Hogyan definiálod a tudást?

Agysejt hozzászólása picit megelőzte a mai cikkemet, de sebaj. A gyökeres tuskót az aksi kimerüléséig rángató robot röhelyes képe jó felvezetés a mai okfejtéshez!

Amíg nem tudjuk megmondani, mi a tanulás, és mi az intelligencia, és hogyan kellene digitálisan leképezni tények seregének felhasználásával összeállt tudást, addig a tapasztalatok gyűjtögetése és rögzítése is felesleges. A világ összes tényének bemagolásával és adatbázisba töltésével nem lehet megoldani végtelen problémákat.

Persze, egy-két mesterséges intelligencia megvalósítás képes bizonyos fokú asszociációra, általánosításra. De ez nem tudás. Ez nemtudás! A zongorázni tudás nem a billentyűlenyomási tudás általánosítása, hanem egy más szint, egy más dimenzió. Az asszociáció lehetővé teszi, hogy egy személyt ne csak az eredeti fotó alapján, hanem pici változások esetén más képeken is fel lehessen ismerni.

Asszociatív rendszerekkel viszont már egy olyan hétköznapi feladat sem oldható meg, hogy mi a macska. Egy macska akkor is macska, ha a fenekét mutatja felém, és akkor is, ha a terasz üvegtetjén mászkál, és a hasa felől látom. Felismerem, mert tudom, mi a macska. Az asszociatív rendszer nem ismerné fel.

Gondolkodás nélkül pedig nem lehet túlélni semmilyen valós helyzetet. Legyen egy robotunk, ami rengeteg szabályt ismert, többek közt ezeket:
-A gyufával tüzet lehet gyújtani
-A benzin gyúlékony anyag
-A dinamit robban
-A robbanás halálos
Ha nincs sem tapasztalata, sem gondolkodási képessége, ezek a szabályok nem fogják megakadályozni, hogy gyufával belenézzen a benzintankba. Kevés a szabály? Rendben, töltsünk bele tízszerannyi szabályt! Most már nehezebb rávenni, hogy tönkretegye önmagát, de nem lehetetlen. Pusztán keresni kell egy „biztonsági rést”, egy helyzetet, egy jelenséget, amit nem fednek le a szabályai.

Csak végtelen számú szabály elegendő ahhoz, hogy sose tudjunk újabb kivételt találni, és a robotot megetetni fűrészporral.

Tudom, mi a macska, de nem tudom elmondani, miben áll ez a tudás. Tudok olvasni, de nem tudom meghatározni és dokumentálni sem, hogy melyik agyi területemet aktiválom, és miért. 

Összegzem:
•    A tudást nem tudjuk leképezni. Sem én, sem a tudósok. Nem tudjuk, mi a tudás. Azt sem, hogy hogyan alakul ki, azt sem, hogy hogyan tárolódik.
•    A tanulást nem tudjuk gépesíteni, mert nem tudjuk, mi a tudás. Legfeljebb tényadatok gyűjtögetésére futja.
•    Az észlelés csak abban az esetben végezhető el egyértelműen és hibátlanul, ha a tudásunkra támaszkodunk. Enélkül reménytelen.
A harmadik pontból végtelen ciklussal visszaléphetünk az elsőre.