Nemrég volt a szülinapom, fizikailag negyven, mentálisan 25 éves lettem. A családy partyn a (velem kvázi egykorú) testvéreim megkérdezték tőlem, ugyan mondjam már meg, mi a hosszú élet titka. Ez amolyan viccféle akart lenni, de teljesen komolyba csapott át.

Elsőre mindenféle hülyeséget mondtam, az alumíniumkanál rendszeres rágcsálásától addig, hogy bárhogyan is fogyókúrázol, kólával locsold, és az eredménytelenség garantált. De aztán belemelegedtünk, és előjöttek komolyabb dolgok is, úgymint: "14 éves korodig tanulj meg angolul, különben végleg úgymaradsz" és "minden ember akar valamit, csak éppen ő maga sem tudja, hogy mit" meg ilyenek. És akkor jött az "amit tolsz, az megy, amit meg nem, az nem", vagyis a lendületmegNEMmaradás törvénye.

A lendületmegNEMmaradás törvénye

"Hosszú" életem során rengeted mindenbe belefogtam már, és általában nem bírom megállni, hogy egyszerre ne tíz dologgal foglalkozzam, pedig erre alkatilag alkalmatlan vagyok: kétfelé sem bírok összpontosítani, nemhogy tízre. De sebaj, gondoltam, majd mindegyiknek kijelölöm a felelősét, és akkor a dolgok rendben mennek. Azonban azt kellett észrevennem, és ezt majd egy másik cikkben ki is fejtem, hogy az én céljaim nem az ő céljaik, tehát gyakorlatilag nem lehetséges az, hogy én csak beindítok valamit, aztán az majd jól megy. Előbb-utóbb a személyiségek különbözősége miatt bekövetkezik valami változás, ami miatt a dolog leül. Ez kétféle lehet: az egyik eset a széttartás, vagyis a személyiségek különbözősége miatt az általam megálmodott verzió helyett lassanként valami tök más kezd megvalósulni, mert aki helyettem csinálja, más világlátással rendelkezik. Lelkesen csinálja ugyan, de már valami mást. Ez is külön kifejtést, cikket érdemel, a céltartás. De van egy gyengébb scenárió is: a teljes lendületvesztés.

Nem tudom, használtam-e már azt a képet, hogy cirkuszi tányérforgató. Ha igen, elnézést kérek, de annyira jó hasonlat! Áll a bohóc a porondon, és elkezd tányérokat forgatni boton. Egyet, majd kettőt, majd hármat. Később tízet. Gyönyörűen látszik a lendületvesztés! Szegény bohócunk a végén mást sem csinál, mint ide-oda rohangál, és a már majdnem leeső tányéroknak ad egy "utolsó esélyt".

Hogy hány párhuzamos ügynél következik be a lendületvesztés, azt cége és vezetője válogatja.

  • Nézd meg a kokakólát: egy termékre összpontosít, csak azt nyomja teljes erővel, és az megy is neki. Az összes többi NEM megy neki! Nem hiszed? Nézz meg egy üdítős automatát. Van benne mondjuk hat slot, ebből kettőben van a jó öreg kóla, mert az jobban fogy. Annyival jobban fogy, hogy a dupla cső mindig kifogy a többi előtt! Ez így van, ott áll az előterünkben egy automata, a jelenség hétről hétre megfigyelhető, merthogy pirosan világít az a gomb, ami mögött már nincs ücsi - és az mindig a hagyományos kóla.
  • Nézd meg szegény SONY-t. Biztosan más miatt is döglődik (kistigrisek letapossák), de az egyik legnagyobb baja, hogy fogalma sincs immár, hogy ő egy micsoda. Ezer tányér ezer rúdon, és mind ott tart, hogy csoda, hogy nem esik le.
  • Nézd meg az Apple feltámadását. Amikor Steve Jobs visszatért a cég élére, az első lépése az volt, hogy az irdatlan termékpalettát négy (4!) termékre vágta vissza, hogy legalább ők maguk tudják, kifélék-mifélék.
  • Nézd meg a Microsoftot, mert az egy csoda. Ezer termék ezer ágon, és ezek 80%-a piacvezető. És szinte minden évben kinövesztenek egy vadonatúj lábat. És ráállnak teljes súllyal. XBox. .NET. SQL Server. Ez kivétel, ilyet tényleg nagyon kevesen tudnak. Irigyek is vagytok rá, ne tagadd :)
  • Nézd meg a saját cégedet.

Ezzel kapcsolatban nagyon fontos kitérni egy frankó tévhit eloszlatására, melynek egyébként mi magunk, én magam is bedőltünk. A több lábra állás...

Több lábra állás

Volt nálunk egy srác, aki folyamatos sustorgással meggyőzött, hogy a következő okos lépése a NetAcademiának az lesz, ha több lábra áll. Milyen más lábakat növesztettünk az elmúlt másfél évben? Office, IBM, Cisco, Oracle, mittudomén. Mindezt annak jegyében, hogy ha az egyik láb nem elég erős, majd ott a másik. Ez kéremszépen a többlábra állás teljes félreértelmezése, gyakorlatilag tányérpörgetés a köbön. És úgy, hogy ezeknek a tányéroknak esélyük sincs arra, hogy legalább egy kezdőlendületet vegyenek. A lendület fenntartása - na arról ne is beszéljünk.

