Az IT Factory képzésen került elő az igény, hogy ne csak dumáljak a dolgokról, hanem adjak a hallgatóságnak könyvet a kezébe. A titkosításokról. Én.

Na, mondom, szépen vagyunk, most honnan a bánatból akasszak le nekik könyvet, mikor én magam nem olvastam egyet sem? (De ez szigorú titok!!) Mármint hogy titkosításról nem olvastam egyetlen könyvet sem. Más könyveket persze olvastam, meg is van a véleményem róluk, de titkosítás...?

Egy ideig úgy tűnt, ez a kérés olyan, mint amikor a szomszéd néni megkérdi tőlem, milyen számítógépet vegyen az unokájának. Hámittudomén! Vettem én valaha számítógépet? Nem. Legalábbis önállóan nem .

Vagy azt kérdi tőlem valaki, mennyibe kerül ez vagy az a szoftver. Hámittudomén! Komolyan mondom, még soha az életben nem vásároltam szoftvert, mert ami nekem kell, az a Microsoft Gold Partnernek ingyen van.

Aztán addig-addig gondolkodtam, hogy rájöttem, hogy bár egyetlen ilyen könyvet sem olvastam, de egyet lektoráltam, egyet meg írtam! Jé, tényleg, van egy félkész könyvem a témában! Ténylegtényleg! Vagy négy évig írtam, de a Titkosítás és adatrejtés kiadásakor sutba vágtam, mert a Virasztó Tamás könyve annyival de annyival komplettebb volt... De attól még meg kell legyen valahol a vinyón! És megtaláltam! Tadááám! Gyorsan idepasztázom az RSA-fejezetet, mert annyira user frendly lett, hogy még egy háziasszony is megérti, ha nem fejt ki túl nagy szellemi ellenállást ellene. Ez lesz a next blog entry. Mindjárt... Most!