Tegnap megnéztük a családdal Minden Idők Leg... de hát tudjátok. Az egyik ismerősöm a lelkemre kötötte, hogy 3D-ben nézzük meg, mert úgy soxorosa az élményneka, így hát elmentünk a legautentikusabb moziba, amelyiknek még a nevében is szerepel a 3D, az IMAX-ba. Nagy meglepetésemre nem az IIMAX-teremben vetítík az Avatart, hanem a 14-esben, ami sokkal inkább az Ethical Hacking konferenciáról híres, mintsem a 3D-ről.
A szemüvegeket átvéve a kiscsajoktól rögtön rájöttem, miért. Az IMAX-ban polárszűrős 3D technikát használnak, ez meg a hagyományos piros-kék. Illetve annál valamivel korszerűbb, mert csak bizonyos szögből derengett vissza a lencsékről a piros és a kék, és a film még szemüveg nélkül sem volt teljesen élvezhetetlen. De nem polár, mert azt az ember két szemüveg egymás mögé helyezésével és forgatásával könnyen felismeri: megfelelő forgatási szögnél a "sorba kötött" két szemüvegen nem jut át fény.
Hát, körülbelül háromszor volt "woá" 3D-érzésem, és ezek egyike sem a természetben vagy a hegyek között történt, hanem a katonai szállítórepülőben a film elején, meg a vezérlőteremben. Illetve még Avatar Dzsó (nem emlékszem a főhős nevére) videónaplójánál ugrott ki a felvételből a videokamera belső felhasználói felülete. Meg most, hogy így visszagondolok, a kék emberek anyanyelvének felirata is a szín előtt lebegett - oszt annyi.
Miközben a három órás filmet nézegettem dupla szemüvegemben (merthogy eleve szemüveges vagyok, és még arra kellett rávenni a 3D-t), azon gondolkodtam, hogy miért van ez így, illetve hol rontották el. Rá is jöttem, de mielőtt megosztanám veletek, elmondom, hogy ti hogyan élitek ezt meg, mert megkérdeztem 1-2 embert a 3D "élményről". Ti úgy fogalmaznátok meg, hogy "az ember szeme megszokja", és "eleinte igen, de később már nem úgy láttam" meg ilyenek. Csakhogy az időzítésnek és a megszokásnak vajmi kevés szerepe van az élmény csökkenésében, mert a kék emberek feliratozása két óra ötvenkilenc perc múltán is kiugrik a vászonból! Arra nem hat az elfáradás?
A megfejtés a következő: azzal nincs hiba, hogy két kamerával vették-e fel, vagy nem. Két kamerával vették fel, ez nyilvánvaló. A dolog ott bicsaklik meg, hogy ugyanúgy vezetik a szemedet a mélységélesség beállításával, mint egy 2D-s filmben: ami fontos a jelenetben, az éles, a többi homályos. A következő képet szándékosan nem kicsinyítem le, hogy lásd, miről beszélek. Avatar Fanni (nevezzük így, nem emlékszem a nevére) nyilazni tanítja Avatar Dzsót. Tipikus 3D-s beállítás, a nyíl hegye a koponyádat súrolhatná (ha nem balra lógna ki), a vállak, a fülek, Dzsó karjának erős perspektivikus rövidülése mind szinte kínálja a 3D-élményt - de az nincs meg. Nézd meg kérlek a két főhős mögötti részeket. Egy adta homály az egész. Na jó, erre azt mondod, hogy háttér, kit érdekel. Rendben. Akkor most nézd meg Avatar Fanni felénk közel lévő alkarját, azon pedig a karkötőt. Homályos. És ezzel vége is.
A minket az életben körülvevő, igazi 3D-ben is van mélységélesség-jelenség, nagyon is van, csak éppen ÉN, a néző választom ki, hogy mi legyen éles. Amire nézek, az éles, a többi - előtte-mögötte - homály. Namármost. Hiába lebeg nekem egy csomó élesen látszó medúza a vászon "mögött" mondjuk két méterre, ha a hozzám ettől közelebb és távolabb úszkáló példányok életlenek, homályosak! Azokat nem tudom kiválasztani a szememmel, nem tudok ugrálni a térben, mert életlenek.
