Beszéljen ismét a szkepszis
Ha megvizsgáljuk az intelligencia megnyilvánulásait, észrevehetjük, hogy roppant szerteágazó dologról van szó, az egyszerű alakfelismeréstől kezdve a tanulásig, új fogalmak megértéséig, de van itt még döntéshozatal, valószínűségszámítás, szeretet, utálat, érzékcsalódás, hit, akarat, és még ezernyi más, ami ebbe a körbe tartozik, és amiket mi olyan „egyszerűen” végrehajtunk, noha megmagyarázni, vagy pláne algoritmizálni, nem tudunk.
A feltalálók két csoportba sorolhatók: vagy valami teljesen újat, addig nem létezőt találnak fel (például T. A. Edison és az izzólámpa), vagy lemásolják és módosítják a természet által már „feltalált” eszközt (ide sorolom például a repülést). Ez utóbbira akkor kerül sor, amikor a találmány a meglévő világ egy részét képezi le, illetve gépesíti. A mesterséges intelligencia ilyen. Gépi megvalósításához a meglévő rendszerek (agyak) megértésén keresztül vezet az út. Az elme összetettsége, és az általa végzett feladat bonyolultsága és információéhsége az, ami miatt sajnos 3PO (Szrípió) soha nem fog velünk szembejönni az utcán, és soha nem fog 600 millió nyelven beszélni.
Annak ellenére tartom magam az állításomhoz, hogy Japánból olyan robotokról érkeznek hírek, amelyek két lábon járnak, köszönnek és kezetfognak az emberrel. Igen, elismerem, bizonyos eredmények már vannak. De ha végiggondoljuk, hogyan is működünk, mindenkinek be kell látnia, hogy a japán robot egyelőre az intelligencia csíráját sem mutatja. Nekimegy a tükörnek, kezet fog egy kőszoborral, köszön egy festett arcnak, és fényévnyi távolságra van attól, hogy elkapjon egy neki dobott teniszlabdát. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal belesétálna egy körfűrészbe, ha ezt az utasítást kapná. Vagy átsétál(na) a kerti medencén, ha a túlpartról kell elhoznia valamit. Kezet fogna úgy, hogy közben egy bekapcsolt flex van a kezében, mert épp vasakat vágott. Egyszóval: ön és közveszélyes.
Robotika van, intelligencia nincs. Állítólag olyan robot is van Japánban, ami legózik a gyerekekkel. Hát én biztosan nem hagynék egyedül egy ilyen gépet a saját gyermekemmel. Mi van, ha beépíti a gyerek ujjacskáját egy legóvárba? Intelligencia nincs, szoftverhiba van! Meg kellene tiltani a robotnak, hogy akváriumban, a halacskák mellett tárolja a könyveket. De hogyan? Az első adódó megoldási ötlet, vagyis listaszerűen felsorolni a helyes és helytelen tetteket (Gyufával ne nézd meg a benzinszintet!) megvalósíthatatlan. Verseny: ki tud hosszabb listát írni azokról a dolgokról, amiket ne nézzünk meg gyufával? Ez bizony egy végtelen lista. A "másik út", az intelligencia megértése pedig egyelőre nincs feltalálva.
De hogy jövök én ahhoz, hogy a közkeletű vélekedést megcáfoljam? Mi vagyok én? Agykutató? Amatőr csillagászokról már hallhattunk, sőt, magam is ismerek egyet, de amatőr agykutató, vagy pláne, amatőr agysebész – ez nevetséges, nemde? Én magam nyilvánvalóan nem vizsgálhatok agyakat, mert ahhoz egészen más felkészültség-felszerelés kell, mint a csillagászathoz. Bár megfordult a fejemben, hogy Leonardo da Vinci módszerét alkalmazom, hogy szert tegyek a kísérletezéshez megfelelő agyakra, de aztán lemondtam róla. A sötét éjszaka, temetőben történő hullaexhumálás kecsegtető lehetőségével végül mégsem éltem.
Gondolkodjunk el egy pillanatra! Valójában nemcsak én nem tudok megfelelő agyakra szert tenni, hanem senki sem, mert az agy akkor mutatja az intelligencia jeleit, ha még van benne élet. A Monthy Piton sorozatban volt egy geg, álláshirdetésben kerestek felvételre agydonort. Rövid munkaidő (rövid pályafutás), magas honorárium!
Mondhatjátok erre, hogy ha emberi agyat nem is lehet működés közben tetszőlegesen megvizsgálni, állatagyakat igen! Csakhogy van itt egy bökkenő. A kutya csak a gazdi foglamai szerint intelligens (a japán robotnál feltétlenül intelligensebb), de emberi mértékkel nézve nem. Jó-jó, egy csomó mindenre meg lehet tanítani az állatokat, vakvezető kutyáról és szarvasgombász disznóról mindenki hallott, de azt mindenki tudja, hogy ezek az állatok nem értik, amit csinálnak, és pláne nem értik az emberi civilizációt. A vakvezető kutya mechanikusan megáll a piros lámpánál, de soha az ő rövidke életében nem fogja tudni, hogy ezt miért kell megtennie, mi is az az autó, és soha nem lesz képes kikövetkeztetni az autó „cselekedeteit”, viselkedését, mert egyszerűen nem elég intelligens az emberi világ megértéséhez.
Csak az ember sémája bővíthető. A kutya számára a személygépkocsi nem jelent új kategóriát, vagy - objektumorientált kifejezéssel élve – új osztályt. A kutya sémája kötött: számára az autó csak egy furcsa állat, kiszámíthatatlan viselkedéssel, hanghatásokkal és mimikai jelekkel. Aki nem hisz nekem, gondoljon a szabadon engedett és kilapított kutyák seregére. Az élőlények 99,99999999%-a nem tud tanulni a tanulás emberi értelmében. Nem tudnak új elemeket katalogizálni. Nem tudnak összefüggéseket megragadni. Híres csimpánzkísérlet: mivel a vadon élő csimpánz botokat használ bizonyos táplálékformák megszerzésére, már csak egy lépés, hogy megtanulja, hogyan használjon egy gereblyét szétszórt gyümölcsök összeszedésére. De nem lehet rá megtanítani! Soha nem jön rá, hogy a gereblye fokait miért kell lefelé fordítani! Számára a gereblye egy furcsa bot, és nem több. Egészen pontosan 50%-os eséllyel fogja lefelé fordítani a fogakat, azokban az esetekben, amikor a nyelét fogja a szerszámnak. És vannak azok az esetek, amikor a fokát fogja, és szánalmasan piszkálgatja a füvön szétszórt banánokat a gereblye nyelével.
A lényeg az, hogy senki emberfia nem képes emberi agyat működés közben alaposan, a megfelelőmódszerekkel megvizsgálni, és fordítva: ebben a témában mindenki csak találgat. Vannak a találgatásnak tudományos módszerei, de ez a legtöbb, amit állíthatunk.
