Akár van egy országnak jó kis gazdasági válsága, akár nincs, a hagyományos tantermi IT-oktatásban minden oktatóközpont új kihívással szembesül Németországtól Japánig, Grönlandtól Ausztráliáig. Ezt pedig a következő: az informatika ezer ágra bomlott a korábbi féltucat ág helyett, és mind a régi, mind az új ágak további gallyacskákat hajtottak.

Példaként említhetjük a kétpólusú oprendszer-világot (Windows, Linux), ami legalább négypólusú lett (Android, MacOS, sőt, talán lesz Chrome OS is), és akkor még a virtualizációról nem is beszéltünk (VMWare, Hyper-V, KVM, hogy csak a komolyabbakat említsük). Vagy saját szakterületemről mondjuk az SQL Servert, amelyiknek annyi csápja nőtt az elmúlt évek alatt, hogy felsorolni is alig lehet. Fejlesztés területén pedig a Java és a .net fej-fej melletti párharca okoz kombinatorikai robbanást a megtanulandó témakörök területén. Hogy innen is vegyek egy konkrét példát, elég csak a .net adatelérési technológiáira gondolni: az ODBC-t felváltotta az ADO, ADO.NET, amit felváltott a LINQ to SQL, amit felváltott az Entity Framework, amit felváltott a Code First. Persze ha azt mondom, felváltotta, mindannyian tudjuk hogy ez a valóságban úgy jelentkezik, hogy mind az öt-hat párhuzamosan él, mindegyikről tudni kell, hogy mire való, hol teljesít jobban, mint a másik.

A kihívás most jön. Minden oktatóközpont azzal szenved, hogy a korábbi hallgatói létszám megvan ugyan, de eloszlik a rengeteg témakörön, így az átlagos csoportlétszámok a korábbi 7-8-9 főről egyes területeken messze a rentábilis létszám (4-5 fő) alá csökkentek. Ennek folyománya, hogy bizonyos képzések akár fél-egy évig sem indulnak el, mert várjuk, hogy még ketten jelentkezzenek a Microsoft SQL Server Data Mining tanfolyamra. Hát azt várhatjuk.
A megoldást valahogyan a tanyasi iskolák modellje jelenthetné, ahol is egy osztályban ül a 3-4 különböző évfolyam nebulója, és mindenki más tananyagot végez. Nem véletlenül találták ki eleink ezt a szuper megoldást. Igen ám, de hogyan lehet ezt megvalósítani a tantermi IT-oktatásban?

Ha azt mondom, videóval, gondolom sokan azt válaszolnák: az feleannyit sem ér, mint az élő oktatás. Meg egyáltalán: akkor minek a tanterem, adjátok ide a DVD-t oszt jóvan. Mielőtt erre a hirtelen reakcióra válaszolnék, menjünk vissza az időben úgy 100 évet.

A mozifilm gyermekkora

1920-ban vagyunk, a hangosfilm feltalálása előtt. Mindenki ismeri a manapság már megmosolyogtató próbálkozásokat, amelyek lényege nagyjából kimerült abban, hogy a korai filmgyártók megpróbáltak valami színdarabszerűséget celluloidra venni. Hisz akkoriban még senki sem tudta, hogy a film valójában milyen lehetőségeket rejteget magában. Az eredmény pedig egy szánalmas színházutánzat lett, két dimenzióban, fekete-fehéren, zongorakísérettel. A korabeli film minden összehasonlításban elmarad a színházi előadás élményétől.

És ma? Egészen más a helyzet! Az összehasonlítás már vagy 60 éve értelmetlenné vált, mivel a film teljesen más értékeket vonultat fel, mint egy színházi előadás. A filmtörténet elmúlt száz éve a folyamatos fejlődés, útkeresés, értékteremtés korszaka. Ma már a film és a színház két külön világ. Almát a körtével nem hasonlítunk össze, ugye? Informatikaiul: nincs két azonos properti, ami alapján össze lehetne hasonlítani egy filmet és egy színházi előadást.