Hogy ne kelljen sokat találgatni, egy rövid kérdésben elintézzük, vajon az elmúlt időszakban, amióta marketingeljük az Oracle, IBM, Cisco, Novell és ingyombingyom tanfolyamokat, vajon ezek nyereséggel, vagy veszteséggel futottak itt a válság kellős közepén? Ja, és hány fővel?

Szerintem ennél szebb példát nehezen tudtam volna találni. A "legjobban" az IBM és az Oracle teljesített nálunk, mind a kettőből NULLA tanfolyamot adtunk el másfél év alatt, NULLA főnek, NULLA cégnek. Az összes marketingerőfeszítés eredménye akkora NULLA, hogy ennél nagyobb nincs is! Ezt követi szorosan a Novell, NULLA fős tanfolyamokkal, Majd jön a Cisco havi EGY fővel, na mondhatom, ez leginkább púp a háton, semmi más. Kifelejtettem a HP-t, találgassatok. Igen, NULLA. Nagyon szépen látszik a lendületvesztés, vagy éppenséggel a lendület meg sem szerzésének törvénye: amennyi odafigyelést ezek a "lábak" tőlünk kaptak-kaphattak a főtevékenység mellett, az ezt a szép eredményt tudta hozni.

Elnézést kérek a nagy világcégektől, ez nem az ő hibájuk, természetesen semmi baj az IBM és Oracle és stb. termékekkel. Egész egyszerűen ezek nem a mi tányérjaink. Ennyi. Rángassa más bohóc azt a pálcát.

A mi kokakólánk a biztonsági és a fejlesztői tanfolyamok. A mi szőke kólánk az összes többi. Ezek nem lábak, hanem vérszívó nyúlványok. Szép sorjában le is fogom amputálni mindet.

De akkor hogyan kell értelmezni a több lábon állás ősi babonáját? Hát, megmondjam őszintén? Sehogyan. El kell felejteni. Ebben a formában, ahogy mi is csináltuk, vagyis az erők szétforgácsolásának remek stratégiájával egyszerűen marhaság. De van egy értelmezés, ami megállja a helyét. A főtevékenységednek, amihez valóban értesz, van vevőköre ugye? Minden vevőd egy-egy láb. Százlábú vagy! Ebből sokkal könnyebb ezer lábat csinálni, mint klónozni egy másik "százlábút", aminek lehet, hogy nulla lába lesz, lehet, hogy úgy is marad, de enni kér a mocsok.

Bátorság! Amputálj! Én azt teszem, figyeld meg, hogy amint az idei katalógusunk lejár (februárban), szép lassan eltűnnek a webről a több láb nyomai. Írmajga sem fog maradni. Egy erős lábbal gyorsabb lehetsz, mint nyóc gyengével.

Amit tolsz, az megy. Amit nem tolsz, az megáll.


Megjegyzések

Primusz Péter

2009. november 27. 10:51

Primusz Péter

Ez egy nagyon tanulságos bejegyzés a számomra. Én is olyan ember vagyok, akik 10 dolgot akar futtatni egyszerre, szinte minden érdekel amiben bitek folydogálnak és minden amit ezzel meg is lehet oldani (mindent). Szóval valószínű én is amputálni fogok, de hogyan? Hogyan legyek önmagam menedzsere? Mit toljak abból ami megy igazán? Nemtudom.

FM Hungary

2009. november 28. 1:10

FM

Hát igen. Kemény dolgok ezek. Nekem most egyszerűbb helyzetem van, mert totál nullás dolgokat fogok kihajítani. Semmit sem amputálok azok közül, ami megy. De hogy mit toljak teljes erőből? Azt nagyjából én sem tudom.

Török József Hungary

2009. november 29. 12:18

Török József

Kedves Marcell!

