1994-ben, miután fejreállt a mesterséges inteligencia vállalkozásunk, új elfoglaltság után kellett néznem. Egy rövid, pár hónapos ideig műbútorasztalos szerettem volna lenni, mert ahhoz nem kell számítógép. Csináltam is 1-2 iszonyat ronda íróasztalt a kor divatjánk megfelelően fekete bútorlapból, sőt, egyet még el is tudtam adni egy hirdetés megjelentetésével (az internet még nem létezett ám!), de végül csak letettem róla, mert igazán csúf művek kerültek ki a kezem alól. Pedig már csak egy hajszálnyi választott el az intarziakészítéstől. Egy paraszthajszál.

Egyik nap, miközben az utolsó utáni iróasztalt ragasztottam éppen össze, beállított hozzánk édesanyám egy volt kollégája, és volt nála egy általam addig még sohasem látott, féltéglánál alig kisebb BUNKOFON. Persze, láttam én 06-60-as telefonokat, melynek dipótagyó méretű "központi egységét" büszként hordta magával boldog tulajdonosa, de BUNKOFONT még nem láttam. Az a körbetekerős-anternás Motorola, rémlik Neked?

Azt mondja ez az illető a BUNKOFONNAL, miután értesült az életcél-problémámról, hogy miért nem leszek szakértő? Mert ő most egy szakértő, van neki ez a BUNKOFONJA, és ettől már eleve szakértő, ehhez képest már csak hab a tortán, hogy tényleg ért-e valamihez, hiszen van BUNKOFONJA. Elmesélte, hogy mennyit keres azzal hogy ő egy univerzális szakértő, és látám, hogy ez jó. Egészen pontosan ötször annyit keresett egy hónapban, mint mi a mesterséges intelligenciával egy év alatt. Miért nem leszek szakértő? Mondtamis neki ott helyben, a Palma Fa ragasztót és az asztalos szakmát egyszerre eldobva, hogy én is szakértő szeretnék lenni, hogy kell azt csinálni? Hát, mint kiderült, ennek legfontosabb kelléke a BUNKOFON, de azt ő ad nekem, mert neki van kettő. És hát ügyfele is túl sok van, tulajdonképpen ezért jött, dolgozzak nála. (Kiderült, anyukám szólt neki, hogy éhezem...) Hamarosan kaptam tőle egy féltéglánál valamivel nagyobb BUNKOFONT, és felcsaptam szakértőnek.

A szakértő munkája

A szakértő legfontosabb feladata, hogy a megkereséstől számított négy órán belül válaszoljon a kuncsaftnak. Mindegy, hogy mit, csak négy órán belül. Ez kísértetiesen hasonlít a mostani, SLA-driven ügyfélszolgálati megoldásokhoz, ahol szintén ezen dühöngünk, hogy az ügyfélszolgálatos legfőbb feladata, hogy hamar lepattintson. Lehetőleg egy idióta házi feladat kíséretében, hogy egy pár óráig ellegyek vele. Erről szól a szerződése.

A kilencvenes évek szakértője él, mint Marci Hevesen, ott van, ahol akar, azt csinál, amit akar, időnként felhívják szerződéses idióták (ún. partnerek), hülyeségeket kérdeznek, te meg elküldöd őket gyufáért. Egy darabig elvannak a házi feladattal, majd ismét jelentkeznek valami hülyeséggel, ismét adsz nekik házi feladatot, és ez így megy napról napra. Az üzlet virágzik!

Mígnem egy szép napon a dolog komolyra fordul: az én mentorom és főnököm, velem a hóna alatt csatlakozik egy komoly szaktanácsadó céghez, komoly munkákra. Bankok, biztosítók, pénzszállítók, tőzsde, jajistenem! Nem kellene most már megtanulni valamit az informatikai rendszerekről?

Az első éles bevetés 

Szerencsére az élet gyorsan szalad, és nincs idő töprengeni a felkészülés esetleges módozatain, az ember máris egy földalatti pénzszámoló atombunkerben találja magát, mint szakértő. A probléma az, hogy elvesztek az adatok. Segíccsek má'. Némi tapogatódzás és kérdezősködés után a következő szituáció bontakozik ki előttem. Egy pénzszámoló műhelyben vagyunk, ahová az ország minden részéből hozzák be mindenféle üzletből a kasszában összegyűlt készpénzt, megszámolják, elkönyvelik, rolnizzák meg ilyenek.

Maga a művelet úgy zajlik, hogy van 8 pénzszámoló munkahely, ahol Micikéék számolnak, majd az összegeket számítógépen rögzítik. Gyorsan megy a munka, vakon dolgoznak a géppel. Olyannyira vakon, hogy a szerver leállását pár óráig nem veszik észre, szépen "rögzítik" az adatokat, mintha mi sem történt volna, noha pittyeg a rencer nagyon, hiszen nem a megszokott ablakba viszik be a számokat, hanem egy Clipper (Summer '87!) hibaüzenetbe! Az meg pittyeg, persze, ha ilyenbe adatot "viszel be" :))))))))))))

Ebből következően némi inkonzisztencia lépett fel a valóság és az adatbázis között, de nem tudják, mikortól dolgoztak feleslegesen. De mindegy is, mert a Novell szerver (386SX, 16 MB ram) alól gyakorlatilag kihalt a vas. Van-e mentésük? Van! Nagyon jó. Másnapra kész a szerver, állítsuk rá vissza a mentést. Nem lehet. Nem és nem és nem eszi meg a szalagot! Ugyanaz a mentőegység ugyanazt a szalagot nem eszi meg, mint amit ő maga írt! Nézem így, nézem úgy, végül kínomban már vizuális megfigyelésnek is alávetettem a szalagot, vagyis felfeszítettem a szalagot védő műanyag ajtócskát, hátha meglátok valamit. Meg is láttam! Én még ilyen pocsék állapotban lévő szalagot nem láttam! A walkman által begyűrt, majd ceruzával kipiszkált, végül a földön megtaposott magnószalag ehhez képest smafu!

Az országos pénzügyi adatok mentésére használt szalagokon gyakorlatilag nem volt mágneses réteg!

Kérdem a helybélieket, ugyan ezt most így mér'???

- Mert a szalagokat megfelelő rotációs rendszerben cserélgetik a kollégák.
- És - mondom - és? Attól hogyan tűnik el a barna mágneses réteg?
- Hát mert egy ideje már rotálják ezeket a szalagokat.
- Mióta? - kérdezem.
- 1988 óta.

Hatásszünet. Agyi hard reset. Lassan újrabootolok. Na folytassuk az interjút:

- Ha a mentőegység hangosan sípol, amikor verifájolja a mentést, azt mér' hagyjuk annyiban?
- Ja ez? Ez mindig sípolni szokott - mondja a helybéli informatikus.

Reset.