Csütörtökön a Nemzeti Színházban megnéztük a Pánik című darabot. Körülbelül arról szól (anélkül, hogy poéngyilkos lennék), hogy három depressziós, lúzer hím keresi a boldogság útját, de annyira vakok, hogy erre esélyük sincs. Jó kis sztori, de tényleg!

Elmondom még a darab körülményeit: minimáldíszlet (egy kukázott kanapé, egy marék taknyos zsepi, limlomok). Az első sorban a nézők óriási babzsákokon ülnek (dőlnek), aki későn jön, annak meg a szélén a bárszékek maradnak. A dialógusok 30%-a káromkodás.

Ennyi előzetes után elárulom, hogy a darab mégis JÓ! Lehet rajta például röhögni, magunkra ismerni, izgulni, hogy a hülye lúzer észreveszi-e, ami nyivánvaló, korszellemet látni elsuhanni stb. Teljesen jó kis darab - lenne a Bárka vagy a Merlin színházban. De a Nemzetiben?

A Merlinben anno végignéztük az összes hippidarabot, a Kóla, sültkrumplitól a mittoménmiig. Igen, önként! És nagyon is jók voltak! Szórakoztatók, de káromkodósak, elgondolkodtatók, ám nulla költségvetésűek. A Merlinben a semmiből teremtettek valamit.

A Pánik című darabbal viszont a Nemzetiben, ami egy Valami (mármint a Nemzeti egy Valami, még ha az épület eklektikus stílusát érheti is kritika), behozták a színpadra a semmit.

A Nemzetivel szemben az embernek emelkedett elvárásai vannak. Emelkedett alatt nem Othellót és egyéb kétszáz-ötszáz éves színdarabokat értek feltétlenül, lehet az a darab nyugodtan XXI. századi – de könyörgöm, ne nulla költségvetésű hippidarab legyen! Ez a darab a Nemzetiben szívenszúrja az ember emez intézménnyel kapcsolatos elvárásait.

De most jön a legjobb, írok egy élet szülte színdarabot röptiben:

Kép: balról bejönnek a kikent-kifent, pacsuliszagú öregasszonyok, rohannak a nem helyjegyes ülőhelyekre, tépik egymásról az üveggyöngysort, gurul szerteszét a borostyánszín üveggyöngy, mindezt azért,hogy ne kelljen a babzsákokon billegniük 90 percet, kiváló belátást nyújtva műanyag harisnyakötőikre, majd hex’n’csúzosan feltápászkodni a végén, kaján mosolyú fiatalokba kapaszkodva.
Dialógus:
-Fiatalember, szabad még ez a hely?
-Nem szabad, jön a barátnőm.
-Hány éves a barátnője?
-Mi köze hozzá?
-Csak azért kérdezem, mert én 67 vagyok, és nem szeretnék babzsákon ülni. Nem ülnének oda, fiatalember? Maguk még biztos bírják.
-Nem ülünk oda. Tetszett volna előbb jönni!
-{Nyomdafestéket nem tűrő kijelentések a néni szájából}
-{Nyomdafestéket nem tűrő kijelentések a fiatalember szájából}
Függöny.

Alföldi Róbert behajózta a Bárkát a Nemzetibe.