Back to the video

A videós oktatás valami nagyon hasonló dolog. Ma még mindenki a tantermi élő oktatáshoz hasonlítja, és von le következtetéseket. Én azonban azt mondom, a videós oktatás is rendelkezik a saját fejlődési útjával, amit be fog járni, és idővel új, az élővel összehasonlíthatatlan kategóriát hoz létre. Már ma is van egypár olyan tulajdonsága, amivel az élő oktatás nem tud versenyre kelni, gondoljunk itt a gyorsított (pl. másfélszeres sebességgel történő) lejátszásra, az ismert témakörök átugrására, az egy csoportban tanulók eltérő tempójának tolerálására (mindenki ott tart, ahol akar), vagy a korlátlan számú ismétlés lehetőségére.
A legfőbb előny azonban egyelőre kiaknázatlan. Ez pedig az, hogy míg a videós oktatás „korlátlan” technikai lehetőségekkel rendelkezik, addig szegény csóringer oktató a tanteremben „csak” egy hús-vér ember, technikai trükkök tárháza nélkül. És mint tudjuk, a gép sok területen legyőzi az embert. Én azt jósolom (és mi a magunk szerény eszközeivel ezen dolgozunk), hogy egy csomó lehetőség rejtőzik a tanfolyamok „digitalizálásában”.

Az egyik megvalósult eredményünk például az azonnali adatküldés a hallgatónak a megosztott klipbord segítségével. Ezt most már a hamarosan debütáló videós oktatásunk is tudja, azaz a videó többet ad e tekintetben a hallgatónak, mint a csóringer oktató, aki „csak” a táblára tudja felírni a szükséges kódrészletet.

A másik, általam régóta vágyott, megvalósítás alatt álló fícsör a kereshetőség. Hogyan tudsz rákeresni egy élő oktatónál egy adott témakörre? Persze, megkérdezed. És mi van, ha a kérdésed utólag, netalán egy héttel később jut eszedbe? A kereshető videós oktatás ismét megadja a választ! Az intergalaktikus cset pedig tényleges kérdések feltevését teszi lehetővé téren is időn át.

És így tovább. A seregnyi emberlegyőző innovatív megoldás kitalálásának csak a képzelet, megvalósításának csak a pénztárca szab határt.

De minek ide a tanterem?

Ha mindenki a saját tempójában, a többiektől elkülönülve tanul, minek is kellene bejönnie egy oktatóközpontba? Csak mozizni?

Nos, azért, mert egyrészt egy informatikai tanfolyam nem mozizás, hanem kőkemény gyakorlat, amit egy jól felkészített tesztkörnyezetben el is lehet végezni – míg az otthoni laptopon nemigen. Másrészt alapigazság, hogy aki rászánja az időkeretet a tanulásra, lefoglalja a napjait erre a célra, kiszakítja magát a szokásos munkakörnyezetéből, az valóban tanul, míg aki csak a DVD-t szeretné megnézni, az sokszor még odáig sem jut el, hogy betegye a lemezt a meghajtóba. Az oktatóközpont által teremtett tanulási miliő az egy értékes valami.

Gondoljunk csak a sok-sok egyetemistára, aki ahelyett, hogy otthon olvasná a kötelező olvasmányt, napokra eltemeti magát egy közkönyvtárban. Hogy miért? Hát mert ott minden feltétel (a csend, a hely szelleme) az olvasást segíti, ami odahaza nincs meg.

Ki merem mondani, hogy a munka közben végzett videós tanulás eredményessége nulla. Ez csak egyetlen esetben működhet, ha azon a bizonyos munkahelyen valójában nincs munka, a telefon sem csörög, és Mancika sem nyit be óránként kétszer.

Akkor sokkal könnyebb koncentrálni.

Mentored Learning, vagy Business Class

Ezzel el is érkeztünk a „hogyan tartsunk meg tanfolyamot akár egy-egy főnek” dilemma feloldásáig. A rothadó kapitalizmusban csak mentored learningnek hívott megoldás lényege, hogy a hallgatók – egy tanyasi iskolához hasonlóan – különböző témaköröket tanulnak egy tanteremben. A „katedránál” pedig ott áll az oktató, avagy mentor, és segít annak, akinek erre igénye van.  Ez egy igazi win-win szituáció, hisz a hallgató hozzájut, mégpedig várakozás nélkül (!) a számára szükséges egzotikus képzéshez, a tanfolyam biztosan elindul akár egy fővel is, az oktató tapasztalatátadása mind a videós résszel, mind a helyszíni jelenléttel, mind az intergalaktikus csettel garantált, a tantermi létszám pedig optimális.

Ez az elv. A gyakorlat hamarosan jön, és ha ügyesek vagyunk, remélhetőleg ugyanolyan elfogadott lesz, mint az IT Factory.

