Avagy hogyan vezessünk be egy új terméket a piacra?
Az egyik blogbejegyzésem kapcsán élénk levelezésbe kerültem egy illetővel, aki a harmadik kör levélben megkérdezte tőlem, hogy hogyan döntöm el, hogy egy új terméket érdemes-e kifejleszteni, piara vinni, vagy nem. A marketingtankönyvek szerint ugyanis minden ilyen kockázatos lépést meg kell előzzön egy alapos piackutatás, valamint a konkurens termékek igen alapos vizsgálata, hogy lehetőleg minimális kockázattal dobjunk piacra új dolgokat.
Nos, én sem piacot nem kutatok, sem a konkurenciát nem vizsgálom, még csak meg sem nézem. Hozzáteszem, hogy a mi termékünk egy szolgáltatás, tehát nem akkor derül ki, hogy valami orbitálisan félrement, amikor már egymillió dollár értékben áll a raktárban a szemellenzős módszertannal legyártott elemes citromprés, vagy éppen a képen látható szeletelhető rádió - bár a TV shopban az ilyesmit is el szokták adni. Legutóbb olyat láttam a TV shopban (nem nézem, nem én, de tényleg nem, ez merő véltelen!), hogy sarokreszelő 10 ezer Ft-ért, és ez annyira jó, hogy ha ezt az egyet megveszed 10 ezer Ft-ért, az életben többé nem kell neked sem sarokreszelő, sem semmi más, mert ez mindenre jó, plusz örök életű. És akkor most egy kiváló akció: MOST a 10 ezer Ft-odért KÉT univerzális, örökéletű sarokreszelőt kapsz, plusz egy pedikűrkészletet ajándékba...
Miért nem végzek piackutatást?
A válasz egyszerű. Mert azt gondolom, hogy ha valaki teljesen új dologgal áll elő, akkor hiába is kérdezi a nagyérdeműt, hogy szüksége van-e rá, mert nincs igény. Pont fordítva, mint a viccben: "Józsi bácsi, van a faluban tuberkulózis?" "Nincs, fiam, de igény az lenne rá!" 
Menjünk vissza az időben 1900-ba, és végezzünk piackutatást, vajon a villanyvilágításra lenne-e igény a lakosság körében:
-Jó napot Jack bácsi, feltehetek néhány kérdést?
-Persze fiam, kérdezz csak!
-Jack bácsi, kellene neked és a családodnak villanyvilágítás?
-Nem fiam, nem kellene. Apropó! Mi az a villanyvilágítás?
-Hát az egy olyan dolog, hogy leütünk néhány faoszlopot a falu közepétől idáig, azon idehúzunk egy vezetéket a házhoz, be a házba, és akkor az lesz, hogy ha lemegy a nap, és besötétedik, lehet a házban világítani vele.
-De édes fiam, most is lehet világítani. A petróleumlámpával. Nem tudtad?
-Igen, Jack bácsi, de ezzel egész éjszaka lehet világítani!
-Jól van fiam, de minek?
-Meg ez sokkal olcsóbb és kényelmesebb lesz úgy 30 év múlva!
-Addigra én elpatkolok, fiam. És még valamit: csak nem gondolod, hogy engedem, hogy facölöpökkel szétrondítsd az utcánkat?
Ugyanilyet könnyedén lehetne írni a porszívóról, a rágógumiról, a szövegkszerkesztőkről, vagy akár a számítógépről is. Ez utóbbi kütyü használhatóságában az iparág képviselői sem hittek. Elég csak visszaemlékezni az IBM sales terveire 1980-ban: "ha eladunk ebből a bigyóból 10 ezer darabot egy év alatt, akkor nagyon ügyesek voltunk" És van egy híres idézet azt hiszem a Digital elnökétől, ami valahogy így szól: "nem hinném, hogy a számítógépeknek bármi helyük lenne a lakosságnál". (Nem bírtam kigooglézni az idézet eredetijét, ha valaki tudja, helyesbítsen!)
