Ethical Hacking videók

Published 2010. 09. 08. by Admin

A küszöbönálló Hacktivity kapcsán (ahol egyébként előadok a Retro szekcióban Laughing) éreztem úgy, hogy most már itt az ideje, hogy az Ethical Hacking Conference videókat kitegyem. Kitettem őket ide: http://www.netacademia.net/konferencia

Az idei Hacktivity nagyon pörgősnek ígérkezik! Ott a helyed!


Világökörség

Published 2010. 09. 08. by Admin

Költözés utáni rendrakás során bukkantan az alábbi - muzeális értékű - webre:

Ez Petrényi Józsi előző élete úgy egyébként. Nemrégiben kaptam tőle egy könyvet, benne sok-sok Technet Magazinos karikatúrával. Egész elérzékenyültem - volna, ha az az ojság ilyen szinten érzelmileg hatna rám, de nem.


Áttérünk digitális könyvekre

Published 2010. 09. 06. by Admin in IT Pro | Oktatás

Ezt a Kindle 3-at mintha a Zatyaúristen is nekünk teremtette volna. Itt állunk a Nagy Digitális Átállás küszöbén, a Microsoft "befenyeget", hogy drasztikusan megemeli a papíralapú könyvek árát, az esőerdők sírnak, a postások röhögnek, a távoli tanfolyami hallgatók sírnak, a papírgyárak röhögnek... mire az Amazon megfelezi a legújabb könyvolvasójának árát. Szuper! Aki erre nem készít marketingkampányt, az nincs észnél. Így hát készítettünk, ezt: http://netacademia.net/info/kindle

Én, mint kocka mondom, hogy bele vagyok zúgva a saját akciónkba, mingyá' beiratkozom NetAcademia tanfolyamra, majd a főnök kifizeti, mitérdekelengem, idenekemakindlét!

Egyszer már fogtam egy ilyet a kezemben, hullajó. Nemcsak, hogy (nyilván) kiválóan olvasható, meg átmérezethető, meg egy hónapig bírja az aksija, meg Verne Gyulát rajzol ki képernyővédőnek, de ráadásul hangoskönyv is egyben (essssssssssszméletlenül jól olvas fel angolul, szinte egyáltalán nem gépies), meg van benne Oxford értelmezőszótár.

Komolyan mondom, ilyet kellene a gyerekek kezébe adni, nem laptopot, és pláne nem digitális táblát.

Mivel nekem nem jár ingyen sajnos, hát vettem magamnak egyet. Szégyenszemre. Most várom a postást. A postás utolsó útja: többé nem hoz nekem a Nagy Vízen túlról semmit! Laughing


Hogyan lettem SQL-programozó?

Published 2010. 09. 05. by Admin in Biográf

Az életem történetét itt hagytam abba 2009-ben. Egy kis nyári rápihenés után folytatnám. A következő kérdés, hogyan lettem én SQL-programozó, hogyan találkoztam és barátkoztam meg az akkori világ leges-legkiforratlanabb SQL-termékével, a Microsoft SQL Server 4.21A-val?

Ez az SQL Server verzió közvetlenül azután került a piacra valamikor '94-ben, hogy a Microsoft megvette a Sybase-től az SQL Server forráskódját. Nevezetes történet: a pici Microsoft megvette a nagy Sybase-től a forráskódot, de a ravasz Sybase csak és kizárólag Windows-platformra adta el neki, az összes többi oprendszerre - okos előrelátással - megtartotta magának. Mi az, hogy Windows NT 3.0, ugye? 0,6%-os piaci részesedés. Cöcö. Vigyétek! Így esett, hogy a Sybase kinyírta önmagát.

Na szóval, banki informatikai szakértőként javában szakértettem a DBase III adatbázisokat, amikor akkori főnököm valami tizenhetedik vagy kilencvenkettedik érzékére hallgatva felcsapott Microsoft Partnernek. Így kerültem az egyik legelső Microsoft-partnerhez dógozni. Úgy tehát, hogy nem csináltam semmit, nem voltam éleselméjű, csak úgy megesett. (Itt jegyzem meg, hogy addigra kis tanácsadó cégünk 50% bővüléssel 3 fősre duzzadt.) Én csak arra emlékszem, hogy a Microsoft-partnerek kezdőkörébe tartozott például a már akkor is milliárdos forgalmú Albacomp, meg még egy-két ilyen nagyágyú (Rolitron), és az egyik legelső MS Partneri összeröffenésen (összeröffentek vagy öten) arra próbálták rávenni a nagy cégek a Microsoftot (persze esélytelenül), hogy a kicsiket zárják ki a buliból. Ezeken a megbeszéléseken teljes jogú tagként ott csücsült a főnököm a maga 3 fős cégével, és jókat röhögött magában. Szerintem nem tudták róla, hogy ő eleve egy kicsi.