Bár a Google épp most jelentette be a JavaScript "utódját", sok bitnek kell lefolynia az ADSL-en addig, amíg a trónfosztás megtörténik. Ha egyáltalán megtörténik.

A tudomány mai állása szerint a JavaScript mindenre jó. Ezt az a Fabrice Bellard bizonyította be, aki egyrészt a kváziszabvány videókonvertáló motor, az FFMpeg atyja, másrészt az a fickó, aki 2700 milliárd számjegyig kiszámította a PI értékét egy laptoppal. Nos, amikor hősünk új kihívást keresett magának 2011-ben, figyelme a világ leglehetetlenebb, leglassabb, leginkompatibilisebb nyelve, a JavaScript felé fordult, és mindjár készített is egy virtualizációs hostot, ami – legalábbis szakmai bravúrként – méltó testvére a VMWare-HyperV-KVM családnak. Ez nem mese. Bárki kipróbálhatja a teljesen működőképes, böngészőben futó Linux virtuális gépet a következő címen: http://bellard.org/jslinux/

Bravúr ide, bravúr oda, a JavaScript az a nyelv, amelyet talán a világon a legtöbben utálnak a Visual Basic után. Lassú (mert soronként fordul, magyarul interpretált), trehány (mert a változók kaméleon típusúak, úgy ütöm felül az intet egy stringgel, hogy észre sem veszem), nagyképű (C-ajkú, objektumorientált), és nincs belőle két egyforma. És mégis: a Microsoft, a .net keretrendszer, a C# nyelv és a SilverLight birtokában a Windows 8 felületének elsődleges programozási nyelvévé a JavaScriptet tette. Informatikatanári körökben nemrég felmerült, hogy a programozás oktatását talán a JavaScripttel kellene kezdeni holmi komolyabb nyelvek (C++, C#) helyett.

Ennyi remek példa után joggal kérdezhetnénk: mindenki megbolondult?

A válasz az, hogy igen, de. A JavaSrcriptnek ugyanis van egy hallatlan előnye az összes többi programozható rendszerhez képest, legyenek azok bármennyire is kifinomultak, platformfüggetlenek, villámgyorsak és típushelyesek. A JavaScript mindenütt ott van, ahol böngésző van, mindenfajta telepítgetés nélkül. Böngésző pedig ma már mindenütt van, a telefontól az objektumorientált kenyérpirítóig. Nem , nem Java van ott, hanem JavaScript.

Sőt, ez az a nyelv, amire biztosan számíthatunk, hogy rendelkezésre áll, ha dinamikus weboldalt szeretnénk létrehozni. Az Apple gépen nincs Flash, a Microsoft gépein nincs JAVA, a Linuxon nincs friss SilverLight, az Amazon tabletjén pedig semmi nincs az előzőek közül.

Persze ha valaki szerveroldali webprogramozóként tengeti mindennapjait (php vagy asp.net), megpróbálhat mindent szerveroldalon elintézni, de úgysem fog sikerülni neki. Amikor pedig jön a feladat, hogy a weboldal újratöltődés nélkül hozzon fel új adatokat, már menthetetlenül a böngészőben vagyunk. Előbb-utóbb mindenki a JavaScript szürkének egyáltalán nem mondható világában kóvályog minden támpont nélkül. Pedig van támpont, sőt, segítség.

2009-ben egy csapat webfejlesztő fejébe vette, hogy megreformálja a böngészőoldali programozást, kiiktatva a legnagyobb problémát, a teljesen kaotikus, gyártóról gyártóra változó objektummodellt a rendszerből. Mivel a JavaScript mindenre jó, nem volt túl nehéz dolguk, amikor JavaScriptben lértehoztak egy új „nyelvet”, a JQueryt, amely elfedi előlünk a katyvaszt, és egységessé teszi az össes böngésző összes beépített és beépítetlen lehetőségének használatát. A háttérben persze vadul megy az IF-elgetés, hiszen valakinek le kell kezelni az olykor tréfás különbségeket, de a JQuery konzorcium pont ezt vállalta fel helyettünk.

