Hogy mit nem vettem a fejembe? Hogy sorozatot írok a mesterséges intelligenciáról. Jó nagy vállalás! Remélem, mások is hasznosnak fogják találni ezt az "utazást a koponyák körül". Nem fogom eltudományoskodni, mivel nem értek a témához :) Attól még gondolkodni szabad róla, ugye?
Témafelvezetés, vitaindító
Az elmúlt időszakban sorra jelennek meg olyan kéziszámítógépek a piacon, melyeknek nincs billentyűzetük, csak egy viszonylag nagyméretű kijelző és egy tollacska az adatbeviteli eszközük. Némelyikhez ugyan lehet billentyűzetecskét illeszteni, de az olyan pici és olyan drága, hogy gyakorlatilag senki sem használja. Marad tehát a tollas firkálás a képernyőn: a kézírásfelismerés határozottan, megkérdőjelezhetetlenül működik. Itt a mesterséges intelligencia? Beszélhetünk-e vajon itt olyan áttörésről, mely halkan, de biztosan átvezetett minket az AI (Atificial Intelligence) világába? Ha a világ nem ettől hangos, akkor nyilván nem. Pedig a mintafelismerés, asszociáció és tanulás - amely ezen kézírásfelismerő rendszerek legfőbb jellemzője - tipikusan AI feladat lenne.
Ha közelebbről megvizsgáljuk azonban ezeket a kisgépeket Apple Newtontól napjainkig, vagy, ha valakinek esetleg lehetősége van arra, hogy egy hétig együtt éljen egy ilyen kütyüvel, kiderül, hogy „szenvedő szerkezettel” van dolgunk: nem ő tanulja meg az én kézírásomat, hanem én szokom rá azokra a jelekre, amiket szívesen felismer. Persze hogy van bennük tanítófunkció, de az egyfelől korlátozott képességű, másfelől unalmas minden elszállás után megtanítani neki megint mindent elölről - marad a megalkuvás, ÉN tanulok.
Tekintve hogy a feladat AI után kiált, felmerül a kérdés: miért nem AI van a kis csodagépekben?
Persze a fogalmat használják például a játékprogramozók, hogy milyen AI van a legújabb játékokban, de ez inkább csak a fogalom "reciklálása", felhasználása egy másik célra. Nincs a játékokban AI. Merthogy olyan nem létezik, és ismeretelméleti okokból nem is létezhet. Legalábbis jelenlegi ismereteink szerint.