Azért én óvatosságra intelek. Annak, hogy egy ötlet, vagy egy tanfolyam nem megy, sok-sok oka lehet.
A több lábon állás gondolata abból az ősi tapasztalatból ered, hogy az emberek megfigyelték, semmi sem tart örökké.
Ez mindenre igaz.
A legjobb példa az autóipar. Ember nem gondolta volna, hogy pár hónap alatt ilyen változások jönnek.
Az egyik ismerősöm az ország harmadik legnagyobb SUZUKI kereskedője (volt sok éven keresztül)
Tavaly napi 4-5 új autót értékesítettek. Az idén októberben havi 1-et.
Olyan változás ez, amire nem lehet felkészülni.
A "válságnak" nevezett hisztériával fűszerezett, bizalmatlanság köré épülő dögvész a feje tetejére állította a világot.
De senki ne gondolja, hogy ez mindig így lesz.
Persze abban is biztos vagyok, hogy lesz még jövedelmező autókereskedelem, csak ki kell tudni várni a piac újra indulását. Persze ez a piac már nem lesz olyan, mint amilyen volt. Más lesz. Nagyon más.
Visszatérve a több lábon állás gondolatához, Robert T. Kiyosaki "Gazdag Papa, szegény papa" című könyve azt mondja, hogy leginkább az különbözteti meg a gazdag és a szegény embert egymástól, hogy a gazdag ember képes arra, hogy több, egymástól független, eredményesen működő, azaz eredményt termelő befektetést hozzon létre. A befektetés alatt itt a pénzgyarapítás széles skáláját kell érteni. A tőzsdétől az ingatlan bérbeadáson át, a konkrét vállalkozásig, sok mindent.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy semmi sem tart örökké, vagyis az a termék, amiből ma megélek, lehet, hogy két-három év múlva már nem lesz képes eltartani, akkor igen is fontos feladata a vállalkozónak az, hogy próbálkozzon és újabb "pénztermelő" gépeket, vállalkozásokat, befektetéseket hozzon létre. Lehetőleg olyanokat, amelyek tőle függetlenül képesek a fejlődésre. (Naná, hogy ehhez toló emberek szükségesek!)
Eközben persze, elemeznie kell, mégpedig alaposan, hogy a sikertelen próbálkozásai miért nem működtek? Abból pedig tanulnia kell.
Azzal persze egyet értek, hogy az ember ideje és energiája véges, és ki kell válogatnia azt, hogy mire fordítja, de meg vannak a veszélyei az egy lábon állásnak is.
Azért vettem a fáradtságot, hogy leírjam a gondolataim, mert határozottan azon a véleményen vagyok, hogy sokkal több kiaknázható tudás, érték van a kollégáidban, mint amennyit jelenleg eredménnyel tudtok felhasználni.
Azt hiszem, hogy ennek nagyrészt a rossz gazdasági környezet az oka.
Az az igazság, hogy jók vagytok, és nagy szükség van arra, amit csináltok.
Nem lenne jó, ha az általatok képviselt minőség bármely okból visszaszorulna a piacon.
Amputálj, ha szükségét érzed, de azért jól fontold meg, hogy mi az oka a többi tanfolyam sikertelenségének.
Az igazi kérdés talán az, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy jobban, nagyobb volumenben kiaknázhasd a cégedben, az oktatóidban meglévő potenciált. Hogy minél több munkát adhass az oktatóidnak, mert ez a jövő létkérdése.
Nagyon drukkolok nektek!

FM Hungary

2009. november 30. 0:56

FM

Kedves József!

Teljesen igazad van, a vállalkozónak keresnie kell az utakat. Én keresem is, és még eme dögvészes időkben is vannak sikeres kezdeményezéseink, mind az oktatás (pl. IT Factory), mind egy csomó más (pl. Boltamarson.com) területen. Amit most amputálni fogok, azok sosem voltak "lábak". Mindig csak nyúlványok voltak. Minek kerteljek: nem értünk sem az Oracle, sem az IBM, sem a HP, sem a Cisco rendszereihez, a "nagy ötlet" szerint először viszonteladjuk ezeket a tanfolyamokat (ez történik most, nulla sikerrel), és ha majd fellendül az üzlet ezeken a területeken (=sohanapján), akkor majd meg is tanuljuk, és lesz saját oktatónk.
Hozzáteszem, egyes becslések szerint az informatikai felnőtt mérnökoktatásban a Microsoft-képések ugyanúgy 90% feletti részesedéssel bírnak, mint a szoftvereladások területén. Tehát a maradék 7-9%-ra "lövünk" ezekkel a béna "lábakkal". Ha ez nem amputálandó, akkor semmi Smile

Tarkacska Hungary

2009. november 30. 3:11

Tarkacska

Ha már a nyúlványokról van szó, a szombati IT Factory(k) lehetősége véglegesen lenyisszantásra került?

Fóti Marcell United States

2009. november 30. 4:09

Fóti Marcell

Nem, a szombati IT Factory nem lenyisszantásra került, hanem nincs rá vállalkozó. Heti 40 óra oktatás után még hónapokig beáldozni valakinek a szombatjait, emberpróbáló feladat!

Kapitány Hungary

2009. december 2. 6:11

Kapitány

A mostani, heti 2x4 órás IT Factory nekem, mint hallgatónak is sokkal kellemesebb élmény, mint amilyen a szombati, 8 órás tanfolyam volt Smile Négy órát sokkal könnyebb végigfigyelni, mint nyolcat.

Szőke László Zsolt Hungary

2009. december 4. 4:47

Szőke László Zsolt

Ja, és tegyük hozzá, hogy a számítástechnikában utazók azok, akik szombaton délig alusznak.
Tehát nem csak a Tocsinak nem vót jó; nekem sem vót jó!

Megjegyzések lezárva

Hőskor. Az internet kora.

Az életnek nincs célja és nincs értelme. Az életnek szépsége van.