Szlogenjünk (write less, do more) hűen kifejezi az elképzelés lényegét: mi csak a JQueryt hívogatjuk, ő minden elintéz a Safarival, IE-vel, Chrome-mal, Firefoxszal, Operával. Sőt, egy csomó dolgot pluszban is megvalósítottak, gondoljunk csak az animációkra. Egy beúszó menüt nulláról leprogramozni, a <div>-et pixelenként léptetni - emberhalál. Egy menünek azt mondani, hogy ússz be, lényegesen egyszerűbb. Ami nekünk maradt, az 1 dollár, vagyis egy dollárjelet leírva lépünk be a JQuery varázslatos világába, ahol például közvetlen lehetőségünk van a html-elemek CSS-stílusainak manipulálására, valahogy így:

$(„Akarmi”).addClass(„piros”);

A dollár mögött azonban egy egész világ áll. AJAX-hívások, CSS-szelektorok, manipulálható attribútumok, események, animációs függvényhívások stb. Ezeket sajnos hagyományos módon meg kell tanulni ahhoz, hogy a „write less, do more” valóban érvényesüljön. Ehhez jön kapóra az IT Factory legújabb, online is végezhető tanfolyama, a JQuery és AJAX, mely október 22-től, szombati napokon kerül megrendezésre. A tanfolyam különlegessége, hogy az előadásokról videófelvétel készül, melyet a hallgatók megkapnak, így bármikor vissza tudnak térni egy-egy rész átismétléséhez. További infó a tanfolyamról itt: http://itfactory.hu/Info/JQuery

Végül egy kis érdekesség. Külön figyelmet érdemel a JQuery egyik leágazása, a JQuery UI névre hallgató gyűjtemény, amivel egy hívásra egyszerűsödik egy párbeszédpanel, egy csúszka vagy egy naptár megjelenítése. Hogyan akasszunk előugró naptárat egy dátumbeviteli mezőre? Így:

$(„#Datummezo”).datepicker();

A http://jqueryui.com oldalon bárki eljátszadozhat a csúszkákkal, panelekkel, sőt, saját dizájnt is varázsolhat magának, amit szabadon felhasználhat a projektjeiben.

Lassan egy éve, hogy megkaptuk a Windows Azure Platform Partner of the Year címet Washingtonban az online oktatási keretrendszer-kezdeményezésünkért. Gondoltam, leírom, meddig jutottunk az elmúlt egy évben – és milyen áron.

A dream

Az álom úgy fogalmazódott meg, hogy tartottunk mi már online oktatást mindenféle eszközzel: Live Meetinggel, WiZiQ-val, ingyombingyommal, de ezek egyike sem oktatásra lett kitalálva (vagy legalábbis gyakorló oktatót nem engedtek a fejlesztők közelébe), mert mindegyikből hiányoznak olyan alapvető funkciók, mint:

• Közös vágólap a hallgatókkal. A tanár kikopizza (CTRL+C), a diák bepasztázza (CTRL+V). Ez nálunk olyannyira alapvető, hogy én nem is értem, a világ más tájain ez ez igény hogyhogy még csak fel sem merült?
• Instant fájlmegosztás ízi módon. Nem úgy, hogy én föleftépézem, te le, vagy szerencsétlenkedsz valami dánlód menedzserben, és letöltöd, hanem én rábökök az én oldalamon, nálad felbukkan a te oldaladon
• Lényegkövető képernyőátvitel. Ha eltér a tanár és a diák képernyőfelbontása, óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy most akkor mi legyen. Kilógjon? Vagy kicsinyítsük le? Nos, mindkét megoldás értelmetlen, mert ha pont az a része lóg ki a képernyőképnek a hallgatónál, ahol a „cselekmény” történik, lemarad róla. Esetleg kézzel odagörget, ha egyáltalán észreveszi, hogy a képernyő szélén túl zajlik épp az élet. A kicsinyítés is marhaság: egyből olvashatatlanná válik a kép. Miért nincs intelligens görgetés egyik termékben sem? Hisz még ha 5000 x 3400-ban adom is az adás, a képernyőnek csak egy elenyésző kis részén van változás: ott, ahol dolgozom. A többit le lehet(ne)cropponi.
• Tanfolyamkövetés tetszőleges eszközön (pl. a hűtőgép ajtaján, vagy a porszívó LCD-kijelzőjén). Ha épp a vonaton ülsz, amikor a tanfolyam van, kapcsolódj be 3G-n a telefonoddal! A lényegkövető képernyőátvitel szépen begörgeti a pici képernyőre 100%-os méretben, amit látni kell. Kicsinyítés nélkül.
• Intergalaktikus cset: ha egy kérdésre nincs azonnal válasz, válaszolódjon meg akár az óra után
• Kereskető videó. Felveszünk egy egész hetes tanfolyamot. Abból – meglepő módon – 40 órányi videó keletkezik. Kinek van arra ideje, hogy ebben bogarásszon? Miért nem lehet rákeresni a tartalomra? Hiszen minden adat rendelkezésre áll, minden begépelt karakter megvan.

