Nevet le nem írva, beszámolnék egy magyar felhővállalkozással szerzett tapasztalattal. Mivel ilyenből már jó sokkal kapcsolatban vagyunk a "lebukás" esélye kicsi, meg egyébként is, általános jelenségről beszélhetünk.

Az igénybevett szolgáltatás pöpecül működik, minden klaffol, ahogy mondani szokták, használjuk ezerrel - mígnem egyszercsak behal. Miaf', megyek a weblapjára, hát ki van írva bejelentkezés után, hogy Ön ennyivel és ennyivel tartozik, de legalább már jó rég. Hámondom, ez szép. És nem kellett volna kiértesíteni, hogy tartozásunk gyűlt fel? Izibe írtam a supportnak, hogy ez így ebben a formában nem vevőbarát. Mire a válasz: az a funkció, hogy kiértesítsenek, még nincs kész.

Visszakérdeztem, hogy mikor lesz ilyen, azt írták, másnap. És lett is. Visszakérdezek, hogy ez itt egy éles bétateszt akkor netalán? Mire azt a választ kaptam "felsőbb körökből", hogy igen. Becsülöm az őszinteségüket. Na és ezzel el is jutottunk az általános jelenséghez. A magyar, de megkockáztatom, az összeurópai szoftverfejlesztő cégek jelentős része élesben bétáztat. Nincs alfa, béta, gamma változat, nincs tesztelés, nincs visszacsatolás, hanem csak úgy durr, kész az új funkció. Bevallom, mi is ezt tesszük, előfordult olyan eset, hogy a délután fél 5-kor induló online tanfolyamra 15:50-kor buildeltük a kódot. Ment ki élesben, naná!

Ámerikában ez nem fordulhatna elő. Ott szisztem van. Ott egy szoftverfejlesztő vállalkozás eleve 50 fős, melyben biztosan van legalább 3-4 tesztelő (ha nem több), meg tesztlabor, meg quality meg izé. De ki tud ilyesmit megfizetni itthon? Ha bevallom, hogy a mi rendszereinket ketten csináljuk, padlót fogtok? Pedig igen. De semmi esély rá (sőt, megmondom, nem is hiányzik ennek a menedzselése), hogy egy "normális" fejlesztőcsapat dolgozzon a NetAcademia projektjein. Így hát kis magyar leleménnyel oldjuk meg a dolgokat, és hozunk el olyan nemzetközi díjakat, amiért "máshol" ötszáz fős csapat dolgozik.

Ja, merthogy megírtuk ketten a Live Meetinget. De erről már írtam korábban.

Lassan egy éve, hogy megkaptuk a Windows Azure Platform Partner of the Year címet Washingtonban az online oktatási keretrendszer-kezdeményezésünkért. Gondoltam, leírom, meddig jutottunk az elmúlt egy évben – és milyen áron.

A dream

Az álom úgy fogalmazódott meg, hogy tartottunk mi már online oktatást mindenféle eszközzel: Live Meetinggel, WiZiQ-val, ingyombingyommal, de ezek egyike sem oktatásra lett kitalálva (vagy legalábbis gyakorló oktatót nem engedtek a fejlesztők közelébe), mert mindegyikből hiányoznak olyan alapvető funkciók, mint:

• Közös vágólap a hallgatókkal. A tanár kikopizza (CTRL+C), a diák bepasztázza (CTRL+V). Ez nálunk olyannyira alapvető, hogy én nem is értem, a világ más tájain ez ez igény hogyhogy még csak fel sem merült?
• Instant fájlmegosztás ízi módon. Nem úgy, hogy én föleftépézem, te le, vagy szerencsétlenkedsz valami dánlód menedzserben, és letöltöd, hanem én rábökök az én oldalamon, nálad felbukkan a te oldaladon
• Lényegkövető képernyőátvitel. Ha eltér a tanár és a diák képernyőfelbontása, óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy most akkor mi legyen. Kilógjon? Vagy kicsinyítsük le? Nos, mindkét megoldás értelmetlen, mert ha pont az a része lóg ki a képernyőképnek a hallgatónál, ahol a „cselekmény” történik, lemarad róla. Esetleg kézzel odagörget, ha egyáltalán észreveszi, hogy a képernyő szélén túl zajlik épp az élet. A kicsinyítés is marhaság: egyből olvashatatlanná válik a kép. Miért nincs intelligens görgetés egyik termékben sem? Hisz még ha 5000 x 3400-ban adom is az adás, a képernyőnek csak egy elenyésző kis részén van változás: ott, ahol dolgozom. A többit le lehet(ne)cropponi.
• Tanfolyamkövetés tetszőleges eszközön (pl. a hűtőgép ajtaján, vagy a porszívó LCD-kijelzőjén). Ha épp a vonaton ülsz, amikor a tanfolyam van, kapcsolódj be 3G-n a telefonoddal! A lényegkövető képernyőátvitel szépen begörgeti a pici képernyőre 100%-os méretben, amit látni kell. Kicsinyítés nélkül.
• Intergalaktikus cset: ha egy kérdésre nincs azonnal válasz, válaszolódjon meg akár az óra után
• Kereskető videó. Felveszünk egy egész hetes tanfolyamot. Abból – meglepő módon – 40 órányi videó keletkezik. Kinek van arra ideje, hogy ebben bogarásszon? Miért nem lehet rákeresni a tartalomra? Hiszen minden adat rendelkezésre áll, minden begépelt karakter megvan.

