Visszatérek a jobb agyféltekés rajzoláshoz, mert JoeP bolgáján keresztül "meg lettem szólítva".
Bár Petrényi Józsi szerint én még mindig nem tudok rajzolni, azért hadd mutassam meg, mit alkottam tegnap este és ma. (Hozzáteszem, PJ-nek annyiban igaza van, hogy csak másolni tudok, bár azt élő, 3D-s modell alapján, de például képregényt soha az életben nem fogok tudni rajzolni, mert abban a műfajban az ember fejből rajzolja az alakokat harmicasával, löki a perspektívát élből, nyomja az arcokat feszt... no az nem megy. A legtöbb képzőművész azonban szintén nem jut el rajzban a képregény szintjéig, megelégszik fotók másolásával. Annál meg többet tudok immár.)
Az első egy szék. Tanult rajzosoknak elmondanám, hogy "élőben" rajzoltam, tehát az összes perspektivikus rövidülés-torzulás, valamint az összes fény-árnyék közvetlenül a tárgyról származik. Ha lefotóztam volna, és azt másoltam volna, az is kihívás lett volna még két hete. DE EZ ÉLŐ!
Mondhatjátok hogy "de hát az ülőlapja kifelé dől", és igen, ezt én is látom. Az a nagy különbség a korábbi hasonló (á, dehogy hasonló, még csak nem is hasonlított székre!) rajzomhoz képest, hogy ezt én is látom, és pusztán azért nem javítottam ki, mert már nem akartam a sok csíkot a huzaton és a "mellső lábát" totál újrarajzolni. Nagy különbség, hogy én magam fogadom el ilyennek a rajzot, vagy észre sem veszem, hogy gázos!
Ezt követően lerajzoltam a fiamat:
A türelmemmel még vannak problémák, az ing egész egyszerűen nem érdekelt, összecsaptam.
Nos PJ? Tudok-e rajzolni?