Most fel foglak szabadítani. Önmagad alól. A saját magad által önmagadra pakolt felesleges súly alól. 

Mi az a "menedzserbetegség"? Amikor a vállalkozó belsejét szétmarja az ideg. Sokan szenvednek ettől a betegségtől, szednek is rá pirulákat, meg járnak pszichopatához () meg szaunáznak is - mégis gyomorfekélyük lesz. Vagy infarktust kapnak. Miért? Mi a legfőbb oka ennek?

Az, hogy a vállalkozóegyén lélekben összenő a saját gyermekével, a cégével, és úgy érzi, az is ő. Tehát ha a vállalkozás gyengélkedik, ő is gyengélkedik. A gyengélkedést személyes kudarcként éli meg. Ha a pedig a vállalkozás borul, ő is borul. Sajnos a családunkban is előfordult ilyen eset. Gyengélkedő cég -> alkoholizmusba menekülő tulaj, megpusztuló cég -> öngyilkos tulaj.

Mondjuk ki nyíltan, egyenesen: a vállalkozás nem te vagy! Te csak a vállalkozó vagy. A vállalkozás talán a gyermeked, de semmiképpen sem tenmagad! És nemcsak azért kell ezt kimondani, hogy eltűnjön a szemedből a páni félelem, hanem azért is, mert...

Ki kicsoda a vállalkozói létben? 

Túlságosan hozzádnőtt az az izé, az a cég! Ha te vagy ő, máris konfliktus- és kockázatkerülő lettél, amitől eleve gyengébb pozícióba lavíroztad magad, versenyhátrányba kerültél azokkal szemben, akik veled ellentétben még mindig ki merik próbálni az újat, be merik fektetni az utolsó vasukat is egy jó ötlet megvalósulása reményében - de te ilyet már nem teszel. Azt nézed, hány hónapig tudod fenntartani a céget, HA egy fillér bevételed sem lesz a közeljövőben.

Ember, ez butaság. Lehetsz már bármennyire vagyonos, egy néhány hónapnál tovább úgysem tudod zsebből fenntartani a céget. Meg hát, ha jobban belegondolsz, olyan még sosem volt, hogy nulla legyen a havi árbevételed. Vagy volt? Ha nem valami előre látható szezonalitás vagy válság okozta ezt a "jelenséget", úgyis vége a dalnak. Minek hónapokig fenntartani egy céget, mely már nem működik?

Hagyd abba az aggódást. A céged a gyermeked, önálló életet él. Hamarabb felnő, mint egy valódi gyerek. Három-öt év után már nem igényli, hogy zsebpénzen tartsd. Ha ennyi idő alatt nem vált önellátóvá, dögöljön meg! 

Bukni szabad, sőt kell! 

Két hatalmas (és néhány kisebb, de jelentős) bukással a hátam mögött elmondhatom, hogy nehéz ügy, de megéri. Miután a megfelelő kitartással évekig esélyt adtunk valamely vállalkozásgyermekünknek, de az még mindig csak szívja a vérünket és életerőnket, sőt, rendszeresen meg kell mentened az életét - no akkor nehéz szívvel bár, de el kell engedni. Azért, hogy leszálljon rólad. Hogy a kreatív energiáidat értelmes célokra fordíthasd ismét.

Nem TE fogsz belehalni. Nem TE fogsz leégni. (Csak éppen körülötted minden...) Vagy hát átmenetileg biztosan leégsz, de te is, és mindenki más is szépen el fogja felejteni. (Na jó, te nem fogod elfelejteni, de pár év, és már csak egy fura kaland lesz csupán az életedben, egy tapasztalat.) "De hát én ezt nem tehetem meg" - mondod magadban. Hát már hogyne tehetnéd meg? Pont te ne tehetnéd meg, aki egy Vállalkozó, aki mindent tehet?

Az egyik bukásomról már írtam, éhező bété közel két évig. Íme egy másik: egy előfizetéses szolgáltatás (nemmondommegmivoltaneve), több ezer előfizetővel, de olyan rosz ponton állt meg az előfizetői létszám, hogy az összbevétel nem volt elég az előfizetők kiszolgálására. Több előfizető pedig nem lett, az istennek se. Kivártam az ilyenkor szükséges X évet, hogy nőjön fel, álljon saját lábra, de nem nőtt fel. Sajnos más tevékenység bevétele kellett ahhoz, hogy emezekeket kiszolgáljam. Gyakorlatilag azért dolgoztam hétvégeken maszekba valami mást, hogy fennmaradjon ez a vérszívó dög. Négy év után fejbelőttem. Nagyon ciki volt. A feleségemmel hosszasan vitatkoztunk, hogy a már beszedett előfizetői díjakkal mi legyen. Igaz magyar módra talán meg kellett volna tartani a zsozsót , de mi úgy döntöttünk, visszafizetjük, kinek mennyi díja maradt nálunk. Akinek, amennyi. Pontosan. Fillérre. Több ezer cégnek. Összesen több mint tízmillió forintot. Beindult a negatív biznisz. N. Zs. tegnap elmagyarázta nekem, hogy amikor a locsolókocsi előrefelé megy, akkor kifújja a vizet, de amikor tolat, akkor beszívja. Na mi átmentünk tolatóüzemmódba, és visszaadtuk a pénzeket.

Naggggyon ciki volt. Több ezer előfizető nem értette, hogy miabúbánatotbeszélez, kiszáll alólunk? De hát fizetünk, annyit, amennyit kér! És jól végzi a dolgát! Miafrancróbeszélez? Visszaadjaaaaaaaaa? A péééééééééééééénzt? Noooooooormális?

Jól tettük. A vérszívó pióca kinyuvasztása (is) kellett ahhoz, hogy a NetAcademia elkezdhessen lendületesen fejlődni. És most mondd meg, X év után: hallottál te arról, hogy én mekkorát buktam anno? Ugye hogy nem?! SENKI nem tud róla. Tehát tessék bátran bukni!