Nagyjából ezek a funkciók hiányoznak minden kereskedelmi és ingyenes termékből. Van viszont bennük általában rajzolómű (kérdem én: minek? kivetítem a képernyőképet, azon a Paint.EXE-t és rajzolok), feliratozási lehetőség (kérdem én: minek? elindítok egy VI editort…), meg natív PPT-vetítési lehetőség, amit mi alapból nem használunk. De ha használnánk, akkor is kérdem én, minek, hisz a PowerPoint szépen vetít magában is, én meg a képernyőképet továbbítom, ugye.

Na ezen álmok közül tavaly nyárra formát öltött a közös klipbord, a kereshető videó és az instant fáljmegosztás, mindez Windows Azure-on, úgyhogy elhoztuk a pálmát. Az IT Factory hallgatói találkoztak is ezekkel szolgáltatásokkal a TrainerTool-StudentTool párosnál. De nem jutottunk semmire az egyik legnagyobb dobással, a lényegkövető képernyőátvitellel, pedig ez lenne a kulcsa a tanfolyam mobilizálásának telefonra, iPad-ra.

Ki vetít és mivel?

A lényegkövető képátvitel megvalósítását több tényező együttesen akadályozza. Elsőként talán az, hogy míg van a világnak egy olyanja, hogy YouTube, amivel konzerv videókat lehet továbbítani, nemigen van ugyanez élő adásra. Illetve van, de mindig-mindig TV-re „optimalizálva”, TV-t utánozva. Ja, és mindig Flash, amihez - .net fejlesztőként – egyáltalán nem értünk, és már nem is akarunk érteni arra a rövid időre, ami még a Flash-videók életéből hátravan. Viva HTML5!

A másik, hogy nincs kicsi, értelmes cucc arra, hogy saját programból kéernyőképet vegyünk fel és még streameljünk is. Nincs ilyen DLL, nincs ilyen API. A Camtasianak nincs API-ja, a Microsoft Expression Encodernek ugyan van, de a licencelése annyira kiborítóan vacak, hogy gyakorlatilag nem lehet vele dolgozni. A DirectX-et meg hívogassa a hóhér.

A harmadik, hogy nincs a világon olyan technológia, amivel két videósztrímet (képernyőkép és kamera) össze lehetne szinkronizálni. Nincs. Az egyetlen ismert szinkronizált adatfolyam a Smooth Streaming a Microsofttól, de az nem tud olyat, hogy teljesen különböző képfolyamokat tartson szinkronban, csakis egy műsor különböző bitrátás streamjeit kezeli. Ezen a területen mindenki gányol, legyen az a Microsoft a Live Meetinggel, vagy a Citrix vagy a Cisco, vagy a WiZQ és/vagy bármi.

Ezekkel a videós küzdelmekkel lassan eltelt egy egész év anélkül, hogy egy millimétert is haladtunk volna előre.

Mindeközben folyamatosan nyomtuk az oktatásokat a WiZiQ segítsgével, mígnem tavaly ősszel egy drámai „fejleszést” hajtottak végre, amitől számunkra meghalt a cucc: ha képernyőt vetítesz, többé nem látszik az oktató, és nincs cset sem. Természetesen ezeket az istenverte „fejlesztéseket” egyik napról a másikra vezették be, minden értesítés nélkül, így volt fejetlen kapkodás, hogy most aztán mit csináljunk.

