Kezdjük a csábítással: akarsz keresni egymillió forintot a nyáron?
Jó mi? Pedig igaz
Diákok, informatikusok, diákinformatikusok előnyben!
A feladat
Na akkor fordítsuk komolyra a szót. Ki szeretnénk adni egy szakkönyvet, melyet angolból kellene lefordítani. Bitekről és bájtokról szól, szóval aki nem jártas valamennyire az informatikában és/vagy a programozásban, az ne jelentkezzen.
Közel 400 oldalas, tehát akinek nincs a nyáron legalább 800 órányi szabad ideje, az ne jelentkezzen. Ne kerteljünk: gyakorlatilag folyamatos munkáról beszélünk, napi 8-10 órában.
Osztán tudol-e magyarul? Jobban tudol-e magyarul, mint a szokásos "anyanyelvi szint"? Akinek fogalmazási zavarai vannak, illetve esetleg nemrégiben rászóltak, hogy ezt nem így kell írni, haver, az ne jelentkezzen.
Most már talán látszik: egy félistent keresünk, szárnyai vannak, emellett jól tud angolul, még jobban magyarul, esetleg szakforítási gyakorlata van, és persze ráér - sajnos attól tartok, ilyen ember nincs ebben az országban. Mindenesetre a magas labdát fellőttem, aki tudja, csapja le.
A rostázás szigorú lesz, az nekem nem ér semmit, hogy valaki egy fordítóirodánál dolgozik X éve. Önéletrajzot nem kérek, nem érdekel. Goto eleje: tudsz-e magyarul? Tudsz-e angolul? Tudsz-e informatikaiul?
Ha lesz egyáltalán jelentkező, azt "felvételiztetni" fogom.
Kedves blogolvasóm, a hírt ADD TOVÁBB!