Emlékezzünk, hol is volt "woá 3D" élményem? A szállítórepülő belsejében és az irányítóteremben. Egy olyan beállításban, ami leginkább a húszforintos filmes fényképezőgépekre, illetve a mobiltelefonok ócska gépeire jellemző, melyekre nagyképűen azt írják, autofókuszos. Egy frászt. Gyakorlatilag nincs is benne lencse, a fény egy tűszúrásnyi lyukon jut el a filmre, nincs mélységélesség-hatás, minden tűéles. Ezekben a jelenetekben a mélységélesség-hatás alig látható, és lám, a szemem szabadon választja ki, mennyire nézzek "mélyre", és igen, így 3D az egész. Az erdei lebegő bigyók esetében azonban nem. Íme egy kép az irányítóteremből, ahol a háttér ugyan homályba vész (de még kivehető!), az előtérben azonban sok méternyi "rétegben" élesek a figurák. Ez "woá" lesz, ha megnézed 3D-ben.
Felmerül a kérdés, hogy ezt meg miért így csinálták, miért homályoznak össze-vissza, agyba és főbe. Az egyik kézenfekvő válasz, hogy "a régi filmes beidegződéseknek megfelelően" - de ezt nehezen lehet elhinni egy sokmillió dolláros költségvetésű film vérprofi gárdájáról. Egy kevésbé kézenfekvő, de hihetőnek tűnő magyarázat az lehet, hogy talán mégsem húszforintos eldobhatós kamerákkal készítették a filmet, így hát volt benne teleobjektív, amely az optika törvényeinek engedelmeskedve magától hozza a mélységélességet, amit ún. "rekeszeléssel" lehet megszüntetni, ámde ahhoz fény kell, sok-sok fény, az erdőben meg sötét volt. De ez sem jó válasz, mert az egész cuccot digitális szag lengi körül, nem tűnik életszerűnek, hogy az ősmadarakra emlékeztető repülő lényeket és a hatlábú lovakat élőben tudták lefilmezni. Ahhoz el kellett volna utazni erre a bolygóra. Ha pedig számítógéps animációt látunk, miért rajzoltatták meg "mélységélesre", azaz homályba veszőre?
Natív spekulációval az alábbi következtetésre juthatunk: egészen biztosan megcsinálták tűélesre is az egészet, vagy legalábbis kísérleteztek vele. Majd elvetették. Miért? mert az sem tűnt természetesnek. Ha minden éles a filmen, elvileg a néző választja ki, melyik tárgyat nézi, arra fókuszál - és ilyenkor a más távolságban lévő többinek el kellene homályosodnia. De nem fog, mert mindegyik a vásznon van, nem előtte, nem mögötte, és ha mindegyik tűéles, akkor az is marad. Nem láttam még ilyen filmet, de gondolom, öt perc múlva az ember feje megfájdul a teljesen természetellenes látványtól. Így hát meghagyták a filmes figyelemirányítás eszközét, a mélységélességi játékot - ami viszont megöli a 3D élményt. Oldalt Cameron Camerája látható.
Most, hogy így végigfuttattam a fejemben a jelenséget és a hatást, rájöttem, hogy az igazi 3D és a csoportos filmnézés üti egymást. CSAK annak szabadna élesnek lennie, amit ÉN nézek - de mások más tárgyat néznek mellettem ugyanazon a vásznon a moziban, így ez a megoldás kiesik. Ha mindenki saját verziót nézhetne - na de az már sisak. Arra még 100 évet aludni kell. Mire e bejegyzés végére értem, megtaláltam, milyen 3D-t is láttam: Dolby 3D volt.
Nem mondhatjátok, hogy poéngyilkos voltam, egy árva szót sem szóltam a filmről, mely egyébként egy romantikus sci-fi. Nem is fogok. Csak annyit mondok, hogy egész éjszaka az izé bolygó lebegő hegyei közt repültem álmomban, bár lehet, hogy ebbe belejátszott az az 1 liter kóla is, ami véletlenül lecsúszott.