Megváltásként érkezett tavaly ősszel a magyar fejlesztésű join.me, amivel a képernyőmegosztási problémánkat hirtelen meg tudtuk oldani, viszont odalett a kép és a hang, mert a join.me ezeket nem tudja. Mellesleg Flash a szentem. És hopp, még egy magyar cég a láthatáron, a Ustream.com, velük lehet kameraképet és hangot közvetíteni. Szintén Flash. És még ott a TrainerTool, ami a csodaklipbordot adja a képlethez. SilverLight. Januárra elkészült egy működőképes mashup ebből a három komponensből, amivel mostanában az oktatásokat tartjuk.
Kicsit zavaró, hogy a join.me-nek is van egy csetje, meg nekünk is, és a társaság fele ide gépel, a másik oda, meg az sem elegáns, hogy a képernyőkép és a kamera között semmiféle szinkronizációra nincs lehetőség, így egy nap alatt simán összejön 12-20 másodpercnyi elcsúszás, ami már öléggé problémás. De legalább a fenti dreamlistából jó párat teljesít a hákolmány.

Csapjunk bele a lecsóba!

Mivel egy év várakozás után a világ még mindig nem tart ott, ahol nekünk hasznos lenne, egy hirtelen döntéssel elhatároztuk, hogy hát akkor most már mégiscsak megyünk tovább. A két stream szinkronozálására egy nagyon fapados ötlet ad lehetőséget: egyszerűen a képernyőkép mellé PIPeljük (Picture in Picture) a kameraképet ugyanabban a streamben bele a fekete semmibe. Tehát nem PIP, hanem POP (Picture Outside of Picture area). A közös streamből kliensoldalon kivágjuk a képernyőképet és a fejet, és úgy teszünk, mintha két különböző képforrás lenne, pedig dehogy. Ha valaki nem a mi lejáccónkkal nézi az adást, „a képernyő bal szélén vastag fekete csík látható”.

Ezzel megvolnánk. Most jön a nemzetközi streamelési infrastruktúra, nem Flash-alapon. Na az nincs. Vagy rosszul használom a Googlet, vagy nincs. Én ez utóbbira gyanaxom.

Persze, tudom, itt van a MyShowRoom.TV, de ők teljesen Hungary-központúak, néhány csáppal Csehországba meg talán Romániába. Kívánom nekik, hogy hódítsák meg a világot, mert akkor megyünk utánuk szélárnyékban. De addig? Addig az ember felhúz Amerikában egy virtuális gépet mondjuk az Amazonnál, feltesz rá egy médiaszervert, és kész. Ez most hasból írtam, nem tartunk itt, de ott sem, hogy egyáltalán tudnám, egy ilyen Amazonos médiaszerver vajon rentábilisan üzemeltethető-e, vagy félszemű rabló.

Ahol tartunk, az egy saját médiaszerver, ami egyidejűleg ezer hazai nézőt tud kiszolgálni – meg néhány külföldit, amíg a nemzetközi sávszélesség el nem dugul. Tesztüzemmódban. Hamarosan ismét technológiát váltunk, megy a levesbe a flash-mash, és jön a saját fejlesztésű kliens. Meg új bugok is persze. A komplexitás nem adja fel könnyen, mindig beleugat.

Nehéz dolog meghódítani a világot!

Van itt ez a setnye ország, ahol a széleskörű, átfogó butaság automatikusan állami elismeréssel, sőt pozícióval jár. Az ország, amely krumpli- és kokárdatermelésből és a belső fogyasztás felpörgetéséből akar venni agydiagnosztikai készülélket, harci repülőgépeket, no meg minden állampógárnak Androidos telefont, mert ami jár, az jár.Nemrégiben megtudtam, egy tolna megyei általános iskola negyven digitális táblát nyert eus pályázaton, noha csak négy tantermük van. Illetve most már csak három, mert az egyikben a digitális táblák tömkelegét tárolják bontatlanul, befóliázva.

De úgy tűnik, ez csak a csacsogó felszín, a mélyben más folyamatok zajlanak. Nevezetesen aki teheti, kibújik a mindent átszövő hülyeség hatalma alól. Ennek biztos jele, hogy már megint abba futottam bele, hogy egy Naaaaagy ÁÁÁÁmerikai webes szolgáltató - magyar. Ők (is) azok, akik itthon vannak, itt élnek, itt dolgoznak, de az erőteljes agymunkával előállt terméküket még csak meg sem kísérlik a hülyéknek eladni, mert kár vele fáradozni. Egyből irány az amerikai IT-piac, mert az egy létező piac, létező igényekkel.

