Attól tartok, hogy ebből közvetlen, egyből forintra váltható haszon nem lesz. Persze jó lenne, ha lenne... de tapasztalataim szerint nálunk a donateware nem működik. A tartalomnak mindenki örül, de annyira mélyen már nem gondolnak bele, hogy valami apró - tényleg apró - juttatás mennyire segítené elő a következő mű elkészültét. Próbálkozhatsz még becsületkasszával - azaz olcsón adod a tartalmat, bízva abban, hogy az embereknek ennyiért nem éri meg a lopkodással együttjáró hercehurca, no meg persze a lalkiismeret. De mindez kevés ahhoz, hogy meggyőzzél egy szerzőt.
Hacsak.
Nem találsz olyan szerzőt, akinek tele van a töke a jelenlegi könyvkiadási rendszerrel, belülről viszont feszíti a mondanivaló. (Jelenleg Láng D Attila, talán Nolik Antal jutnak eszembe, no meg jómagam, vagy akár te is a Neumann kötettel.) Itt esetleg találhatsz egy óvatos egyensúlyt: egyfelől reklámozod a könyvvel magadat és a szerzőt (ennek a folyamatnak jót is tesz a futótűzszerű terjedés), másfelől az esetleg becsületből fizetők pénzéből tudsz valami szerény honort is fizetni - ami mindenképpen többet fog hozni, mint a jelenlegi önkéntes adakozás.

Viszont ez így egyáltalán nem tűnik nagy biznisznek. Persze az is lehet, hogy csak el kell indítani és valamivé kinövi magát. Talán lehet bízni abban is, hogy elég sok jó íráskészségű embernek tele van a töke a kiadókkal.

Bónusz ötlet:
Lehetne indítani blogválogatásokat. Meglehetősen sok jó blog van jelenleg a neten. Ezeket minimális szerkesztésekkel kiadvánnyá lehetne alakítani - és mivel eleve a neten voltak, valószínűleg a kért honor sem verné a csillagokat.

Még valami. Furcsa dolog ez az íráskényszer. Tudtad, hogy a Novum Verlag úgy ad ki könyveket, hogy a szerzők befizetnek durván egymillió forintot, a kiadó kiadja - és a szerzők jó eséllyel minuszban zárják az üzleztet? (http://mivanvelem.hu/2008/11/12/riado-kiado/) Mégis próbálkoznak.

Akkor a link jól. (Mert a motor belerakta a zárójelet is.)
http://mivanvelem.hu/2008/11/12/riado-kiado/

Néhány ötlet: nem lehetne rácuppantani az egyetemeket erre a dologra? Megvetetni velük pár tucat olvasót, aztán vaskos kézikönyveket, határozókönyveket e-bookosítani. Ki ne örült volna terepen egy hátizsákban elférő, vízhatlan  könyvolvasóban eltárolt magyarországi edényes flóra határozónak? (A Training kiteket nem szándékosan nem említettem, mert az egyértelmű, vagy két kiló hurcolászva, vagy egy laptopon és akkor ugyanott vagyunk...)
A másik: végignézted már az antikváriumok előjegyzési ajánlatait? Könyvek, amelynek újranyomtatására aligha van esély, mégis keresik. Cseh-magyar szótár és társai...

Nálunk is felvetődött már párszor a dolog, mivel kiadónál dolgozom. Igaz, mi nem könyvekben, hanem egyelőre kétheti-havi magazinokban gondolkoztunk. A könyvek lennének a második lépcső, ha az első bejön.

Az első gond nálunk is az olvasó volt, de mivel itt nem egy-egy könyvről, hanem magazin fél éves-éves előfizetésekről van szó, ezért olyanban gondolkodunk, hogy egy éves előfizetés mellé eredeti ár * 0,x áron adnánk az olvasót.

A célközönség tekintetében alapvetően kétfele lenne érdemes tapogatózni. Az egyik a már említett közoktatás dolog. Erre rá kell szállni, meg kell őket keresni, esetleg minisztériumi szintig kajabálni, hogy ez milyen jó lenne, pályázatokat nézni, és így tovább.