Nagyjából ezek a funkciók hiányoznak minden kereskedelmi és ingyenes termékből. Van viszont bennük általában rajzolómű (kérdem én: minek? kivetítem a képernyőképet, azon a Paint.EXE-t és rajzolok), feliratozási lehetőség (kérdem én: minek? elindítok egy VI editort…), meg natív PPT-vetítési lehetőség, amit mi alapból nem használunk. De ha használnánk, akkor is kérdem én, minek, hisz a PowerPoint szépen vetít magában is, én meg a képernyőképet továbbítom, ugye.

Na ezen álmok közül tavaly nyárra formát öltött a közös klipbord, a kereshető videó és az instant fáljmegosztás, mindez Windows Azure-on, úgyhogy elhoztuk a pálmát. Az IT Factory hallgatói találkoztak is ezekkel szolgáltatásokkal a TrainerTool-StudentTool párosnál. De nem jutottunk semmire az egyik legnagyobb dobással, a lényegkövető képernyőátvitellel, pedig ez lenne a kulcsa a tanfolyam mobilizálásának telefonra, iPad-ra.

Ki vetít és mivel?

A lényegkövető képátvitel megvalósítását több tényező együttesen akadályozza. Elsőként talán az, hogy míg van a világnak egy olyanja, hogy YouTube, amivel konzerv videókat lehet továbbítani, nemigen van ugyanez élő adásra. Illetve van, de mindig-mindig TV-re „optimalizálva”, TV-t utánozva. Ja, és mindig Flash, amihez - .net fejlesztőként – egyáltalán nem értünk, és már nem is akarunk érteni arra a rövid időre, ami még a Flash-videók életéből hátravan. Viva HTML5!

A másik, hogy nincs kicsi, értelmes cucc arra, hogy saját programból kéernyőképet vegyünk fel és még streameljünk is. Nincs ilyen DLL, nincs ilyen API. A Camtasianak nincs API-ja, a Microsoft Expression Encodernek ugyan van, de a licencelése annyira kiborítóan vacak, hogy gyakorlatilag nem lehet vele dolgozni. A DirectX-et meg hívogassa a hóhér.

A harmadik, hogy nincs a világon olyan technológia, amivel két videósztrímet (képernyőkép és kamera) össze lehetne szinkronizálni. Nincs. Az egyetlen ismert szinkronizált adatfolyam a Smooth Streaming a Microsofttól, de az nem tud olyat, hogy teljesen különböző képfolyamokat tartson szinkronban, csakis egy műsor különböző bitrátás streamjeit kezeli. Ezen a területen mindenki gányol, legyen az a Microsoft a Live Meetinggel, vagy a Citrix vagy a Cisco, vagy a WiZQ és/vagy bármi.

Ezekkel a videós küzdelmekkel lassan eltelt egy egész év anélkül, hogy egy millimétert is haladtunk volna előre.

Mindeközben folyamatosan nyomtuk az oktatásokat a WiZiQ segítsgével, mígnem tavaly ősszel egy drámai „fejleszést” hajtottak végre, amitől számunkra meghalt a cucc: ha képernyőt vetítesz, többé nem látszik az oktató, és nincs cset sem. Természetesen ezeket az istenverte „fejlesztéseket” egyik napról a másikra vezették be, minden értesítés nélkül, így volt fejetlen kapkodás, hogy most aztán mit csináljunk.

Megváltásként érkezett tavaly ősszel a magyar fejlesztésű join.me, amivel a képernyőmegosztási problémánkat hirtelen meg tudtuk oldani, viszont odalett a kép és a hang, mert a join.me ezeket nem tudja. Mellesleg Flash a szentem. És hopp, még egy magyar cég a láthatáron, a Ustream.com, velük lehet kameraképet és hangot közvetíteni. Szintén Flash. És még ott a TrainerTool, ami a csodaklipbordot adja a képlethez. SilverLight. Januárra elkészült egy működőképes mashup ebből a három komponensből, amivel mostanában az oktatásokat tartjuk.
Kicsit zavaró, hogy a join.me-nek is van egy csetje, meg nekünk is, és a társaság fele ide gépel, a másik oda, meg az sem elegáns, hogy a képernyőkép és a kamera között semmiféle szinkronizációra nincs lehetőség, így egy nap alatt simán összejön 12-20 másodpercnyi elcsúszás, ami már öléggé problémás. De legalább a fenti dreamlistából jó párat teljesít a hákolmány.