Tegnap találkoztam ismét egy ilyen céggel. A TEDx-en voltam az Uránia moziban (erről is érdemes lenne írni, meglátjuk, belém fér-e), és ott beszélgetésbe elegyedtem régi ismerősömmel, aki az informatikai háttér megvalósításán dolgozott. Azt mondja, UStreammel közvetítenek. No, ez még idáig nem csoda, mert mi is ezzel a cuccal csináljuk mostanában az online oktatások kameraképének közvetítését. (Meg Charlie Sheen is ezen keresztül közvetítette negyvenmillió nézőnek, hogy ő egy mekkora barom. Az egy főre eső hülyék száma ott is magas, de a nagy számok törvénye értelmében vannak értelmes emberek is sokan.) De azt is mondja a srác, hogy nekik ingyen leszedték a reklámokat, nem kellett fizetni. No, mondom, ez érdekes, utoljára Barack Obamának ugráltak így.

De még hozzáteszi, hogy küldtek neki videodigitalizáló kártyát is. Ekkor eszembe jutott a népmese, ahol a király annak adja a lyányát és fele királyságát, aki olyat tud mondani, amit őfelsége nem hisz el. Mert hogy levették neki a reklámot, hát nehezen, de "Elhiszem, fiam!". De hogy neki, a kis magyar ismeretlennek kölcsönadtak digitalizálókártyát egyenesen a szilíciumvölgyből, nos, azt már nem hiszem el. Mire azt mondja az ismerősöm: "Miért ne? Nincs olyan messze a Graphisoft park!"

Öööö. Jé.

Magyar.

Mondjuk ezt a webisztán már tavaly megírta, de nekem új volt.

No és itt jutunk el egy jelenség felfedezéséhez. Hány ilyen rejtőzködő cég lehet vajon? Én kapásból kettőt tudok még, a LogMeInt és a Doclert. Gyorsan elnézést is kérek, hogy a kettőt egy sorba írtam, abszolúte más piacon dolgoznak, a LogMeIn a távfelügyelet, míg a Docler a pornó témakörében alkotott nagyot. A LogMeIn talán már nem annyira rejtőzködő, tekintve hogy szép lassan minden programozóismerősöm ott dolgozik, a Docler azonban talán még nem annyira ismert, pedig állítólag az ő forgalmuk adja Magyarország internetes forgalmának 75%-át. Impozáns, vadonatúj, uszodás, focipályás irodaházuk az Albertirsai úton található. Milyen kár, hogy rájuk kissé nehezebb büszkének lenni...

Jöhetnek a kommentek az általatok ismert rejtőzködő, azaz külföldön jelentős, itthon ismeretlen magyar cégekről. Ide ni, Charlie Sheen alá:

Hi folks, this is my very first blog entry written in English. I do this for two reasons: 1.) my previous blog entry was about my undoubtedly poor spoken English. I cannot afford to be treated as a stupid jerk, so this is to prove that I do have some English knowledge even if I get tricked almost every time I ask for a cup of coffe at Starbucks. 2.) it is high time for me to give something to the international public to comment to. Embarrassing, but my only English language comments came from spammers, and spammers only. What if I write something which is worth to think about? Will I have valuable comments? I'm really curious about it!

So to grab attention of a wider public, I start with the story of the Polish plumber. The term, Polish plumber means somebody from Eastern Europe, mostly with blond hair and blue eyes who invades the western market by using lower tariffs, working more flexibly (even at night), and - by the way - achieving better quality than the "aborigines".

Ladies and gentleman, I'm a Polish plumber - from Hungary , working solely in the IT training business.

Not only I'm blond and have blue eyes, but I'm less expensive, more flexible and - by the way - give better quality than ordinal training centers all around the world. (Better quality: this is because I live and breathe adult training and training methodology while my competitors are focusing on some other aspects of the training business like perfect invoicing , smooth business process  and other rather unimportant parts, but definitely not the trainings themselves.) Ok, all right, but how can I invade the whole earth? This is the point when cloud computing gets into the picture. I was virtually locked into my country before Microsoft started his cloud computing services. No matter how hard I wanted to break out, there was many-many enormous obstacles in the way. Should I (have) invade the world personaly, by travelling around the globe with my trainings? Well, this would be very costly for me and it would have taken so many years to spread the globe. Should I (have) invade it online? This was not feasible until now because of the restricted bandwith of Hungary. Imagine this: the whole population of the country has less international bandwith than LiveJasmin.com alone - which happens to be a Hungarian invention in pornography. Ten million people vs. 1 f.c.ing (treat it literally, I'm nort cursing. Far from it!) website. What a shame!

