Az imént említettem, hogy a vállalkozónak alap jellemtulajdonsága, hogy nekemaztánnemondjamegsenki, és ez bizony alaposan rányomja a bélyegét a személyiségére. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy tévedni emberi dolog. Az emberi tévedésem abban áll, hogy azt hittem, mindenki így gondolkodik. Mert én bizony azon a kevés munkahelyen, ahol dolgoztam, az összes munkahelyi körülményt (főnök, szabályok, célok, mifene) úgy éltem meg, hogy ezek azért vannak, hogy az embert akadályozzák a munkájában, korlátozzák az önfejlődésben, és lehetőség szerint törjék le a kreativitást.

Há' mé', nem ezé' vannak?

Ennek a "felismerésnek" a következtében a NetAcademiánál azt az elvet vallottam hosszú ideig, hogy az én feladatom, hogy eltakarodjak az útból. Valami igazság persze van is ebben, de azért az embert néha meglepő tapasztalatok érik, ha ennyire vak.

Work together

Nálunk a fluktuáció nem létező fogalom, gyakorlatilag mindenki törzsgárda tag, aki az utóbbi években hozzánk csatlakozott. Korábban persze volt "menekülés", hisz elment [mICK], és a híres Soci is, és valószínűleg ebben én is hibás voltam. De azért az utóbbi x+1 évben tényleg nem ment el senki. Na erre most az egyik sztár oktatóm (nevet nem mondok) azt mondja, hogy ő azon gondolkodik, kipróbálná magát az iparban.

Vészharangggggg! Fluktuáció! 

Kérdem tőle, miért. Hát mert azémeazé. (Ugye senki nem akar megbántani senkit se, ez természetes.) De én nem hagytam magam, és a végén kiderült, hogy ő úgy érzi, légüres térben mozog, soha semmi orientációt, bíztatást nem kap, csinálja, amit csinál (egyébként kiválóan), de valójában fogalma sincs, hogy az tényleg jó-e, és azt sem tudja, hogy merre lenne a fejlődés útja, vagy kell-e egyáltalán fejlődnie, vagy talán mégsem, mert már a topon van. Ebben nem segít neki senki a cégnél.

Jé, tényleg nem segítek neki. De miért is? Mert nem akarok kerékötő beledumagép lenni, nem akarom akadályozni. Ebbéli igyekezetemben pedig nem veszem észre, hogy erőteljesen akadályozom! Pont ezzel akadályozom!

De hát ez meg hogy lehet? Úgy, hogy az emberek nem teljesen egyformák :) Ahogy én meghökkentem abbéli igényén, hogy szóljak mán egy jó/rossz szót, ő ugyanígy nem érti, hogy lehetek annyira fafejű, hogy minden helyzetben elvárom, hogy maga keressen utat. Hát mert én minden helyzetben a saját fejem után megyek. Olyannyira, hogy az egyik korábbi munkahelyemen (lassan negyed évszázada, heh) ahol ellenőrizni akartak, a következő véleményt fogalmaztam meg feljebbvalómmal szemben: Mennyé má ki innen Géza, mit értesz te ehhez?

Konzekvencia levonva.