Hamarosan egy új alkalmazás fejlesztésénél - meglepő módon - a Microsoft SQL Serverre esett a választásunk, én lettem a programozó. Én addig még az életben nem írtam le egy épkézláb SQL-utasítást, mert hát tanultam ugyan a főiskolán, de élő SQL-motort nem láttunk, papíron ment a buli. Na akkor fejlesszünk. Mondanom sem kell, akkor és úgy jöttem rá a halmazorientált világ szépségeire, hogy nem találtam meg azt a parancsot, amivel soronként lehetett volna kezelni a táblák rekordjait. Mintha abban az őslény SQL Serverben nem lett volna kurzor. De jobb is, hogy nem volt, mert talán még mind a mai napig soronként lépegetnék, hisz a dibézben is úgy volt. Meg aztán azt is hiányoltam, hogy egy lekérdezésnek hol adom meg, melyik indexet használja. Időbe tellett, mire leesett, hogy SEHOL, indexet az SQL Server maga választ az általam létrehozott készletből. A mellékelt ábrán egy Index Tuning varázslatot látunk, Trabantra megkomponálva.

És hát a triggerek! Mint az köztudomású, az angol trigger szó a magyar trógerből származik, mint ahogy a dollár is a tallérból, ami pedig a szittya-ószanszkrit-szkíta trutyi szavunk egy változata. Na szóval tróger. Amikor azokat felfedeztem, teljesen rájuk kattantam, az egész alkalmazás egy halom triggerből kezdett állni. Öröm az ilyet debuggolni! És öröm nézni a deadlockokat is, amiket én okoztam a rosszul megírt triggereimmel.

És akkor ugye a dzsoin. Azt tudtátok, hogy akkoriban az ANSI SQL-ből még hiányzott a join, így minden gyártó saját szintaxist alkotott? Az SQL Server például ezt:

SELECT * FROM Table1, Table2 where Table1.id=Table2.id

Nagyon aranyos! A left outer join meg ez volt:

SELECT * FROM Table1, Table2 where Table1.id*=Table2.id

De a legnagyobb kihívás talán mégis a korrelált szabkveri volt, amit még akkor sem értettem, amikor már megalkottam életem első ilyen lekérdezését. Emlékszem, ott bogarásztam az eredményhalmazt, és nem hittem a szememnek, hogy mit le nem kérdezett az SQL-motor egyetlen ügyes SELECT-tel! Régi szép idők!

Ja, és a grafikus felület. Ha jól emlékszem, az SQL Server 4.21A-hoz vagy nem volt menedzsmenteszköz, vagy annyira gyenge volt, hogy nem használtam. Management Studio? Ugyaaaaaaaaaan! TSQL! Mindent-mindent-mindent, de mindent Notepadben kellett csinálni, mégpedig elsőre hibátlanul kellett megcsinálni, mert nem volt ám ALTER utasítás! Ha megszültem egy táblát (CREATE TABLE), de abból kifelejtettem egy mezőt, akkor az vagy kimaradt, vagy vissza kellett menni a kályhához (DROP TABLE). "Szerencsére" a referenciális integritás még nem volt feltalálva, így nem kellett attól tartani, hogy egy táblát nem lehet törölni a kapcsolatai miatt. Mi az, hogy kapcsolat? Ugyaaaaaaaaaaaan!

Nem volt ám IDENTITY sem. Hogyan generál az ember egyedi, növekvő kulcsértéket IDENTITY nélkül? Úgy, hogy az INSERT-re tesz egy triggert, ami felébred, körülnéz, és leszelektálja a MAX(ID)+1-et. Nagyon frankó, de ez csak egyfelhasználós esetben működik helyesen. Akkor mit csinálunk? Az INSERT kedvéért zároljuk az egész táblát, nehogy két tranzakció ugyanazt a MAX(ID+1-et próbálja beinzertálni. Naggggggggggggggggggyon hatékony!

Egy szó mint száz, lehetett ugyan alkalmazást készíteni a korai SQL Serverrel (és a vele akkoriban még tökéletesen megegyező Sybase-termékkel), de ha mai szemmel ránézünk, egy gány volt az egész. S.T. szavaival élve: fostalicska Laughing


A nyári uborkaszezon ismét felszínre dobta a hírös etikus hekkelést, a sajtósok egymást tapossák, hogy a témával foglalkozhassanank, ami nekünk nagyon jó. Ma voltam az ATV-ben, ahol az alábbi tízperces interjú készült becses (etikus Laughing) személyemmel:

Ez pedig itt Ago, aki szlovák tévében nyilatkozik a magyarszkij hekkerováról. Bocsánat: etickí hackeri!