Ha a Coca Cola "feltalálását" piackutatás előzte volna meg, ma nem lenne mit inni 
. Egy képzeletbeli felmérés a Coca Cola lehetséges piaci sikeréről így zajlik:
-Üdvözlöm, Mary, az lesz a feladata, hogy segítsen nekünk megtudni, vajon ez az ital sikeres lesz-e a vásárlók körében. Kezdhetjük?
-Igen, izgatottan várom!
-Adok önnek egy pohárral
-.....
-Mi történt Mary, rosszul van?
-Neeeem, de ... ööö ... ez barna! Fúj! Vihar után jön ilyen lötty a kútból, mindjárt hányok!
-Azért kóstolja meg, finom!
-Nem én, bele nem iszom ebbe a sáros dzsuvába!
-Adunk önnek ezer dollárt, ha legalább megkóstolja. Csak a nyelvét kellene beledugnia! Csak a nyelve hegyét!
-1000 dollár, na jó.
(Iszonyato vísítás, Mary őrülten ugrabugrál körbe a szobában)
-Jézusom, Mary, mi lelte!
-Ez csíp, maguk idióták! Szétmarta a nyelvem, megyek innen egyenest a doktorhoz! A soha viszont nem látásra! SZÉLHÁMOSOK!
Az ajtót bevágja, elviharzik.
A fenti kísérletet mindenkinek javaslom: dugja bele a nyelvét egy pohár kólába. Felejthetetlen élmény a nyelv alsó részén található ízlelőbimbók megtámadása szénsavval, ugyanis normál esetben oda sosem jut el a "buborék". Nekem könnybelábad a szemem tőle.
Az igazság az, hogy nagy találmányok jelentős sorát a puszta véletlennek köszönhetjük.
Miért nem nézek körül a konkurenciánál?
A másik kérdés úgy hangzott, vajon milyen alapos konkurenciaelemzést végzek. Nos, semmilyent. Soha. Erre legalább három indokom van:
- Az már régen rossz, ha én a konkurenciát figyelem, hogy mit is kellene tennem. Ez eleve lúzermagatartás, nem beszélve arról, hogy ha az ő stratégiájukat valósítom meg az enyém helyett, az üzembiztosan garantálja az örök második helyet, mert az ő gondolataik megvalósítására én csak korlátozottan vagyok képes. Ami nekem nagyon megy, az a saját elképzeléseim megvalósítása.
- Más megoldások megfigyelése elbátortalanít, hogy ezt tényleg lehet-e, sikerre lehet-e vinni, mert nekik lám nem sikerült, meg nézd, azzal egyenesen fejreálltak. Na de figyeljünk már oda, hogy az a szomorú tény, hogy ŐK fejreálltak az Ő hasonló elképzelésükkel, abból abszolúte nem következik, hogy az én elképzelésem is fejre fog állni. Miért? Mert az ördög a részletekben rejlik. Ahogy ŐK kitalálták és marketingelték, az félrecsúszott. Majd mi megmutatjuk!
- Fennáll annak a veszélye, hogy felhígul a cucc, és veszít eredetiségéből, mert elkezdjük átgyúrni a "tapasztalatok" alapján. Az újítás halála a régiesítés! Valaki megjegyzete az ördöglakat kapcsán, (ami félelmetesen sikeres lett, többek között a kezdeti elvárásainknál hússzor több (!) felhasználót vonzott), hogy milyen eredeti. Én a mai napipg nem tudom, hogy eredeti-e, mert soha, de soha másik wargamét nem néztem meg
, nem játszottam végig. Úgy tűnik, bizonyítást nyert, hogy az eredetiség alapfeltétele, hogy mindenféle megfontolás nélkül álljunk neki a probléma megoldásának . "Nem vak ez a ló, hanem bátor."