az cinema...), a legújabb James Bond filmet néztük meg a Sugár moziban. Szánalmas a moziipar állapota. Legújabb filmet kisteremben, fél házzal vetíteni... hát van ennél rosszabb?

Hozzá kell tenni, hogy a mozik pökhendiségét egyelőre nem törte meg a töretlen lefelé ívelő pálya, csak a bevétel zuhant drámaian. Talán nem árulok el túl nagy titkot, ha elmondom, hogy mennyiért lehet kibérelni konferencia céljából egy délvidéki mozitermet egy napra: 700.000 HUF az ára. Ezek simán bolondok. Ha negyedannyit kérnének, lenne cég, aki kibérelné egy-egy napra, de így??? Én azt nem értem, hogy miért nem veszik figyelembe, hogy mennyi bevételt termel a filmvetítés, és ehhez arányosítanák a bérleti díjat. A legjobb sztroim ez ügyben, a mozi megnevezése nélkül, amikor tavaly tavasszal csináltunk egy konferenciát, és volt catering (magyarul: kaja) is, és a mozi aggódott, hogy ha nem kerítjük el paravánnal a kaját, akkor nekünk milyen rossz lesz, mert a sztenderd mozilátogatók felzabálják a kaviáros-mákos-kolbászos-valníliás-szalonnás-csicsókás (fúj! )  falatokat. Én meg csak röhögtem magamban. Ugyanis a konferencia főpróbája során volt szerencsénk megfigyelni a forgalmat. Ilyenek, hogy:

-Sajnáljuk fiúk de be kell fejeznetek a próbát, mert a következő filmre eladtunk jegyeket - mondja a mozis. (Fontos adalék, hogy már 14:00 van, és eddig az összes előadás elmaradt.)
-Mégis, mennyi jegyet adtak el? - kérdezem én.
-Hát.... egyet.

Ilyenkor az emberben megmozdul az adakozási hajlam, hogy annak az egy embernek adjon 3000 Ft-ot, hogy menjen már a túróba, és jöjjön vissza 2 óra múlva - de nem tettem meg ezt a "gesztust". Na szóval megreszkíroztuk, hogy a konferencia látogatóin felül a mozilátogatók is jól bekajálnak. Hát, az a tizenöt ember nem sok vizet zavart.

Ülünk a félig üres (vagy félig tele?) nézőtéren, és azon gondolkodom immár sokadszor, hogy mit tehetnének ezek a cégek, ha lenne bennünk kezdeményezőkészség. Hát, kitaláltam valamit. Az alapfelállást figyelembe véve (olyan előadásokat kellene tartaniuk, amiért az emberek szívesen fizetnek 4-5 ezer Ft-ot, valamint hogy a cucc ne legyen egyidejűleg elérhető ingyen is) az alábbi meglátásra jutottam. Amit ki tudnának használni az internetkorszakban, az az egyidejűség. Az emberek szívesen fizetnek akár 20 eFt-ot is egy Jean Michel Jarre koncertért, még akkor is, ha a a művészt 1 km-ről (sem) látják, de az eseményről készült kétórás felvételt már ingyen sem nézik meg. (Én sem.) Ugyanez igaz egy színházi előadásra is: fizetünk az ottlétért, de az előadás felvételét már nem nézzük meg. Ja, és az ITFactory is ilyen: alaposan építettünk arra, hogy az egyidejű online jelenlét értéket képvisel! Amiért ezekben az esetekben fizetünk, az az egyidejűség. És nem azért nem nézzük meg ingyen, mert feltétlenül rossz a felvétel. Nem. Azért nem tudjuk végignézni, mert tudjuk róla, hogy konzerv, ami türelmetlenné tesz, tekerjünk már!

Nem tudjuk, hogy miért ér nekünk zsozsót az egyidejűség, de ér, annyi biztos. Nemsokára sokan-sokan felismerik ezt, és új iparágak épülnek erre a tényre. A "konzerviparnak" egyszeriben konkurrense támad.

Ha én mozihálózat lennék, alkotnék egy modellt, ami lehetővé tenné, hogy a földgolyóbison szinte másodpercenként tartott koncerteken a világ sok-sok mozijában részt lehessen venni "élőben". Én tuti beülnék egy kedvencem koncertjére (a moziba!), mert ezzel rész vehetnék olyan eseményeken, melyeken másképp sohasem. Versenytárs nincs, mert a tévében ez nincs, DVD-n nincs, repülőjegyem nincs... Mire vártok, mozikák?