A nyár elejétől új mesterhez (is) járok festést tanulni. Gasztonyi Kálmán szerint a képeket eladásra festjük, ha viszont nem, akkor az első szabály lép életbe. Kálmán érdekes ember, szinte hihetetlen, de abból él, hogy olajfestményeket fest és ad el, eddigi élete során közel kétezret (!!!!!!!). Úgy gondolom, önmagában jelentős teljesítmény, hogy valaki még a halála előtt képes pénzzé tenni a képeit, ehhez ugyanis nyilvánvalóan előbb meg kell halni :) Ilyen mennyiségben alkotni és eladni az meg maga a csoda.
Néhány alapelv, amit május óta tanultam, pedig már öt éve festek:
-
Ha a rajz szar, minden szar. Korábbi képeim emiatt olyan bénácskák, háromszemélyes ló és egyéb perspektívatorzók...
-
Nem használunk fekete és fehér festéket (kivéve néhány extrém esetet és csúcsfényt).
-
Krapplakk mindenben van (a kraplakk egy bordó szín).
-
Nincs olyan, hogy "barna". Van természetes umbra, égetett umbra, természetes sziéna és még egy sor barnás árnyalat, de "barna" - olyan nincs.
-
Nincs olyan, hogy "kék". Cölin, ultramarin - az van helyette.
-
Soha, semmit nem kerülünk ki az ecsettel. Ha hátteret kell festeni, kötelező ráfesteni az előtérre, mert ha kikerülöm, a háttér az előtérbe tolul.
Egyszóval rá kellett jönnöm, hogy az eszkimóknak nem véletlenül van több mint száz szavuk a hó megnevezésére. Ha az ember elmélyed valamiben, mindjárt részletekre bukkan, és ehhez sajátos szókincs kell.
Az első törvény jegyében (eladás!) festettem az Őszi út című, impresszionizmusba hajló képemet, melyet az új alapelvnek megfelelően áruba is bocsátok, mégpedig 1 Ft-ért, és hol máshol, mint a Marson?
http://boltamarson.com/TopNProduct.aspx?ProductID=36682
Ha szeretnél egy eredeti Fóti Marcellt, licitálj rá! Ha majd meghalok, vagy értékes lesz - vagy nem. Inkább nem. Tutira nem. Még azt is megmondom, miért nem lesz értékes: mert nincs stílusom. Az impresszionizmust mintha már feltalálták volna...