Jé, meg a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem is!


The Polish plumber

Published 2010. 07. 17. by Admin in IT Pro | Vállalkozó

Hi folks, this is my very first blog entry written in English. I do this for two reasons: 1.) my previous blog entry was about my undoubtedly poor spoken English. I cannot afford to be treated as a stupid jerk, so this is to prove that I do have some English knowledge even if I get tricked almost every time I ask for a cup of coffe at Starbucks. 2.) it is high time for me to give something to the international public to comment to. Embarrassing, but my only English language comments came from spammers, and spammers only. What if I write something which is worth to think about? Will I have valuable comments? I'm really curious about it!

So to grab attention of a wider public, I start with the story of the Polish plumber. The term, Polish plumber means somebody from Eastern Europe, mostly with blond hair and blue eyes who invades the western market by using lower tariffs, working more flexibly (even at night), and - by the way - achieving better quality than the "aborigines".

Ladies and gentleman, I'm a Polish plumber - from Hungary Laughing, working solely in the IT training business.

Not only I'm blond and have blue eyes, but I'm less expensive, more flexible and - by the way - give better quality than ordinal training centers all around the world. (Better quality: this is because I live and breathe adult training and training methodology while my competitors are focusing on some other aspects of the training business like perfect invoicing Undecided, smooth business process Yell and other rather unimportant parts, but definitely not the trainings themselves.) Ok, all right, but how can I invade the whole earth? This is the point when cloud computing gets into the picture. I was virtually locked into my country before Microsoft started his cloud computing services. No matter how hard I wanted to break out, there was many-many enormous obstacles in the way. Should I (have) invade the world personaly, by travelling around the globe with my trainings? Well, this would be very costly for me and it would have taken so many years to spread the globe. Should I (have) invade it online? This was not feasible until now because of the restricted bandwith of Hungary. Imagine this: the whole population of the country has less international bandwith than LiveJasmin.com alone - which happens to be a Hungarian invention in pornography. Ten million people vs. 1 f.c.ing (treat it literally, I'm nort cursing. Far from it!) website. What a shame!

But what happens when all blond, blue eyed badmashes get unlimited storage and bandwith capacity over the internet? What will happen when building a new or competitive online service costs just nothing? Does anyone investigated the economical effect of this? Butchery.

Any comments on this?


Makara és Malcolm

Published 2010. 07. 17. by Admin in Oktatás

Megint sikerült belefutnom egy az angoltudásomat, és az abba vetett hitemet porig romboló culure shock-jelenetbe. Washingtonban bementem egy Starbucksba, inni szerettem volna egy kapuccsínót. Ugye, ez olyasminek tűnik, amit nem lehet többféleképpen értelmezni, nem lehet elrontani, nem lehet felsülni vele. De mégis lehet, mégpedig az ital méreténél. Megállapodtam a baristával (~kávét főző fekete inas), hogy akkor kapuccsínó legyen, az, az bizony. De nem lehet megúszni visszakérdezés nélkül:

-Vasszá!

Höhöhö, nem abból a fából faragtak, hogy ne hámoznám ki ebből, hogy "what size"! Öreg, engem át nem versz! Mondom neki a tutit, a McDonaldsban már elsajátított (Small, Medium, Large) enumból az elsőt: "Small size!". És már jön is az eknólidzsment: "ok sir, capuccino, tall size". Most mondd meg, egy egyszerű turistának honnan a kutyaúristenből kellene tudnia, hogy a Starbucksnál a létező két méret az italok esetében a tall és a short? Ami a másik, és sosem tudom túltenni magam rajta, hogy az a szegény bárisnya miért nem képes agyilag befogadni a szomszéd kifőzdében, a mekiben használatos "szakkifejezést", hogy small size? Miért?

