Lement az IT Factory - Hálózatbiztonsági képzés első fele. A tegnapi napon alkalmam volt hallgatóként végignézni egyet, mert eddig mindig én voltam a tanítóbácsi. Már egy csomó tapasztalatot szereztem egyébként is, ezt még megspékelte a tegnapi, így hát írok lassan egy összefoglalót magamnak is, meg az utókornak is, milyen is egy online oktatás.
Akik nincsenek benne, azok kedvéért elmondom, hogy közel 170 hallgató van egyidőben jelen az oktatásokon, ebből 60 körüli fő a helyszínen csücsül, 100 feletti fő pedig online követi az előadást. Mindenkinek van egy saját (virtuális) gépe a neten, azon gyakorlatozik, tehát nem kellett senkinek beszereznie egy szervervasat az eksönre.
A jelentkezésekből látszik, hogy az informatikusember szerencsére nem fél az online oktatástól, pedig akár félhetne is. De az elmúlt tizenvalahány alkalom bebizonyította, hogy az online oktatás egyenértékű a tantermivel, mert amit elveszítesz az egyik oldalon (például a tanár odajön, és segít), azt megnyered a másik oldalon (a felvett anyag hasznosabb, mint hittem).
A videó csodája
Egyszer már blogoltam arról, hogy és mint NEM képes az ember megnézni 36 órányi szakmai videót. Ami itt baromi érdekes, az az, hogy az IT Factory 4 + 4 +4 + 4 + .... + 4 órái visszanézhetők, és aktívan vissza is nézik a résztvevők! Ez meg hogy lehet? Miért nem halnak bele? 
Nos, a titok megfejtése szerintem abban áll, hogy ha kapsz 40 órányi videót, de nem tudod, hogy mi van benne, akkor erőszakot kell venned magadon, hogy megnézd. Kapsz egy DVD-t, tele jó cuccal. Van rajta vagy ötezer proggi. Na én az ilyeneket nem átböngészem, hanem kikukázom.
Itt viszont visszanézésről van szó, pontosan tudjuk, mi van benne, nem fekete doboz a 4 órányi felvétel, hanem az általam átélt események krónikája. És ha velem történt, képes vagyok megnézni. Még pörgetni is könnyebb, mert előre tudom, mi után mi jön. Végeredményben egy fantasztikus tanulást segítő matéria hullik az IT Factorysok kezébe, mellyel az online oktatás kenterbe veri a hagyományos oktatást!
Hagyományos oktatásnál ugyanis mindent látsz, mindent kipróbálsz, mindent értesz - egyszer. De a dolog csak elsuhan előtted, és amiről lemaradtál, annak szevasz! Online oktatásnál viszont a videónak köszönhetően hajszálpontos dokumentáció (jegyzet) készült az eseményről, melyet ha visszanézel, esélyes, hogy sokkal jobban rád ragad a tananyag, mint ha csak jegyzeteltél volna!
Autók a sztárdán
Hadd világítsam meg ezt egy hasonlattal (lehet, hogy már írtam valahol korábban ezt, de tök jól fedi a valós helyzetet). A hagyományos oktatás olyan, mintha kiülnél az M7-es mellé, és csak jönnek, jönnek, jönnek a mindenféle típusú, színű, rendszámú autók, autók, autók, autók. Te mindet látod, mindet felfogod, mindegyik rendszámot leolvasod, mindegyik autó színét felismered egy teljes héten keresztül, nem maradsz le az eseményekről - de ha valaki visszakérdez, hogy mi volt a rendszáma a piros Skodának, ami fél napja ment ott el, akkor kész vagy. Honnan a francból tudjad? Ha esetleg készítettél jegyzeteketet, arra még támaszkodhatsz - de ha mindent pontosan lejegyzeteltél, akkor meg nem tudtál figyelni a forgalomra.
Az online oktatásnál pontos jegyzet készül videó formájában. Az összes képernyőkép tűéles, az összes lépés, amit csináltunk, megvan, reprodukálható, az összes tanári magyarázat rendelkezésedre áll. AZ ÖSSZES! HAJSZÁLPONTOSAN! És olyan érdekes élményeket nyújt, mint az egyik halllgatónk mondta, hogy visszanézte, és csodálkozva vette észre, hogy "még erről is szó volt". Hát ja. Az a kicsi piros Skoda.
Megmondon őszintén, nekem egy kellemes csalódás ez az egész IT Factory. Amilyen percepcióval nekiálltam a 800 órányi felvett videóanyaghoz, szinte kedvem sem volt elindítani a felvételt óra előtt. Aztán kiderül, hogy az IT Factory hallgatói egy kincsesbányát kapnak ajándékba. Az a fél évnyi anyag, amin most keresztülmennek, életük végéig rendelkezésükre áll, bármikor ismerősként nézhetnek vissza részleteket! Halllatlan kincs! Ki hitte volna?
További tapasztalatok
Felsorolásszerűen a további tapasztalataim:
-
A heti két alkalom túl sok, beledöglős mind az oktatónak (úristenmájönakövetkezőholapépétém), mind a hallgatónak (mámegintelőadásvantegnapvótazelőző).
-
170 hallgató gyakrolatorientált képzésénél nincs helye az improvizációnak, mert nem olyan viccces, ha az oktató elront valamit, amit vele együtt még kétszázan elrontanak, és lehet visszamenni a kályhához. Ezt a hibát sajnos párszor elkövettem.
-
Mielőtt egy gyakorlatba kezdünk (mondjuk Cisco routerek konfigurálása) nagyon fontos, hogy egy vizuális mentális térképet adjunk a hallgatóknak, hogy mit fogunk csinálni, mert ami az én fejemben van (pl. hálózati topológia), az a te fejedben már mér' lenne ott magától?
-
170 embert csoportmunkára "kényszeríteni" nem lehet.
-
A Házi Feladat intézménye egy marhaság. Opcionálisan lehet feladatokat adni, de kötelezően nem lehet elvárni, hogy aki a tanfolyamon is munkaidőn túl vesz résszt, annak további 4-6-8 órái vannak házi feladatok végzésére. Minden, amit el kell végezni, az órán elvégzendő, pont.
-
Egy oktató kevés 170 emberre. Néha olyan jól esne, ha valaki csak 1 dia erejéig átvenné tőlem a szót! Na majd a
.NET programozáson okosabbak leszünk.
-
Az online hallgatók interaktív bevonása jó ötlet, de nem megy. Honnan tudod, hogy ottvan-e még, vagy a felesége kihívta krumplit pucolni?
-
Szüneteket gyakrabban kell tartani, másfél óra túl sok egyben. Vagy nem?
-
Ismétlés a tudás anyja, még ha videó készül, akkor is. Szerencsére az oktató nem színielőadást végez, tehát gyakorlatilag képtelen valamit pontosan ugyanúgy elmondani, és ez érték, merrt ha mégegyszer átmegyünk mondjuk az IPSec-en, az egy másik előadás lesz!