Vannak egyfelől a hangoskodó-kiabáló sokak, akik szerint a Mocskos Profitvadász Multi (dögöjjönmeg!) miatt van ez az egész. Itt nem feltétlenül kismagyar jelenségekre gondolok, ebbe a körbe tartozik a ZeitGeist által megtestesített mozgalom is. (Láttad már a filmet?)

Aztán van állítólag egy gazdasági törvényszerűség, amely szerint profitnak lennie kell, különben megdöglik a cég.

Most akkor melyik az igaz?

Star Trek 

Hadd mondja el egy kisnaív vállalkozó, én, hogy mi itt az igazság. Láttam egyszer egy érdekes interjút a Star Trek sorozat kopasz kapitányával (Patrick Stewart), ahol a jövőről kérdezték őt. Mondott ezt-azt, konvencionálisakat, és meglepőeket is. Amikor megkérdezte a riporter, hogy ezeket a fantazmagóriákokat meg honnan veszi, ezt válaszolta: "Because I've been there!". Mert ott jártam! Mármint a jövőben...

Hogy merészelek én csacskaságokat beszélni a profitról?

Because I've been there!

Hol nőttem fel? A kommunizmusban. Hatott rám? Hatott. Dögöjjönmegaprofit? Dögöjjön. Így hát kezdetben (2000 előtt) úgy vállalkoztam, hogy ami bevételünk volt, azt mind-mind, az utolsó fillérig szétosztottam a dolgozók között. Két fontos elképzelés is meghúzódott emögött az altruista viselkedés mögött:

1. Ha mindent odaadok, és a dolgozó sok pénzhez jut, majd jól beosztja, odafigyel például arra, hogy milyen továbbképzésekre van szüksége, milyen könyveket kell megvennie, elolvasnia, milyen hardvercuccot kell vennie stb. Ezzel akkor nekem nem lesz dolgom, a munkatársak és a munkakörülmények fejlődése önjáró lesz. Hurrá!
2. Amikor van pénz, adok. Amikor nincs, akkor meg majd nem adok. Most látjátok, van, tehát együtt nevetünk. Ha meg majd másképp hozza a piac szeszélye, együtt fogunk sírni is. Jó?

Na ebből egyik sem jött be. Egyrészt a dolgozó, aki "túl sok" fizetést kap, saját pénzének tekinti az egészet, és ahelyett, hogy befizetne egy konferenciára, vesz egy hatszázezer forintos tiffany mozaik világítóablakkal felturbózott bejárati ajtót (megtörtént eset). Idővel feledésbe merül, hogy miért is kap a piaci átlagot jóval meghaladó juttatást, és ha szóba hozod, már nincs igazad. A szükséges hardverbővítést a laptopjában továbbra is tőlem várja. De nekem erre már nincs pénzem, hisz nekik adtam a jussukat! És hát persze az együtt sírunk-együtt nevetünk sem jött be. Rendben ment ugyebár az együtt nevetünk, aztán meg a kilépünk, szevasz. Tudod ki fog együtt sírni! Veled!?! Kétharmad annyi pénzért...?

A jelenségekből le kellett szűrnöm a tanulságot, hogy mivel az alkalmazottnak nem pont ugyanannyira fontos a cég, mint nekem, nem úgy fog viselkedni, ahogy elvárnám. Hibásak az elvárásaim, mert amit elvárok, az egyfajta tulajdonosi tudat. Az meg nincs meg másban, csak bennem, a tulajban. Ebből következően teljesen felesleges a bevételt kommunisztikus módon az utolsó fillérig szétosztani. Sőt, veszélyes, mert nem lesz egy vasam sem fejlesztésekre, és egy árva peták tartalékom sem azokra az időszakokra, amikor a bevételek nem a tervek szerint alakulnak. Tehát visszatartjuk a zsozsót például abból a célból, hogy valódi befektetéseket meg tudjunk finanszírozni. Aki nem így tesz, az hülye. (Igen, hülye voltam anno.)

És megkezdődik a kizsákmányolás 

A visszatartás mértéke iparáganként változik, nálunk olyan 50%. Tapasztalati úton, kísérletezve jutottam ehhez az értékhez. Marx forog a sírjában. Ezt hívta az öreg kizsákmányolásnak. Látszik, hogy sohasem volt vállalkozása :) A nettó árbevétel 50%-a garantáltan nem kerül a munkavállalókhoz, se az APEH-hoz, se se se. Kell befektetésre és tartalékra. Különben hogy a fenébe vennék egyik napról a másikra még 40 laptopot, még 20 íróasztalt, még 50 széket, mint az történt most, 2008 októberében, amikor fel kellett szerelni egy 60 gépes termet? Hogyan adnék fizetést teljes három heti szabadság, nemtermelés után, mint most, 2008 december 18-tól 2009 január 12-ig? Jé, három héten át nem dolgozunk, egyikőnk sem, jééééééééé!

Most jön az érdekes fordulat. Ha mindent szétosztasz, hülye vagy. Ugye? Igen. Ha viszont nem osztasz szét mindent az utolsó petákig, és nincs mire befektetni, és a várva várt baj és bevételkiesés sem akar bekövetkezni, akkor a tartalékaid megmaradnak. Ugye? Igen. Ergo profitot termelsz, te mocskos kapitalista dög! Jön a pénzügyi év vége, és a mérlegben megjelenik az el nem költött kapita. A nyereség. A profit. És simán lehet, hogy ez QQQ sok pénz, mert mondjuk 100 alkalmazott helyett/nevében spóroltál egész évben. Mindegyik nevében csak egy kicsit, de 100 x kicsi az sok-sok pénz. Elvileg átvihetnéd ezt a megtakarítást a következő pénzügyi évre, de jelentős részét gyakorlatilag nemigen fogod. Az egész rendszer úgy van felépítve, hogy a pénzügyi év végén jön egy viszonylag jelentős RESET (társasági adó, iparűzési adó, nyereségadó stb.). És a kizsákmányolás kezdődik elölről, amíg a kapitalizmus össze nem omlik.

Íme az egyszerűsített egyenlet: ha felelősen gazdálkodsz, profitot termelsz, mégpedig menthetetlenül. Ennyi. Lehet dühöngeni és tüntetni. Elismerem, rosszindulattal, az alkalmazottak kirablásával, gyermekmunkával, rabszolgatartással is el lehet jutni a profitig, és ezek a módszerek valóban undorítóak. De erről nem a profit tehet. A profit a vállalkozás ténykedésének szerves része. Eredménye. A konyhakéssel is lehet ölni, mégsem tüntet senki a konyhakések bevonásának szent és nemes ügyében

Ha ugyanezt megfordítjuk, abból is érdekes egyenlet jön ki: ha egy cég nem termel profitot, akkor nem gazdálkodik jól. De ez már egy másik történet. A veszteségé. Azt is ismerem!