A társadalmi-gazdasági fejlődés mindvégig arra épült, és abból teremtett értéket, hogy mindenki olyan munkát végez, amelyre más egyáltalán nem, vagy nem olyan minőségben képes, mint én. Kezdetben ez 1-1 kapcsolatot jelentett, én megvarrom a te bakancsodat, te kikalapálod a kardomat, mindketten egy picivel előrébb vagyunk. A segítség tárgya mindegy, lehet az spirituális is: én megköpölyözlek, te meg adsz egy zsák hagymát. A lényeg a kölcsönös előny, és az egymásnak tett hatékony szolgálat: hatékonyabb, mintha én magam kalapálnám a kardot. Jövedelem és nyereség itt is, ott is.

Az ipari forradalom tette lehetővé, hogy minden ember, minden dolgozó a szaktudásával átlagosan tízezernyi másiknak segítsen, és ez hozta magával azt a pazar gazdagságot, amiben ma élünk, és él benne az is, aki tagadja. A gyári munkás, no meg az ott folgozó HR-es, bérszámfejtő, osztályvezető és társaik bizony tízezernyi-milliónyi másik embertársuknak tesznek szívességet, és ezért tényleg jár, megfinanszírozható az ezerszer több jövedelem. De kezdem túlmagarázni, ez triviális. Mi jön most?

A jelenlegi válságban, akarom mondani ipari forradalomban ugyanaz játszódik le, mint a korábbi során: a gépesítés új szintje ismét egy-két nagyságrenddel megemeli az egy fő munkája által elért, megtámogatott, kisegített embertársak körét, és a munkaerő lassankét ide áramlik. Más szempontból is ugyanaz zajlik, mint korábban: az 1 : 1 relációt megvalósító csizmadia mérhetetlenül kevesebb jövedelmet tud szerezni, mint az 1 : 10.000 relációban dolgozó ipari dolgozó. Maradtak-e dolgozók az 1:1 iparágakban? Igen, de nagyon kevesen. Az ő életszínvonaluk záloga, hogy egyrészt kevesen maradjanak (pl. díszműkovács), másrészt egyfajta mesterséges hiány keletkezzen a szolgáltatásaik iránt (pl. mesterfodrász), íly módon tudnak XXI. századi életszínvonalon élni. 

Az elmúlt tíz-húsz évben sorra megjelentek az 1 : 100.000.000 iparág képviselői: telekommunikációs cégek, multik stb., amelyek rendre hozták az elvárható, egy nagyságrenddel nagyobb jövedelmezőséget. A közelmúltig óriási befektetés kellett lenni ahhoz, hogy valaki akár csak álmodozni tudjon milliós ügyfélkörről.

Az informatika új szintre emelkedik

Ami ma zajlik, az az 1 : 100.000.000 demokratizálása. Ma már bárki, hangsúlyozom bárki, akár egyetlen személy is megjelenhet az 1 : 100.000.000 relációjú vállalkozások között. És egyáltalán nem baj, ha fizikailag nem gyárt semmit. (Sőt, hátrány lehet!) Azt észrevetted, hogy a telkók sem gyártanak semmit? A mobilszolgáltatód a szolgáltatási üzletágban tevékenykedik. És most jön a lényeg:

1. Egy nagyságrenddel nagyobb jövedelemre tesz szert már ma is az, aki áthelyezi magát az 1 : 100.000.000 reláció világába.

2. Ilyen vállalkozások nagy tömegben csak az informatikában, vagy informatikával karöltve jöhetnek létre.

Következtetés 1: akinek van egy csöpp esze, sikítva menekül a hagyományos iparágakból!

Következtetés 2: Az informatika robbanásszerű fejlődés előtt áll.

Következtetés 3: Ideig-óráig lehet mindenféle munkahelymegőrző programokkal késleltetni a hagyományos iparágak "trónfosztását", de az egészen biztosan be fog következni. Okos ember nagy léptekkel elkezd gyalogolni az 1 : 1.000.000 iparágak felé!

A fenti gondolatmenetből egyenesen következik az általam már sokszor szajkózott: "exportájl! exportálj! exportálj!" kiáltás, mert ebben a piciny országban nincs más út és mód arra, hogy szolgáltatásodat az 1 : 1.000.000 tartományba emeld. Dumálhat a Fidesz bármit a magyar útról, az úgy hülyeség, ahogy van. Részt kell vennünk a magasabb szintű társadalomban! És ha országosan erre nincs szándék és akarat, vedd a kezedbe a saját sorsod irányítását, és lépj te magad!

Az informatikai, azon belül a programozói szakemberhiány nem pillanatnyi jelenség, hanem egy általános változás előszele, a hiány nem csökkenni, hanem növekedni fog. Ha a mezőről az aratómunkásnak a gyárba kellett mennie, akkor a gyárból a munkásnak most haza kell mennie programozni.

A NetAcademia segít Neked átlépni a XXI. századba. A stratégia készü!l!