Csapjunk bele a lecsóba!

Mivel egy év várakozás után a világ még mindig nem tart ott, ahol nekünk hasznos lenne, egy hirtelen döntéssel elhatároztuk, hogy hát akkor most már mégiscsak megyünk tovább. A két stream szinkronozálására egy nagyon fapados ötlet ad lehetőséget: egyszerűen a képernyőkép mellé PIPeljük (Picture in Picture) a kameraképet ugyanabban a streamben bele a fekete semmibe. Tehát nem PIP, hanem POP (Picture Outside of Picture area). A közös streamből kliensoldalon kivágjuk a képernyőképet és a fejet, és úgy teszünk, mintha két különböző képforrás lenne, pedig dehogy. Ha valaki nem a mi lejáccónkkal nézi az adást, „a képernyő bal szélén vastag fekete csík látható”.

Ezzel megvolnánk. Most jön a nemzetközi streamelési infrastruktúra, nem Flash-alapon. Na az nincs. Vagy rosszul használom a Googlet, vagy nincs. Én ez utóbbira gyanaxom.

Persze, tudom, itt van a MyShowRoom.TV, de ők teljesen Hungary-központúak, néhány csáppal Csehországba meg talán Romániába. Kívánom nekik, hogy hódítsák meg a világot, mert akkor megyünk utánuk szélárnyékban. De addig? Addig az ember felhúz Amerikában egy virtuális gépet mondjuk az Amazonnál, feltesz rá egy médiaszervert, és kész. Ez most hasból írtam, nem tartunk itt, de ott sem, hogy egyáltalán tudnám, egy ilyen Amazonos médiaszerver vajon rentábilisan üzemeltethető-e, vagy félszemű rabló.

Ahol tartunk, az egy saját médiaszerver, ami egyidejűleg ezer hazai nézőt tud kiszolgálni – meg néhány külföldit, amíg a nemzetközi sávszélesség el nem dugul. Tesztüzemmódban. Hamarosan ismét technológiát váltunk, megy a levesbe a flash-mash, és jön a saját fejlesztésű kliens. Meg új bugok is persze. A komplexitás nem adja fel könnyen, mindig beleugat.

Nehéz dolog meghódítani a világot!

Kértétek, itten van, soron kívül a blogolvasóknak: interjú Csabával Miamiban.

Tomcsányi Domonkos, az idei Hacktivity legfiatalabb hekkere bemutatja az ITCafénak a telefonjára feltuszkolt Linuxot, Metasploitot.

2010. februárjában a Certified Ethical Hacker képzést az USA védelmi minisztériuma (Department of Defense) 8570-es lajstromszámmal hivatalos védelmi képzéssé nyilvánította. Hurrá!

Elvámolták a Kindléinket, én arra számítottam, 3% lesz a vám, mert ezek számítástechnikai kkészülékek. De nem. 15% lett a vám, mert ezek bizony monitorok. Fel is hívtam a VPOP-t, ugyan magyarázzák már el az álláspontjukat, de hibátlan logikai okfejtésbe futottam: számítógép az, amin tetszőleges program futtatható (legálisan). A Kindlén maximum tetszőleges doksikat olvashatunk. Tetszőleges programot csak az eszköz meghekkelése révén olvashatunk, tehát ez a kütyü nem számítógép. Hanem monitor. Fellebbezésnek helye van, de a bukás garantált.

Néhány szót a sorsolásról: ez a gép egy telitalálat. Mindenki annyira szeretne vele találkozni, mint anno én. Gondolkodom is, hogy a sorsolásos akciónkat meghosszabbítjuk AND/OR kiszámíthatóvá tesszük. Az kap, aki... (világos feltételek).

Nem üresen adjuk át a gépeket, rajtuk van egy csomó magyar nyelvű, ingyenes szakkönyv. A listát lásd itt: http://netacademia.net/info/kindle

Felpakoljuk továbbá a Galaktika Magazin legelső öt számát PDF-formátumban, melyek a http://galaktikabolt.hu-ról is letölthetők. Ezek érdekessége, hogy bár kiadásuk éve 1972, a bennük lévő sci-fi novellák a mai napig megállják a helyüket. Érdekes észrevenni, hogy akkoriban mi foglalkoztatta az emberiséget: az első űrutazások, és a mesterséges intelligencia eljövetelébe vetett hit kora ez.

