Fóti Marcell vagyok, 1969-ben születtem Budapesten. Gyermekkoromat Pécelen töltöttem, értelmiségi családban. Viszonylag későn nőtt be a fejem lágya. Azért lettem informatikus, mert azt mondták, az legyek. Aki-ami most vagyok, az talán annak "köszönhető", hogy az informatika soha, egyetlen percig nem érdekelt jobban bármi másnál. Ennek ellenére "viszonylag" elmerültem benne. De kilátok belőle. Azért indítom ezt a blogot, mert talán másoknak is érdekes lehet, hogyan látja a világot egy informatikus-programozó-(botcsinálta) HR-es-vállalkozó-családapa-gombász-festő(művész?)-majdnem-zenész.

Ismerkedés az informatikával

Gimnazista koromban édesanyám, aki akkoriban programozóként dolgozott a SCI-l nevű kommunista nagyvállalatnál, és grafikus programot készített (textiltervező rendszer), megpróbálta nekem elmagyarázni a DOS-t és a könyvtárszerkezetet. Kedves idesanyám, bevallom, egy kukkot sem értettem belőle. Ami megragadt, az csupán ennyi:

CD Games <Enter>

Tetris <Enter>

De hogy miért indult ettől a Tetris, arról nem volt fogalmam. Miután igen nehéz fejűnek bizonyultam, negyedikes koromban kaptam egy Enterprise 128 típusú számítógépet, mert az volt a divat. Marha jó volt, volt hozzá vagy kettő játék. A szomszéd gyerekeknek, akiknek C64 vagy ZX Spectrum jutott, volt egy csomó játékuk. Ez a tűrhetetlen állapot vezetett rá a programozásra. Ha nincs játékom, és nem is lehet szerezni, akkor írni kell. Kezdetben Basic-ben bénáztam, míg rá nem jöttem, hogy soha az életben nem leszek képes olyasmit csinálni, mint pl. a Mission Impossible, mert "valami miatt" tetű lassú az én gépem, noha modernebb, mint az övék. Fogalmam sincs, ki mondta meg, mi a túró az a gépi kód. Talán ismét édesanyám.

Na ebből majdnem baj lett. Mindenféle bigyókat elkezdtem gépi kódban írni, többek között egy DOS-os rezidens  progit, ami nem is tudom, mi akart lenni. Addig jutottam, hogy a két Shift egyidejű lenyomására valami zenét kezdett játszani, és már épp azon gondolkoztam, csodálatos zeneprogimat hogyan fogom terjesztetni gyanútlan áldozatokkal, amikor beütött a Pif-Paf vírus, és egész Pécelt leterítette. (Anyukám most írta, hogy emlékszik a progira, aminek volt mégegy funkciója, amit én már elfelejtettem: "K" betű leütésekor kiírta, hogy "Szia anyu", ezzel nagyon megkönnyítette neki a munkát a gépen :)

A sors a kezembe adta a disztribúciós módszertant! Akkoriban még nem léteztek vírusölők, vagy legalábbis én nem tudtam, hogy léteznek, ezért csináltam egy dummy COM programot, amit direkte megfertőztem a Pif-Paffal, hogy hozzájussak a kódjához. Az a buta meg is fertőzte. Ha jól emlékszem, 400 bájt körüli volt a hossza. Disassembláltam. Kinyomtattam leporellóra, és nekiálltam visszafejteni. Két hetembe tellett, mire rájöttem, hogy 1.) a Pif-Paf véletlenül terjed, nincs benne káros kód, valószínűleg elszabadult a "műhelyből", 2.) ilyet nem szabad csinálni. Hiába értem és tudom már, hogy hogyan terjed, nekem mégis inkább víruskergetőt kell csinálnom hozzá. És lőn virkiler, egy l-lel, mert a 8 karakteres névbe így fért bele :) Miért lettem magamtól ennyire jó fiú?

Atomkorszak

A faluról tudni kell, hogy itt székelt a Polgári Védelem Országos Vezetőképző Intézete, ahol akkoriban az atomkatasztrófa volt a fő scenárió, és mindenféle titkos marhaságokat tároltak 5 egész egynegyedes flopilemezeken, melyeket páncélszekrénybe zártak. Na ezeket a flopikat terítette be egy az egyben a Pif-Paf, amiről akkoriban senki sem tudta még, hogy milyen károkat tud okozni (mint kiderült, semmilyet). Ezért aztán iszonyatos pánik lett úrrá a tiszteken, hogyakkorjajmostjönnekazolaszokdélrőlélerohannakminketjaj. Amikor kiderült, hogy "látom" a kódot, többé nem volt más út, mint a vírusirtás. De vicces volt, mert voltak űber-hiper-szuper-titkos adatok, meg ilyen-olyan dugiflopik hadititkokkal, amik nem is léteznek, amelyeknek a lemezeit nem volt szabad ellenőrizni, hát azok a lemezek egyfelől nem is léteznek, meg mert azok "úgysem vírusosak". Na így törtétn, hogy a nevezetes Pif-Paf még vagy ötször leteperte a BM-et, mire a tiszt urak engedélyezték a teljes vírusirtást.

Folyt. köv.