But what happens when all blond, blue eyed badmashes get unlimited storage and bandwith capacity over the internet? What will happen when building a new or competitive online service costs just nothing? Does anyone investigated the economical effect of this? Butchery.

Any comments on this?

Üdv. küld. Washington D.C.-ből, ahol holnaptól a Microsoft éves nemzetközi partnerkonferenciája kezdődik. Ezen az eseményen még sohasem jártam, mert ez az elmondások szerint nem annyira szakmai rendezvény, mint egy Tech Ed vagy egy PDC. Ez az esemény az, ahol a Partner of the Year díjakat is átadják, és mint az korábban kiderült, amit mi Tocsival barkácsolunk a Windows Azure-ra, megütötte a mércét, kapunk szép díjat.

Ezen a konferencián fogok "találkozni" Bill Clintonnal, ahogy korábban már nem egy nagyágyúval "találkoztam": tisztes, kilométeres távolságból. Clinton Elnök Úr az esemény meghívott sztárvendége lesz szerdán: http://digitalwpc.com/Agenda/GuestSpeaker

A pályázat

Ha már itt tartunk, akkor leírom a pályázatunk lényegét is: aki járt nálunk online oktatáson, tudhassa, hogy ezeket is amolyan NetAcademiás módon visszük, nincs pépété, nincs blabla, az egész oktatás nem más, mint egy-egy saját homokvár felépítése az oktató alkotó-segítő közreműködésével. Ehhez korábban Microsoft Live Meetinget, majd újabban (a Linux-tanfolyamok elindítása óta) WiZiQ-t használunk kép- és hangtovábbításra. Amit ezek a cuccok ezen felül tudnak, az hulladék: pépété vetítése, béna cset (vagy még az se), béna rajztábla, clumpsy fájltöltögetés, használhatatlan videó (ezért vesszük fel az előadásokat mindig lokálban Camtasiaval)... 

Ahogy körülnéztünk a piacon, egyik ilyen rendszer sem tudja azt, amire valójában szükségünk van az online oktatáshoz: klipbordmegosztás, fájlátvitel, linkmegosztás (ha csak nem a csetbe bepaztázva), képernyőkép-lopás az oktató gépéről. Ezek közül talán legfontosabb a klipbordmegosztás, amit hónapok óta használunk éles üzemben, sokak megelégedésére. Ingyenes, bárki használhatja, bár tudom, hogy nem fogja, mert a konkurenseink más "üzemmódban" oktatnak. Itt van a cucc: http://trainertools.netacademia.net/

Egyelőre tehát nem tartunk ott, hogy saját rendszerrel meg tudnánk csinálni a teljes oktatást, mert valamilyen közvetítőközegre van szükségünk, legyen az WiZiQ vagy bármi más a sok-sok ilyen cucc közül. A célunk az, hogy ez az egész egy integrált rendszert alkosson. De nem azért, hogy ne kelljen használni a WiZiQ-t, hanem azért, hogy továbbléphessünk.

Az önmagában öncélú lenne, hogy azon küzdjünk, hogy mindent egy integrált rendszerbe pakoljunk, mert hát az oktatón kívül kit zavar, hogy ötfélle progit kell futtatnia egyszerre? Senkit. Viszont ha idáig figyelmesen követtétek, kiderülhetett, hogy a mi oktatásunk a szokásos kép-hang pároson kívül iszonyatos mennyiségű metaadatot szór a hallgatóság felé (megosztott klipbord stb, hadd ne soroljam fel ismét). Amiről szegény WiZiQ, Camtasia, Live Meeting, Cisco Webex, Citrix GoToMeeting (és még ezt is sorolhatnám) semmit sem tud. A metaadatok jelenleg elszállnak a kibertérbe, az élő oktatást követően elvesznek.

A mi nagy ötletünk a kereshető videó. Nem beszédfelismeréssel működik, hanem keyloggerrel :) Ha a sok-sok metaadatot mindet elmentenénk (mint ahogy el is mentjük), a videók abszolúte kereshetőek lennének. Nem csak állsz, és bámulsz 40 órányi videó felett, hanem beírod a keresőbe, hogy "dcpromo", vagy mittudomén, és kapsz egy találatlistát, hogy az adott kifejezés, melyik videó hanyadik másodpercében "hangzott" el (~gépelődőtt be). Ez mán döfi, ez a YouTube utáni videó világa. Kettővel utána...