A nem túl távoli jövőben, 2003-ban úgy repkednek az űrhajók a távoli galaxisok felé, hogy öröm nézni! Az informatika páratlan fejlődésének azonban nyoma sincs a művekben. A robotok lyukszalaggal, lyukkártyával programozandók, az űrhajókon hatalmas (természetesen papíralapú) könyvtárak és irattárak foglalnak helyet. Egyetlen regényben találkozhatunk lapos kijelzőkkel, ennek szerzőjét nyilván teljesen elragadtatta a képzelete.

Javaslatok a könyvolvasáshoz

A .mobi formátumú könyveket természetes módon lehet olvasni a Kindle csodálatos e-papír kijekzőjén. A PDF-ekkel más a helyzet, mivel ezek menthetetlenül oldalakra vannak tördelve. Lehet ugyan konvertálással próbálkozni, de úgy elveszítjük a tördelés minden elemét. Hogy néz ki az oldalszámozás a szövegbe ékelve? És a főcím, mint közönséges mondat? Nem járható út. Ezen dokumentumok olvasására a fektetett formátum javasolt, ekkor teljes szélességében kifér a kijelzőre egy A4-es oldal, így csak "lefelé" kell lapozni.

És még valamit: Ha lenyomod az ALT-SHIFT-M billentyűkombinációt a főképernyőn, bejön az aknakereső! Ugye, hogy lehet tetszőleges szoftvert futtatni rajta?

Milyen ez a wálság, a végén még nekem is dolgoznom kell. A beavatás már megtörtént: több mint két év kihagyás után tanfolyamot tartottam a múlt héten. Transact SQL-t. Elég jó lett a tanfolyamom értékelése (4,89), pedig tutira nem érdemeltem meg, mert picit újra meg kellett tanulnom ezt az egészet. De most már tudom! :) Így hát nyíltan felvállalom, hogy október 4-től ismét TSQL-tanfolyamot tartok a régi szép idők emlékére. Aki esetleg kíváncsi a veterán történeteimre, hogy hogyan írtam anno olyan triggert, amitől végtelen ciklusba esett az SQL Server, ne hagyja ki. Ma már "sajnos" sokkal jobb a termék annál, minthogy egy egyszerű triggerrel elszállásra lehetne késztetni, de bizony volt idő, amikor igen. Te tudod, mi az a korrelált szabkveri?

Ezt a Kindle 3-at mintha a Zatyaúristen is nekünk teremtette volna. Itt állunk a Nagy Digitális Átállás küszöbén, a Microsoft "befenyeget", hogy drasztikusan megemeli a papíralapú könyvek árát, az esőerdők sírnak, a postások röhögnek, a távoli tanfolyami hallgatók sírnak, a papírgyárak röhögnek... mire az Amazon megfelezi a legújabb könyvolvasójának árát. Szuper! Aki erre nem készít marketingkampányt, az nincs észnél. Így hát készítettünk, ezt: http://netacademia.net/info/kindle

Én, mint kocka mondom, hogy bele vagyok zúgva a saját akciónkba, mingyá' beiratkozom NetAcademia tanfolyamra, majd a főnök kifizeti, mitérdekelengem, idenekemakindlét!

Egyszer már fogtam egy ilyet a kezemben, hullajó. Nemcsak, hogy (nyilván) kiválóan olvasható, meg átmérezethető, meg egy hónapig bírja az aksija, meg Verne Gyulát rajzol ki képernyővédőnek, de ráadásul hangoskönyv is egyben (essssssssssszméletlenül jól olvas fel angolul, szinte egyáltalán nem gépies), meg van benne Oxford értelmezőszótár.

Komolyan mondom, ilyet kellene a gyerekek kezébe adni, nem laptopot, és pláne nem digitális táblát.

Mivel nekem nem jár ingyen sajnos, hát vettem magamnak egyet. Szégyenszemre. Most várom a postást. A postás utolsó útja: többé nem hoz nekem a Nagy Vízen túlról semmit!

