Urbán legenda, de találó: egyszer megkérdezték Czigány Györgyöt (vagy bárki mást, a név valószínűleg behelyettesíthető), mennyit készül a Ki nyer ma? egy-egy adására, hogy fejből tudja nemcsak a rejtvényként feladott mű paramétereit, a zeneszerző életét, hanem az adott történelmi kor eseményeit is. Állítólag a válasza így hangzott: "A rövid válaszom: semennyit. A hosszú válaszom: az elmúlt tíz évet." Napi 6 óra intenzív koncentrálással és évi 200 munkanappal számolva ez olyan tizenkétezer ~ 10.000 óra.
Azt mondhatjuk, hogy ha valaki egy adott témával tízezer órát foglalkozott intenzíven, vitathatatlan szakértő lett - ha csak abba nem hagyja a folyamatos készülést, és át nem lép felette a kor vasfoga. (Igazán költői képzavart hoztam össze, ugye?)
Ezer óra foglalatosság táján az ember még csak odáig jut, hogy végre kezdi kapisgálni, mit nem tud. Én például ezen a szinten vagyok zongorából, festészetből, és gombászatból, merthogy ezeket űzöm hobbiszinten évek óta. Társaságban villogni már tudok vele, de valójában tudom, hogy ismereteim nagyon is felszínesek. Úgy is mondhatnám, hogy a ló innenső oldalán vagyok, úgy érzem, "már csak egy pici" kellene, hogy átessek a ló túloldalára, de az a pici sajnos a fenti képlet szerint 9000 óra, ennyi pedig egyetlen élet folyamán nem fog hozzáadódni sajnos soha. Ja, angolból is ezen a szinten tartok. Mindig "egy picire" (gyakorlatilag legalább egy év kintélésnyire) vagyok attól, hogy a saját elvárásomnak megfeleljek - és a távolság nem csökken.
És akkor mit mondhatunk a száz óráról, ami a tanfolyamok időkeretével állítható párhuzamba?
A száz óra arra elég, leglábbis abban a formában, ahogy mi csináljuk, hogy a hallgató mindent lásson, mindent kipróbáljon - egyszer. Gyakorlás, ismétlés az leginkább belecsempészett módon fordul elő (nyiss mégegy új web projektet - na ezzel memorizáltad ismét, hova a bánatba dugták el ezt az opciót a Visual Studióban - ilyenek). Amit mi tehetünk, és teszünk is, az a hallgatóság bevonása, "involválása", hogy lehetőleg minél magasabb adrenalinszinten töltse el ezt a száz órát, mert így nagyobb mértékben ragadnak meg dolgok, mintha hótt unalmasak lennénk.
Van ugye nekünk az IT Factory oktatásunk, meg nekem az a fixa ideám, hogy a mai korban, a hőskorban bárki bármit akár egyedül is meg tud csinálni, ha az a valami - informatika. Voltam már orvosnál ezzel a képzelgésemmel, de gyógyíthatatlannak tűnik :). Ennek fényében hirdettük meg tavaly a programozói IT Factory-t, ahol a kezdetektől gondoltunk arra, hogy a mi kis száz óránk után tovább kell buzdítani a hallgatóságot, hogy még pár száz órát tegyen bele a felkészülésbe, hogy meglegyen az ezer órája. Sajnos tavaly azonban nem kommunikáltuk helyesen ezt az alapvető dolgot. (Talán mert nem is tudatosodott akkor még ennyire.) Csináltunk tanulmányi és vizsgaidőszakot, de valahogy nem sikerült hangsúlyoznunk, hogy mi "csak" intenzív 100 órát adunk az 1000-ből. A rátanulás, az ismétlés "házi feladat".
Kértük ugyan a hallgatókat, jelöljék meg, mivel szeretnének foglalkozni a későbbiekben, meg önálló feladatot is kértünk a "diplomáért", de ezt valahogy puhányan, lájtosan tettük, így a végére a beérkezett zárófeladatok száma nem haladta meg a 30%-ot. Ez azt jelenti, hogy sok vért veszítettünk, sokan ha nem is a 100 óra után, de valahol 300-400 táján vagy abbahagyták, vagy lecsatlakoztak rólunk.
Idén ez másképp lesz. Már a jelentkezéskor kérjük az önálló feladat, az önálló ötlet leírását, valamint az 1000 óra leteltével gondoskodni fogunk a kiemelkedő eredmények elismeréséről is.
Apropó kiemelkedő eredmények: a tavalyi csapattal sem veszítettük még el azt a lehetőséget, hogy valamilyen formában elismerésben részesítsük azokat, akik önálló, vagy részlegesen önálló "alkotásokat" készítettek! Kedves Tavalyiak! Szeretné-e valaki az informatikai "alkotását" megmutatni nekünk, valamint - az IT Factory honlapján keresztül - a nagyvilágnak? Akit érdekel a lehetőség, írjon nekünk!