És még mindig nincs vége!

Ha még feltalálnánk egy olyan lejáccót, ami a felvett metaadatokat is lejácca a kép-hang mellett, egy olyan rendszerhez jutunk, ami a távoli hallgatóság számára nem különbözik az élőadástól - pedig felvételről megy! Hoppá! És ezzel elérkeztünk a Video kills the radiostar jelenséghez.

Hát erre kapjuk a díjat.

Vannak a különböző innovációs díjak és pályázatok, amin - szerénytelen módon - mindig indulni szoktunk. Nem is sikertelenül. 2008: IT Business Leadership Award. 2009: EC Council Circle of Excellence. És 2010: Microsoft Partner of the Year - ez utóbbit két hét múlva ítélik oda.

Mivel már nem ez az első ilyen megmérettetés, az apró előjelekből tudom, hogy "valami lesz". Amikor megkérdezi a szervező, hogy "de ugye eljössz a díjkiosztóra?" meg hogy "ugye felöltözöl szépen?" - már lehet tudni, hogy valami van.

Nos, valami lesz két hét múlva Washingtonban, az éves Microsoft partneri konferencián, mert "jobb lesz, ha megyek" és "fésülködjek meg".

Egyébként az IT Factoryval neveztünk. Egy Onlájn tréning ofdö jír nem jönne rosszul...

Képzeljétek, a Boltamarson már harmadik volt a Vatera és a Teszvesz mögött (persze kilométerekre lemaradva), mégis bezártam. Ezért (is):

Már kábé két hete bezártam a Marsot, de még mindig záporoznak a különböző csalások utórezgései. Ez az egész vaterásdi nagy tanulság volt nekem. Nemcsak azért, mert bebizonyosodott, hogy akár egy ember meg tud csinálni egy ilyet (nem én csináltam, hanem Plupp), hanem mert találkoztam az Utca Népével. És le kellett szűrnöm a tanulságot, hogy az Utca Népe igen magas arányban tartalmaz fura elemeket. A Magyar Nép megoszlása:

• 90% rendes, becsületes, normális, értelmes ember. Igen, vannak ilyenek, sokan. Bár megmondom őszintén, a 90% nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony érték.
• 5% csaló. Lopott cuccot árul, a ravaszabbja pedig a semmit árulja. Kirak egy JPEG-et, ad rá egy árat, beszedi a pénzt, oszt szeva'. 
• 5% idióta. Noha tudja, mit jelent a hirdetési újság, nem tudja, mit jelent a hirdetési weblap. Nemcsak hogy ötezer embernek magyaráztuk el, hogy nem mi árusítjuk a piros bugyit és az ágvágógépet, hanem további ötezer továbbra is azt hiszi, hogy tőlünk vette azt az "aranygyűrűt", ami az első mosogatás után befeketedett. A legszebb, amikor az idiótája felutazik vidékről, bejön az irodába, és ott szembesül vele, hogy az oldtimer motorkerékpár nem nálunk van. Elcseszte az egész napját.

Miután kiírtam, hogy csalás miatt bezár a bazár, még jött olyan levél, hogy akkor mi most fizessük ki neki annak a mobiltelefonnak az árát, ami valami csalónak átutalt, és sosem kapta meg a készüléket. Egyszerűen nem hiszem el. Ha az Expressz magazin hozta volna össze álmai csalójával, most az Expressz magazinnál kérné vissza a pénzt?

Az összesen 10%-nyi csaló és idióta szerintem túl magas arány. Ezért is tart ott az ország, ahol tart. Teljesen tönkreteszik a 90% életét.

Nagy tanulság ez. Komolyam mondom, le a kalappal a Vatera előtt, hogy tűri, kezeli, elfedi ezt a borzalmat, amit a NÉP jelent. Júj!

Nézegetem a Google Analyticsben a blogom forgalmát, hát látok benne egy nagy púpot itt:

Nézegetem, elemzem, mi a frász tört rá a népre, vagy mi volt az az egetrengető, amit áprilisban írtam, és hát kiderült, hogy az APEH hozta hozzám a népeket, merthogy senki nem tud micsinálni az "egyszerűsített" adóbevallással, gugliznak, és egy csomóan nálam kötnek ki a tavalyi cikkemen. A lelkesedés némiképp lohadni látszik, de még mindig több százan jönnek ebből a forrásból

Egy év eltelt, ismét jött az "egyszerűsített" adóbevallás, és jól megfigyelhető, hogy egy kerek év alatt semmit, ismétlem: SEMMIT nem változtattak a dolgon, még egy k..va http->https átirányításra sem futotta az idejükből és a prémiumukból. Egy bitet nem tettek odébb, semmit! A tavalyi cikkem egy az egyben érvényes.