Na akkor vissza a címre. Gondolom, sokan ismerik a Makara-féle Relaxa-módszert, amiben nagyon sok igazságot találhatunk meg. Picit elfogadom, amit Makara mond, hogy a honi nyelvoktatás fordítva ül a lovon. De ami még fontosabb az ő módszerében, az a következő: Malcolm Gladwell, az ismert publicista Outliers című könyvében levezeti, hogy bármilyen "tudomány" profi műveléséhez az adott dologgal tízezer órát kell foglalkozni. Legyen az vállalkozás, hegedülés, nyelvtanulás, jéghoki, bármi. Ezt is elhiszem. Az ismétlés kulcsfontosságú a nyelvtanulásban, ebből kell nem kevesebb, mint tízezer óra, és bár más gondolatmenet mentén vezeti le Makara, de a módszere mégiscsak efelé vezet, hisz gajdulásig hallgatjuk az anyanyelvi angolt, és egyszer csak a miénk lesz. Malcolm Gladwell levezetéséből azonban - amit önmagában is baromi érdemes elolvasni, csak javasolni tudom - a következő számítás következik:

-ha valaki napi egy órában tanul angolt az év minden munkanapján (például az iskolai képzés, de nyári szünetel nem számolva), azaz évi 200 órát angolozik, a fluent nyelvtudáshoz szükséges tízezer órához ötven év alatt jut el.

-ha valaki napi 4 órán keresztül, heti hét napban angol nyelvű sorozatokat néz a Youtube-on, nyolc év alatt jut el a tökélyig.

-ha valaki kint él (napi 12 óra, évi 365 nap), három évébe telik a tökéletesség elérése. És milyen furcsa: a kisgyermekek tényleg olyan 3-4 év alatt jutnak el a majdnem hibátlan szintig.

Mindezekből az következik, hogy idehaza szinte felesleges hagyományos angoltanulásra fecsérelni az időt, mert a várt előrelépés baromira nem következik be. Aki járt angoltanárhoz (és ki nem?), megerősítheti. Ennél sokkal jobb módszer a tévéműsorok eredetiben, és felirat nélkül(!) történő nézése, hisz ezzel az átlagmagyar napi 3-4 órát is eltölt. Ennél már csak az élő nyelvi környezet a jobb, amit angol társalgókisasszonyok foglalkoztatásável érhetünk el, potom áron. A végkövetkeztetés sajnos pofonegyszerű: sosem fogok annyira tudni anglul, mint amennyire szeretnék. Pont. Ja, és te sem. Pont.

Lehet velem vitatkozni, de ha valaki rá tud mutani egyetlen embere, aki tökéletesen szpíkeli az angolt, de tanórán tanulta, akkor hazudik :)

Persze ez a gondolatmenet messzire vezet: meg lehet-e tanulni bármit egy oktató-driven tanfolyamon? Egy bizonyos szintig igen. Jobban mondva nem. 40-80-120 óra alatt azt lehet elérni, hogy a tanulót elkapja a lendület, és/vagy a gépszíj. (Lásd mondjuk a múltkori Xbox-tanfolyamunkat.) A tökéletességhez egyedül visz tovább az út. Vagy be kell fizetni egy 10.000 órás tanfolyamra :)


Óklád, okláokládoklád!

Published 2010. 07. 15. by Admin in IT Pro

Üdvözletem küldöm Washington DC-ből, ahol a Microsoft Worldwide Partner konferencián vagyok tizenháromezredmagammal. Ha egy szóban össze kellene foglalnom ezt a rendezvényt: cloud!

Olyannyira cloud, hogy még azt is megpróbálták szegény Microsoftosok, hogy a stadionnyi néző énekelje azt, hogy „ó klád, okládokláoklád”, mint ahogy a focimeccseken gajdolnak a szurkolók. Egyébként ide kitették a videókat: http://digitalwpc.com/Videos/VisionKeynoteVideos10/1, mégpedig saját lejáccóval. Az első markernél óbégatják sokan, hogy ó klád. Utána ront be Sztivi.

Na most a klád: nincs többé Linux elleni harc, nincs többé Linuxprobléma. Túlléptek. Fejben. Csak hát tettekben, bevételben és referenciában még nem.

Ez számukra akkora váltás, mint anno az volt, hogy a Microsoft a webre megy, majd a Microsoft lesz a legbiztonságosabb. A fejlesztőik 70%-a már most kládra fejleszt (!), és ez még fel fog menni 90% fölé. Eddig lemaradásban volt a klád, de pl. a Sharepoint 2010 előbb jön ki kládra, mint dobozosan. A Microsoft mindent erre az egy lapra tett fel: ha nyernek, nagyon nyernek. Ebből, és csak ebből fakadóan nyerni fognak, mert nincs más útjuk. A többit a mai nappal lelocsolták benzinnel, és felgyújtották.