Megint sikerült belefutnom egy az angoltudásomat, és az abba vetett hitemet porig romboló culure shock-jelenetbe. Washingtonban bementem egy Starbucksba, inni szerettem volna egy kapuccsínót. Ugye, ez olyasminek tűnik, amit nem lehet többféleképpen értelmezni, nem lehet elrontani, nem lehet felsülni vele. De mégis lehet, mégpedig az ital méreténél. Megállapodtam a baristával (~kávét főző fekete inas), hogy akkor kapuccsínó legyen, az, az bizony. De nem lehet megúszni visszakérdezés nélkül:

-Vasszá!

Höhöhö, nem abból a fából faragtak, hogy ne hámoznám ki ebből, hogy "what size"! Öreg, engem át nem versz! Mondom neki a tutit, a McDonaldsban már elsajátított (Small, Medium, Large) enumból az elsőt: "Small size!". És már jön is az eknólidzsment: "ok sir, capuccino, tall size". Most mondd meg, egy egyszerű turistának honnan a kutyaúristenből kellene tudnia, hogy a Starbucksnál a létező két méret az italok esetében a tall és a short? Ami a másik, és sosem tudom túltenni magam rajta, hogy az a szegény bárisnya miért nem képes agyilag befogadni a szomszéd kifőzdében, a mekiben használatos "szakkifejezést", hogy small size? Miért?

Na akkor vissza a címre. Gondolom, sokan ismerik a Makara-féle Relaxa-módszert, amiben nagyon sok igazságot találhatunk meg. Picit elfogadom, amit Makara mond, hogy a honi nyelvoktatás fordítva ül a lovon. De ami még fontosabb az ő módszerében, az a következő: Malcolm Gladwell, az ismert publicista Outliers című könyvében levezeti, hogy bármilyen "tudomány" profi műveléséhez az adott dologgal tízezer órát kell foglalkozni. Legyen az vállalkozás, hegedülés, nyelvtanulás, jéghoki, bármi. Ezt is elhiszem. Az ismétlés kulcsfontosságú a nyelvtanulásban, ebből kell nem kevesebb, mint tízezer óra, és bár más gondolatmenet mentén vezeti le Makara, de a módszere mégiscsak efelé vezet, hisz gajdulásig hallgatjuk az anyanyelvi angolt, és egyszer csak a miénk lesz. Malcolm Gladwell levezetéséből azonban - amit önmagában is baromi érdemes elolvasni, csak javasolni tudom - a következő számítás következik:

-ha valaki napi egy órában tanul angolt az év minden munkanapján (például az iskolai képzés, de nyári szünetel nem számolva), azaz évi 200 órát angolozik, a fluent nyelvtudáshoz szükséges tízezer órához ötven év alatt jut el.

-ha valaki napi 4 órán keresztül, heti hét napban angol nyelvű sorozatokat néz a Youtube-on, nyolc év alatt jut el a tökélyig.

-ha valaki kint él (napi 12 óra, évi 365 nap), három évébe telik a tökéletesség elérése. És milyen furcsa: a kisgyermekek tényleg olyan 3-4 év alatt jutnak el a majdnem hibátlan szintig.

Mindezekből az következik, hogy idehaza szinte felesleges hagyományos angoltanulásra fecsérelni az időt, mert a várt előrelépés baromira nem következik be. Aki járt angoltanárhoz (és ki nem?), megerősítheti. Ennél sokkal jobb módszer a tévéműsorok eredetiben, és felirat nélkül(!) történő nézése, hisz ezzel az átlagmagyar napi 3-4 órát is eltölt. Ennél már csak az élő nyelvi környezet a jobb, amit angol társalgókisasszonyok foglalkoztatásável érhetünk el, potom áron. A végkövetkeztetés sajnos pofonegyszerű: sosem fogok annyira tudni anglul, mint amennyire szeretnék. Pont. Ja, és te sem. Pont.

Lehet velem vitatkozni, de ha valaki rá tud mutani egyetlen embere, aki tökéletesen szpíkeli az angolt, de tanórán tanulta, akkor hazudik :)

Persze ez a gondolatmenet messzire vezet: meg lehet-e tanulni bármit egy oktató-driven tanfolyamon? Egy bizonyos szintig igen. Jobban mondva nem. 40-80-120 óra alatt azt lehet elérni, hogy a tanulót elkapja a lendület, és/vagy a gépszíj. (Lásd mondjuk a múltkori Xbox-tanfolyamunkat.) A tökéletességhez egyedül visz tovább az út. Vagy be kell fizetni egy 10.000 órás tanfolyamra :)