Ha az "egyszerűsítettet" megmutatnák Steve Jobsnak, szerintem felpattannának az erei ott helyben, maguktól.

Na szóval válság, most már szimpla vével. Az újságban azt olvashattuk, hogy vége van. Hát, éppenséggel most jönnek majd a nagy bukták. Amit mi érzünk, az a következő: 2010 az első válságosra TERVEZETT év. 2008 abszolúte válságmentes volt mind az IT, mind a mindenféle nagyvállalati szektorban, ahonnan mi a betevő falatot beszerezzük. 2009 szintén nagyjából-egészéből válságmentes volt, mivel a 2009-es büdzsék tervezésére sem hatott holmi 2008 végi válsághír. Annyi történt, hogy a normál méretű költségkereteket a cégek az év elején befagyasztották, de az év végére csak elengedték. A tavalyi novemberünk-decemberünk wonderful volt, még (hangyányit) növekedtünk is. Hű, de baromi jók voltunk! Legyőztük a válságot! Csak éppen a szép eredményeinkez ábszolúte semmi közünk nem volt. A tavaszi pangáshoz éppúgy nem, mint a téli meredek felfutáshoz. Így húzta-eresztette a multi a gyeplőt. Mi meg örültünk, hogy milyen ügyesek voltunk decemberben. Ja.

Ennek lesz most vége.

2010 az első év, amikor a nagy tehetetlenségű multik válságköltségvetést tudtak (végre?) készíteni. És ez az igazi szívás a multik csicskásainak - tehát az egész magyar gazdaságnak.

Nálunk a nappali tantermi oktatás például megszűnt létezni. Négy hónapja nincs. Négy hónapja, hogy az a költségszerkezetű oktatás, amire a NetAcademia épült, és amit kis- és középvállalatok nem tudnak megfizetni, kimúlt. Egyetlen dolgot tudtunk eladni a széles palettáról a multiknak, bankoknak és egyéb nagyágyúknak: a szekuritit. Semmi mást. Semmi mást. Nekik legalábbis semmit.

Szerencsére nekünk itt van a kis-és középvállalatokra szabott IT Factory, ami nagyon szépen megy. Ott szerencsére jelentős, százas létszámok vannak, ráadásul a legmotiváltabb hallgatóság köréből, akik AKARNAK tanulni. Tiszta szuper az egész, nagyon élvezem. Csakhogy az IT Factoryhoz nem kell tanterem. Kilenc darab biztosan nem. Momentán az van, hogy éjszaka és szombaton (ma is) dolgozunk azért, hogy a feleslegessé vált 9 tanterem bérleti díját kitermeljük. Na ez már nem buli.

Ide tartozik még a folyamatos kétely, hogy az onlájn oktatással vajon magam nyírtam-e ki a tantermi oktatást? Kinyuvadt volna-e magától is. Mindig arra jutok, nem mi csináljuk a passzátszelet. Különben is: online oktatási formában alig néhány témakör érhető el. Ezek nem nyírhatták ki a velük semmi összefüggésben nem lévő többi képzést. Azok csak úgy kinyuvadtak. Kézifék.

A multik egyöntetű, egyszerre foganatosított válságköltségvetése kivétel nélkül mindenkit oda fog csapni. Persze majd mosolygunk hozzá, mint a mellékelt képen a fehér pulcsis fiatalember. Egy sírva röhögünk sztori, nevek nélkül. Beszélgetve az egyik multi vezetőjével szóbakerült a válságköltségvetésük, és hogy mi mindent fognak emiatt lehúzni, meg-nem-venni, visszavonni. Elmondja. Nevekkel. Én meg a másik oldalról azt hallom a szolgáltatójától, hogy hát már szinte semmi munkájuk, projektjük nincs, de X cég jól eltartja őket a megrendelt szolgáltatásaival. Én meg tudom, hogy X cég perceken belül elveszi tőlük a biztos falatot. Mondjam? Ne mondjam? Hallgatok.