Márkás cuccok Kínából

Published 2010. 07. 11. by Admin

Naomi Campbell párfüm:

Lacoste párfüm:


Üdv. küld. Washington D.C.-ből, ahol holnaptól a Microsoft éves nemzetközi partnerkonferenciája kezdődik. Ezen az eseményen még sohasem jártam, mert ez az elmondások szerint nem annyira szakmai rendezvény, mint egy Tech Ed vagy egy PDC. Ez az esemény az, ahol a Partner of the Year díjakat is átadják, és mint az korábban kiderült, amit mi Tocsival barkácsolunk a Windows Azure-ra, megütötte a mércét, kapunk szép díjat.

Ezen a konferencián fogok "találkozni" Bill Clintonnal, ahogy korábban már nem egy nagyágyúval "találkoztam": tisztes, kilométeres távolságból. Clinton Elnök Úr az esemény meghívott sztárvendége lesz szerdán: http://digitalwpc.com/Agenda/GuestSpeaker

A pályázat

Ha már itt tartunk, akkor leírom a pályázatunk lényegét is: aki járt nálunk online oktatáson, tudhassa, hogy ezeket is amolyan NetAcademiás módon visszük, nincs pépété, nincs blabla, az egész oktatás nem más, mint egy-egy saját homokvár felépítése az oktató alkotó-segítő közreműködésével. Ehhez korábban Microsoft Live Meetinget, majd újabban (a Linux-tanfolyamok elindítása óta) WiZiQ-t használunk kép- és hangtovábbításra. Amit ezek a cuccok ezen felül tudnak, az hulladék: pépété vetítése, béna cset (vagy még az se), béna rajztábla, clumpsy fájltöltögetés, használhatatlan videó (ezért vesszük fel az előadásokat mindig lokálban Camtasiaval)... 

Ahogy körülnéztünk a piacon, egyik ilyen rendszer sem tudja azt, amire valójában szükségünk van az online oktatáshoz: klipbordmegosztás, fájlátvitel, linkmegosztás (ha csak nem a csetbe bepaztázva), képernyőkép-lopás az oktató gépéről. Ezek közül talán legfontosabb a klipbordmegosztás, amit hónapok óta használunk éles üzemben, sokak megelégedésére. Ingyenes, bárki használhatja, bár tudom, hogy nem fogja, mert a konkurenseink más "üzemmódban" oktatnak. Itt van a cucc: http://trainertools.netacademia.net/

Egyelőre tehát nem tartunk ott, hogy saját rendszerrel meg tudnánk csinálni a teljes oktatást, mert valamilyen közvetítőközegre van szükségünk, legyen az WiZiQ vagy bármi más a sok-sok ilyen cucc közül. A célunk az, hogy ez az egész egy integrált rendszert alkosson. De nem azért, hogy ne kelljen használni a WiZiQ-t, hanem azért, hogy továbbléphessünk.

Az önmagában öncélú lenne, hogy azon küzdjünk, hogy mindent egy integrált rendszerbe pakoljunk, mert hát az oktatón kívül kit zavar, hogy ötfélle progit kell futtatnia egyszerre? Senkit. Viszont ha idáig figyelmesen követtétek, kiderülhetett, hogy a mi oktatásunk a szokásos kép-hang pároson kívül iszonyatos mennyiségű metaadatot szór a hallgatóság felé (megosztott klipbord stb, hadd ne soroljam fel ismét). Amiről szegény WiZiQ, Camtasia, Live Meeting, Cisco Webex, Citrix GoToMeeting (és még ezt is sorolhatnám) semmit sem tud. A metaadatok jelenleg elszállnak a kibertérbe, az élő oktatást követően elvesznek.

A mi nagy ötletünk a kereshető videó. Nem beszédfelismeréssel működik, hanem keyloggerrel :) Ha a sok-sok metaadatot mindet elmentenénk (mint ahogy el is mentjük), a videók abszolúte kereshetőek lennének. Nem csak állsz, és bámulsz 40 órányi videó felett, hanem beírod a keresőbe, hogy "dcpromo", vagy mittudomén, és kapsz egy találatlistát, hogy az adott kifejezés, melyik videó hanyadik másodpercében "hangzott" el (~gépelődőtt be). Ez mán döfi, ez a YouTube utáni videó világa. Kettővel utána...

És még mindig nincs vége!

Ha még feltalálnánk egy olyan lejáccót, ami a felvett metaadatokat is lejácca a kép-hang mellett, egy olyan rendszerhez jutunk, ami a távoli hallgatóság számára nem különbözik az élőadástól - pedig felvételről megy! Hoppá! És ezzel elérkeztünk a Video kills the radiostar jelenséghez.

Hát erre kapjuk a díjat.


Hőskor. Az internet kora.

Az életnek nincs célja és nincs értelme. Az életnek szépsége van.