Krisztusi korba lépve a férfiemberben nagy mennyiségben szabadul fel az ötlethormon. Tömegével lepi el az ember agyát a sok-sok fantasztikus ötlet. Mindenkiét. A kérdés csak az, melyikünk az, aki legalább a kisujját megmozdítja az ötlet megvalósítására, ki az, aki csak álmodozik, és ki az, aki bele is fog, vagy akár végig is viszi az ötletet. Elmodok egy példát.

Na de várjunk csak, elmondhatom-e az egyik fantasztikus ötletemet? Jesszusom, ellopjátok!

Az egyedi ötlet 

Akkor kezdjük egy alaptétellel: a Te ötleted a Tiéd, bátran elmondhatod bárkinek, mert még abban az esetben is, ha ez egy teljesen kommersz ötlet, a Te megfogalmazásodban, a Te elképzelésed szerint egyedi. Még csak nem is vagy képes olyan szinten elmesélni, hogy mások teljesen átvegyék, ez a sajnálatos tény a kivitelezésnél állandóan kibukik. Vállalkozótársaid, munkatársaid rendre mellécsúsznak a kivitelezés során, melynek csupán az az oka, hogy Te Te vagy, és nem Ők.

Mivel bennem az átalgosnál magasabb az ötlethormon szintje, (elmegyek futni, és hármasával írom le utána a világmegváltó ötleteket) ezerszer szembesültem azzal a jelenséggel, hogy amit kitalálok, azt más is kitalálja, de nem úgy. A többi ötletgyáros a te ötletedet csak körbelőni képes, a Te célodba nem találnak bele. A te ötleted egyedi, még akkor is, ha nem az . És akkor most lássunk egy konkrét példát az Ötletre.

Strand Safe

A Balaton partján nyaralva állandóan szembesülök azzal a botránnyal, hogy nem lehet nyugodtan, önfeledten nyaralni, lebegni a gumimatracon a vízben, mert az ember egyik szemének kocsányon kell lógnia: bármennyire bent vagy a vízben, az egyik szemgolyódat folyamatosan a cuccodra kell fókuszálnod, különben fuccs a pénztárcádnak, a telefonodnak és "jó" esetben az autódnak is. A helyzet értékmegőrzőért kiált - és NINCS! (Hogy miért nincs, az jó kérdés, lehet, hogy nem is lehet rentábilisan megvalósítani...?)

Akárhány ismerőssel beszélgettem, mindegyik megegyezett abban, hogy ez botrány, a helyzet megoldásért kiált. Sőt, a cimborák fele még azt is kitalálta, hogy adott esetben ez még üzletileg is kifizetődő, sőt, nyereséges lehet. Ennyi az ötlet. De figyeljük meg, mi történik ezután az ötlettel különböző fejekben. A legkreatívabb talán N.Zs. megoldása, aki feltalálta a magán értékmegőrzőt, ha központilag nincs, neki akkor is van, beadja a fagyisnak az összes értékes cuccát, hogy őrizze meg. Ad mellé egy ötszázast. Probléma megoldva. P.T. kitalálja, hogy ezt az ötletet meg kell valósítani, el is jut odáig, hogy fejben már csattog a pénztérgép, napi ötvenezret keres... de várjunk csak, ő az, aki mindig csak eddig jut el a "megvalósításban", szeme előtt dollárok lebegnek, mint Dagobert bácsinak, ám a kivitelezés nem erőssége, hozzá sem kezd. G.R. alaposan végiggondolja, terveket is rajzol, de végül elveti az ötletet, mert neki meg a dollárok helyett a problémák töltik be a látómezőjét, "mi lesz, ha rádfogják, hogy te loptad el", több a probléma, mint égen a csillag, ő sem csinál semmit.

És akkor jövök én. Tudom, hogy a megvalósítás egyetlen akadálya a meg-nem-valósítás, melynek akadálya a semmittevés, és elkezdek dolgozni az ügyön. Hangsúlyozom, hogy ettől még nem biztos, hogy ténylegesen megvalósítom, vagy netalán sikerre is viszem, de nálam a legkisebb az esélye, hogy a dologból ne legyen semmi. Első lépés: kitalálom a dolog elvi felépítését: digitálisnak kell lennie, mert az modern, az bizalomgerjesztő. Elektronikát építeni IC-kből nem mindenki tud, én sem, tehát szükség lesz egy ilyen zsenire. Keresünk egyet. Azután szükség lesz legalább egy érintett balatoni strand véleményére, felhívom az önkormányzatot. Minő meglepetés, ők is vágynak egy ilyen rendszerre, hiszen erőteljesen emelné a strand kényelemérzetét, szinte hozzám vágják a területhasználati engedélyt (ez komoly, itt van az irat mellettem az asztalon). Kell hozzá marketing. Hmmm. Hát majd a strandolók félelmeire épülő szórólapokat fogunk osztogatni. Kell hozzá egy grafikus. De hát én festőművészeket ismerek, nem baj, majd visszafogják magukat. Fémműves: az is van. Cégnév: nagyon fontos, hogy a cég neve kifejező és bizalomgerjesztő legyen, így hát legyen a neve Strand Safe. És hát a G.R. által emlegetett problémák, a rendszer és a cég működési folyamatainak megtervezése: ilyen embert is ismerek. Mehet!

Ezek azok a lépések, amelyeket nagyon kevés ember vállal fel. Pedig az itt felsoroltak többsége néhány percbe és egy telefonhívásba kerül. Nagyon kevesek mennek végig akárcsak az általuk kitalált, önmaguk számára kigondolt úton is. És pont ezért hozom nyilvánosságra ezt az ötletet: mert nincs benne semmi. Nincs benne semmi csoda. És mégsem tudod lekoppintani!

Hogy lesz-e ebből sikeres értékmegőrzést végző cég öt év múlva? Tudja a fene.

1. Bukni tudni kell
2. A kivitelezés szórakoztatóbb, mint a cél elérése. Nemde?

Update: a Strand Safe megbukott. Részletek itt.