Máris beszámolhatok egy elbukott ötletről. A Strand Safe az. Mint azt már megírtam, minden egészséges férfiember rágerjed arra az ötletre, hogy digitális széfeket kellene kitenni a Balaton 160 strandján, különösen a szabadstrandokon, és ebből piszkosul meggazdagodni. Nos, mint annyian előttem, én is feladtam ezt a küzdelmet. Mégpedig az alábbi okfejtés miatt:
Az egész szolgáltatás alapja a bizalom, mely több összetevőből áll:
1. A Vakpali Bété által odatoszott széfbe senki nem fog beletenni semmit. Én még a Debreceni Élményfürdő igen fejlett, műanyag órás szekrényében sem hagyok mást, mint büdös zoknit. Külföldön ha pályaudvari széfet használok, csak a szennyes kerül bele. Miért? Bi-za-lom. Hiány. Miatt. A Strand Safe mögé tehát egy nagy név és egy komoly rendszer kell ahhoz, hogy legalább egy bolond elkezdje használni, aztán az egy bolond százat csináljon. Sebaj, keressünk sponzort! Szinte magától adódik, hogy az összes sör- fagyi- és üdítőgyár szóba jöhet, különös tekintettel a sörösökre, mert széfet használni férfias dolog, meg különben is, halmozottan hátrányos helyzetben van a sör a strandon, mert a szegény sörgyárak nem állíthatnak fel a strandon sörautomatát, bezzeg a kólások csinálhatnak kólaautomatát. Szponzorálhanak viszont digitális széfet. Ez tehát nem gond.
2. A bizalom alapja egyfelől, hogy a széfet NE tudja kinyitni senki emberfia a rekesz tulajdonosán kívül. NEM lehet a helyszínen más hozzáférés, mint a vevőé, és ezt bizonyítani is tudni kell. Ellenkező esetben büdöszoknitár lesz belőle, mint az az élményfürdőkben megszokott. A bizalom alapja másfelől, hogy vész esetén viszont ki kell tudni nyitni, vagyis KELL hozzá hátsó bejárat és személyzet, ellenkező esetben a sok feldühödött apuka szétveri az egészet, ha este 6-kor nem tudja kiszedni a tákolmányból a slusszkulcsát, mert az dobott egy kék halált. Ahogy az anyag találkozik az antianyagal, ez a két szempont úgy oltja ki egymást. Bizalomerősítés céljából oda kell ültetni valakit, aki nem fér hozzá a rekeszekhez, de ha baj van, akkor sem. De akkor meg megverik :) És minek is van ott, ha nem fér hozzá? Gordiuszi csomó!
De még ez sem igazán megoldhatatlan probléma, csak épp álmatlan éjszakákat okoz. Az igazi baj ugyanis most jön. A szokásos össznépi tóparti slusszkulcs-dugdosás nem más, mint egy eloszott kockázati rendszer, minden strandoló eldugja a maga slusszkulcsát-pénztárcáját egy-egy koszos zokniba. Ezt azért jó így, mert nem fordulhat elő, hogy MINDENKIT kirabolnak. Macerás dolog az összes bugyit kiborogatni végig a parton, nemde? Mindenkinek megvan ugyan a maga esélye arra, hogy megkopasztják, de a strandolók teljes tömegére vetítve már elenyésző a kockázat. Ezt a térben és időben szétmaszatolt kockázatközösséget váltaná fel a széf egy szingularitásba sűrűsödött kockázati gócponttal. Egy single point of failure-rel. Kialakulna egy olyan sűrű terület, ahonnan egyben el lehet lopni több száz slusszkulcsot és néhány millió Ft-ot, a bankkártyákról már nem is beszélve. Ha én "olyan" lennék, behajtanék a szabadstrandra egy Kamazzal, és tövestül elvinném a széfet, szevasztok!
Rémálmaimban pedig ezt látom: egy verőfényes nyári napon a széf megbolondul, és minden teketória nélkül kinyitja az összes rekeszét. Csak. Mert informatika. Hű, micsoda ribillió támadna! Minden épkézláb ember rohanna fosztogatni, amíg lehet! 
Kár érte. Pedig még egy frencsájz rendszert is kitaláltam hozzá. A széfeket eldobható UV-színű műanyag karkötőbe beleírt számkód nyitja-zárja. Nos, a frencsájz lényege, hogy üzemeltesse a széfet, aki akarja (mondjuk a hotdogos), de az csak az általam előállított gagyi műanyag karkötővel működik, amit az üzemeltető tőlem vesz 300 Ft-ért (előállítási költség: 1 Ft), és eladja 500 Ft-ért. Tehát az egész átalakul műanyag karkötő nagykereskedelmi árusításába. Ja, és a kütyü készen van műszakilag. Bárcsak ez az egész ne az őrző-védő iparba tartozna, bárcsak ne járna egy deka felelősséggel sem! Púp a háton!