Vissza a címhez:

Félregombolás alatt azt értem, hogy mostanáig aki csak tehette, rábukott a multikra, hisz ott a pénz, ott a megrendelés. Ebből fakadóan olyan szolgáltatási környezetet hoztunk létre, amit csak ők tudnak megvenni, hiszen mindenben rájuk van szabva. Ahogy azt VT barátom elmésen megjegyezte: mi, magyar vállalkozók egymás szolgáltatásait nem tudjuk megvenni! Hogy robog a magyar gazdaság vonatja, ni! (Szegény viktorka, kis vével. Igazán nem értem, minek neki PONT MOST a kormánykerék. Bár az igaz, láttuk videjón, hogy ő legalább tud teremteni. Pölö munkahelyet. Teremteni.)

Most, hogy a multi behúzta a vészféket, érdekes versenyhelyzet állt elő: ki az, aki először el tud fordulni mindattól amit idáig csinált, és áruját, szolgáltatását úgy átalakítja, hogy el tudja adni a csóró magyarnak is? Ki az, aki gyorsabban visszagombolja a félregombot öltönyét? Vagy ki az, aki a jelenlegi szolgáltatásait secperc át tudja állítani exportra? Na ki?

Márpedig a multik behúzták a vészféket, ez kétségtelen. Nem egy, nem kettő ilyen cég tűnt el a vevőink közül, hanem gyakorlatilag MIND. Egyszerre, és párhuzamosan. És hogy nem tőlünk tűntek el csupán, hanem a teljes oktatási piactról, azt jól mutatják a piacrészesedési statisztikák, amelyek alapján még a 60%-os buktában is "élen járunk", na nem úgy, hanem továbbra is őrizzük piacvezető pozíciónkat.

De immár a semmit vezetjük. Igaz, azt legalább utcahosszal :) Hogy a többi oktatóközpont miből él, mit csinál, elképzelni sem tudom. Mi - mint mondtam - éjszakázunk és hétvégézünk. Ők - szerintem - semmiznek. Azt is lehet egy darabig csinálni. De sokáig nem. Matekrejtvény: ha idén 60%-kal kevesebben járnak tanfolyamra, mekkora a dőlésszög?

Ja, és még valami: az igazi vállalkozó ilyenkor sem siránkozik, hanem gondolkodik, és előrelép. Vagy ha nem előre, de legalább tovább. Siránkozni olyan MAGYAR dolog. Nem szeretem.

A múltkor már valaki kérdezgette, nem óhajtom-e a pökhendi kijelentésemet, miszerint nincs wálság, valahogy árnyalni, esetleg megváltoztatni. Jelentem alásan, de. Talán eljött az idő. Nekünk mindenesetre más képet mutat a világ, mint akárcsak egy éve.

Elmondom, hogy mi, a NetAcademiánál hogy "állunk". Merthogy bizonyos területeken leálltunk, az egyszer igaz. A hagyományos, napközbeni egyhetes tantermi oktatás úgy tűnik, megszűnt létezni. Miközben minden várakozást felülmúló rekordlétszámmal, 74 fővel a héten elindult egy általam elég esélytelennek tekintett online képzés, az SQL, a tantermeink üresen állnak. Ott a jó kis oktatóközpont, még a válság előtt felhúzott ezer négyzetméternyi tanteremmel, több száz asztallal, székkel, számítógéppel és mifenével - és nem kell senkinek. Jó kis probléma, mi a fenét kezdjek ezzel a - most már úgy tűnik - felesleges hardverbazárral? Szerintem el fogom adogatni... kótyavetyélni...

Azt mondanám, a wálság alapvetően megváltoztatta az oktatás iránti keresletet, hihetetlen erővel az online irányába tolva azt. Még az okokat sem nagyon kell találgatni. Egyik ismerősöm azt mondta, már nem jár a Microsoft szokásos, minden héten két darab konferenciáira, mert az életszínvonala szintentartásához pont annyival kell többet dolgoznia, ami a szabadidejét az utolsó percig elviszi. Ugyanez nyilván cégek esetén is igaz: sokkal nehezebb egy-egy hétre "üdülni" küldeni bárkit is, még ha az "üdülés" valójában tanfolyam is. Minkaidőben nincs rá idő. Csak munkaidőn túl. Akkor viszont már utazgasson be a belvárosba a rosseb. És ezzel el is érkeztünk a "nem megyek sehova, és most érek rá délután ötkor" szindrómához.

Jelenleg az a helyzet, hogy az online oktatás nyereségét az üresen álló tantermek fenntartásába fektetem. Nem jó deal.