U.I. az elejére: a cím és az illusztráció írás közben elcsúszott a témától, de annyira tetszett a kép, hogy meghagytam. Akkor már maradjon a cím is... 

Az oktató halála. Na mi az oktató halála? Hát a túlterheltség. Azt kell mondjam, egész napos oktatás után már nem lehet csinálni érdemben semmit. Az ember szinte akármeddig a topon és az adrenalin tetején tud maradni, de oktatás után - teljes leeresztés. Sok oktató kollégám nem jutott még el ehhez az alapfelismerésig, ennek következtében állandóan úgy érzik, túl vannak terhelve. Ez igaz. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a fenti szabály értelmében bármit vállal tanítási idő után, de tényleg bármit, és tényleg bárkinek, azt túlterheléskét fogja megélni. Ez a rendszer hibája. Az idegrendszer hibája.

Pedig hát bizony akad ez-meg az tanfolyam utánra. Egy kicsit írd már ár a weblapot, jó? Figyu, szereld már meg ezt, mert nem csörög. Ugye feltelepíted még ezt nekem? Ezek azok a kérések, amelyek csak úgy jönnek, még nem vállaltál semmit pluszban, de már ki vagy ütve. És akkor jön egy konferenicafelkérés a Microsofttól. Meg ha csinálsz egy pár webcastot, meg ezt-azt, lehetsz MVP.

Meg még mi is? Ja, hogy készülnöd kellene a következő órára.

Ha oktató vagy, kérlek, tudatosítsd magadban a szabályt: oktatás után már semmit nem lehet érdemben csinálni. Ehhez mérten vállalj többletfeladatokat. És ez a közoktatásban dolgozókra is igaz. Természetesen. Az oktatás az oktatás.