Gyűlölöm a bétákat. A szoftverek bétaverzióit. Nem is használom őket, nem is tesztelem őket, mégpedig azért, mert sajnos túl jól megjegyzem, mi hol van bennük és hogyan működnek, aztán amikor a végleges termékben nem nem is, de én még mindig azt hiszem, hogy igen is, ez egy oktató számára rémálom. Nem egyszer belefutottam ilyenbe, úgyhogy a bétázást én a Windows NT 5.0-nál (nem tévedés!) abbahagytam.

(Két eklatáns példa: Schema Admin itt a piros, hol a piros: bent az Administrative Toolsban, de már nem is, mert ez egy MMC snap-in, amit felvehetsz, de nem, mert még azt is regisztrálni kell regsrv32.exe-vel. A másik kedvencem a gombok hűlt helye. Ezen az ablakon a bétákban még négy gomb volt, és pont a hiányzó negyediket dícsérték halálra, hogy az lesz a Windows NT 5.0 egyik legjobb szolgáltatása. Nem mondom meg, hogy mi volt az :)

Windows 7

És most mégis Windows 7-ről írom ezt a bejegyzést, az én jó kis irodai gépemet fertőztem meg ezzel a vélgegesnek mondott (Release Candidate), de nyilvánvaóan félkész termékkel. Hogy miért tettem ezt? Mert a Vistám egész egyszerűen megromlott. Már egy fél éve döglődött, többet néztem az űrfánkot (mások szerint körbe-körbe karika), mint amennyit dolgozni hagyott, és teljesen elegem lett belőle. Pedig nem volt mindig tetűlassú, én mondom. De valahogy megromlott. Végül búcsúzásképpen sikerült egy se le-se föl állapotba hoznia magát, kinyírta saját TCP/IP stackjét, bezáródott lelkileg. Az utolsó hibaüzenet, amit elfogtam, a következő ígéretes darab volt:

Komment?