A másik út az üzleti felhasználók lennének. Persze, alapvetően ők is terjesztenék a dolgokat, de sokkal kevésbé, mint a magánszemélyek. Gondolj bele, hogy x cég miért adná át a megvett dolgokat y cégnek? Hogy az ezzel is (minimális, de akkor is) előnyhöz jusson?

Az igazi gondot viszont szerintem az elindulás mutatja: belevágsz, mindenedet felteszed rá, és vagy bejön, vagy nem. Másik lehetőség: valami pilot-szerűség, viszont az meg a méreténél fogva nem biztos, hogy ténylegesen mutatná, hogy megéri-e. A költséghányados sokkal nagyobb lesz, és a bevétel sem mutatná rendesen a terjesztési lehetőségeket, csak egy félkarú óriást kapnál, ami alapján döntened kellene, hogy belevágsz-e nagyban.

Mindenesetre webes magazin előfizetések működnek már, és jól is működnek a kiadók szempontjából. Ettől már csak egy lépés, hogy nem a szerveren, a webhez kötve jelennek meg a dolgok, hanem letölthetően.

Ez ugyan nem példa, csak vélemény:

Zeneszámokat sokan azért lopnak, mert pofátlanul drága a CD lemez, ráadásul nem is kell róla minden zeneszám. Én személy szerint egy albumon általában 3-4 igazán fülbemászó számot találok, a többi 15 nem hoz lázba. Ha ezeket a számokat egyesével meg tudnám venni, ráadásul azonnal, anélkül, hogy  boltig kellene zarándokolnom, több pénzt költenék rá. Több helyen láttam már e-könyvet fejezetenként árulni, gondolom hasonló célzattal.

Más: Mióta vannak 600 forintos DVD-k, nem írok magamnak filmet, mert az idő és a macera többe kerül. Az ár és az idő tehát fontos, ha előbb és elfogadható áron jutok hozzá valamihez úgy, hogy még jogtiszta is, akkor egyszerűen megéri fizetnem érte. Próbáld meg kiadni a Harry Potter többszáz oldalas kötetét elektronikusan: szerintem a fanatikusok nem várnák meg, amíg kikerül torrentre, vagy amíg a haver átküldi, hanem megvennék tőled elővételben. De lehet, hogy túl optimista vagyok.

Ami meg a terjedést, másolást illeti, nem vagyok szerzői jog szakértő, de az igényem az, hogy akkor és azzal hallgassam a zenét, azzal nézzem a filmet, akivel akarom. A könyvvel is ez a helyzet, a vásárlói igény az lenne, hogy ne legyen eszközhöz vagy helyhez kötött. Ha ezt nem tudja a DRM, akkor pusztuljon.

Hosszú farok stratégiára (nem a legújabb könyvek, de pici pénzért)...
Vagy akár a legújabbak is pici pénzért, ahogy Balássy Gyuri is írja.

Ha azonnal tudom olvasni, akkor is fizetek (papírért többet, mint ebook-ért, mert a papír az más...)

Magyarországról is megrendelhetővé vált a Kindle. Egy hónap várakozás helyett kimentél érte Miamiba abba a hőségbe...

Nem tudom hogy áll a dolog, de remélem vagy Te, vagy valaki más belefog. Szerintem az ebook olvasó árát kellene elérhető szintre hozni, utána meg a fizetést minnél jobban megkönnyíteni. Emelett a lehető legtöbb kapcsolatot felhasználva jó ötletekkel előállni. Ilyen például az, hogy egyetemekkel megállapodni, hogy egyetemi jegyzeteket, feladatgyűjteményeket központilag elérhetővé tenni. Ezek általában ingyenes tartalmak (pontosabban egyetemistáknak ingyenesen elérhetők, bár a jogi oldalával nem vagyok tisztában), és zömében elég jó minőségűek. Ezt jól leszervezve (reklámozva, akciókat, részletfizetési lehetőséget csinálni, esetleg valami más vásárlása esetén ajándékként adni) egy egészen jó olvasóbázist ki lehetne alakítani. Nálunk a Debreceni Egyetemen idéntől minden kurzusra minden oktatónak kötelező elektronikus jegyzetet kiadni. Ha más egyetemeken is így van, ez már önmagában egy elég hatalmas ingyenes anyag lehet.

Én drukkolok.