Miután egyszemélyes oktatós garázsvállalkozásom megtette a magáét, és pár hónapig megkímélt a közvetlen éhhaláltól, kaptam egy csábító ajánlatot a Polgári Védelemtől, tanítsak nekik gépi kódot. Ez jól hangzik! Kicsit talán dehonesztáló egy "jól menő" saját vállalkozásból fejest ugrani az államba, annak is egy rendvédelmi szervezetébe, de mit tudtam én? Érdekli őket a gépi kód, hallod!? Gyerünk!

Az első csapat "hallgató" azonban olyan kiábrándító volt (mint mondtam, irakba menő önkéntesek), hogy sürgősen munka után kellett néznem - az intézmény keretei között persze, mert hát a fizetés mégiscsak kell. Sosem tudtam meg, valójában mire kellettem nekik.

Most nézem, az intézmény jelenlegi neve Katasztrófavédelmi Oktatási Központ és ezt kell tudni róla: "A BM KOK péceli objektuma tanfolyamok és rendezvények megtartására alkalmas tantermekkel, számítógépes és olvasóteremmel, oktatási kabinettel, kollégiumi szobákkal, étkezővel, színházteremmel rendelkezik." Megtalálták a helyüket a szép új kapitalista világban. De ez nem volt biztos...

Buli hely volt a rendszerváltás alatt a Polgári Védelem, senki nem tudta, hogy mi lesz velünk, mergmaradunk-e egyáltalán most, hogy az atomháború réme végül is elmúlt. Ide-oda szervezgettek minket, így voltam tűzoltó (az biztosan voltam), de talán határőr is, mintegy két hétig, aztán pedig rendőr (?). Mi ebből nagyjából semmit sem érzékeltünk, jöttek-mentek az "iraki csapatok", untattuk egymást a katonákkal a gépteremben, és annyi. 

A vállakozó viszont azt mondatta velem, hogy itt ez a sok jó kis számítógép, meg tanterem, meg kolesz, meg étterem, meg Novell 2.0 hálózat (Arcnet), meg hát ugye a Turbo Pascal, csinájjunkmávalamit, a katonáknak úgyis mindegy, mit mondok, készülök-e, bemegyek-e egyáltalán az órára, mert nem figyelnek oda. Hamarosan az egész helyi pévé (Polgári Védelem) maszekolt , mert meghirdettünk egyközépfokú számítástechnikai képzést, persze a BM géptermeit ingyen "vettük bérbe". A vállalkozásban az összes ottani informatikus benne volt, mind a hárman oktattunk. Ez is bizonyítja, hogy nem én voltam... De egyébként a "cselekmény" már régesrégen elévült, mert 1992-ben eljöttem onnan, tehát legalább 16 éve volt.

Na ezzel meg is volt a délelőtti elfoglaltságom, de délután is csinálni kellene valamit, ezért még másodállást vállaltam a helybéli gimnáziumban (kint vagyok ám érettségi tablókon, mint tanár!!), valamint átbicikliztem Isaszegre, az általános oksolába DOS-t tanítani. (Wolfenstein. Mond ez valamit?) Mindezt persze szigorúan munkaidőben! Az isaszegi "buli" necces volt, mert hát elvileg szigorú kártyás be-és kiléptetőrendszer van, meg munkaidőelszámolás, de az egyik felettesemmel meg tudtam beszélni, hogy én szépen elkarikázok 1 órakor, ő meg lehúzza a kártyámat 4-kor. High Security.

Ment is ez jó darabig, addig, amíg egyszer csak ki nem tüntettek szorgosságom miatt. Kaptam piros műbőr mappában oklevelet, meg pár forint jutalmat, mert hogy én milyen nagy mértékben tolom előre a "cég" szekerét.

Csak tudnám, hogy kinek a hülye ötlete volt, hogy így alázzon meg! Ezt követően inkább ott helyben maszekoltam, és írtam nekik ténylegesen programot a veszélyes vegyianyagok nyilváltartására (amit sohasem használtak), valamint lassan belemelegedtem a következő vállalkozásomba, egy bétébe, ahol kültag voltam, viszont a világ megváltására esküdtünk fel. Feltaláltuk ugyanis a Mesterséges Intelligenciát!

De maradjunk még a pévében. Ki ne ismerné a Ventura kiadványszerkesztőt? Ugye, hogy volt olyan? És ki ne használta volna a Borland Quattro táblázatkezelőt? A Borland Paradox adatbáziskezelőt? Na Quattroból volt két raklapnyi az irodámban, mert akkor még nem találták fel a licencvásárlást, és kellett nekünk úgy 160 db. Leszállították. Dobozostul. Mellékelem a doboz képét, hogy mekkora lehetett. (Mi az a WinDOS?) Na és mi volt még ott, na mi? Hát Rosytext szövegszerkesztőgép, amit éppen lecseréltek a máig sok helyen használt Ékszer szövegszerkesztőre, mert az a tuti.