avagy az érintetlenek meghódítása
Íme az ágytál, amire vágytál!
Naponta már közel 400.000 Android okostelefont aktiválnak világszerte. Az iPhone által elkezdett felhasználói felület (UI) forradalom az Androiddal végleg kiütötte a nyeregből a … mit is?
A korábbi évek dizájnprincípiuma úgy kezelte a felhasználókat, mint akik tudják, milyen funkciókra valók az alkalmazások, mi az az operációs rendszer, mi rejtőzik a menükben. Aki meg nem tudja, menjen tanfolyamra. Az én meglátásom szerint a most minden készüléken megjelenő Apple-dizájn lényege, hogy tudomásul vesszük: a felhasználóink minden szempontból „érintetlenek”. Nem tudják, mi az a számítógép, nem tudják, hogy van olyan, hogy Control Panel, nem tudják, mire valók az alkalmazások, sőt, talán azt sem tudják, mi az, hogy alkalmazás - és tanfolyamra sem lehet őket küldeni. Az Apple helyesen döntött úgy, hogy szűz közönségének (ne feledjük, nulláról indult az iPhone hódítása) olyan felületed ad, ami szűzeknek való. Ezzel a megközelítéssel csak nyerhetett (no meg a marketing++ is megtette a magáét, azt se feledjük). Mindenesetre 2007-ben valami megváltozott az informatikai design területén.
A Windows Mobile 6.5 el-nem-terjedése nem az oprendszer minőségével, marketingjével, hanem összetettségével magyarázható, amit a Microsoft nem értett meg sem elsőre, sem másodikra. Disz Sztív Ballmer interjú iz dzsaszt ömézing: http://www.youtube.com/watch?v=eywi0h_Y5_U . Én viszont három évig nyúztam egy Kaisert, úgyhogy tapasztalatból mondom: nem embernek való. Ha az inkonzisztenciát pontoznák, a WinMo 6.5 felhasználói felülete 15 pontot kapna a tízből. A Microsoft kemény leckében tanulta meg, hogy a korábbi design elvei mennyire kukára valók „érintetlenek” tömegeinek elérése esetén: például telefonoknál, tableteken. Ami a korábbi termékek esetén teljesen bevált stratégia volt: „nem baj, ha béna vagy, majd egy tanfolyamon megtanulod”, az itt eleve kizárt.
Korábban úgy gondolhattuk, egyedül az Applénak van olyan „szerencséje”, hogy nem kell örökletes, ám vacak megoldásokhoz ragaszkodnia, mert régi felhasználói bázisa sikítozna minden módosításra (lásd: Office ribbon 
). Az Apple az, aki kidobhat mindent, és tiszta lappal indulhat. És lám, a Windows Mobile 7-tel a Microsoft is el mert szakadni a múlttól. Kihajított mindent. Más kérdés, hogy túl későn. Itt az ideje, hogy mi is ezt tegyük. De miért is? És hol? Mit dobjunk ki?
A weben minden látogató „érintetlen”!
Minden weboldal egy-egy egyedi alkalmazás. A világon mintegy x milliárd weboldal van. Teljesen nyilvánvaló, hogy az Apple-princípiumok tökéletesen igazak a weblapok világában!
1. A látogatók nem ismerik az alkalmazás felépítését
2. A látogatók nem ismerik az alkalmazás funkcionalitását
3. E fenti kettő még csak nem is érdekli őket, nem hajlandóak beletanulni
4. Felesleges elvárni, hogy beletanulnak (mind az x milliárdba? ááááááá!), én is hiába ajánlok hozzá tanfolyamot
5. Nem a látogató a hülye
Az iPhone által közvetített felismerés, hogy minden felesleges mozdulat, felesleges gondolat, zavaró baromság felhasználók elveszítésével jár, nemcsak a közvetlen konkurrensek dizájnjait alakította át teljesen, hanem rendszerek sokaságán folyik végig ez a folyamat. Minden olyan gondolkodás, ami sok al-weblapban, menüben és egyéb őskori fogalmakban gondolkodik, már most elavult, nem beszélve 2012-13-14-ről.
Annak idején egyedül a Google mert egylapos designnal előállni (lásd youtube, google kereső vagy éppenséggel gmail), de ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a helyes út. Amire szüksége van a látogatónak, tedd elé. Amire nincs, azt meg ne. (Kompromisszum: ami ritkán kell, szórd oda valami félreeső helyre, mondjuk a jobb felső sarokba.)
Egy weblap látogatóinak nem adatik meg az a luxus, hogy tudják a lap felépítését, logikáját. Axióma: nem tudják, mi merre van, mi hol található, mi hogyan működik. Vagy segítesz nekik, vagy elbux. Dobozba zárt világ.
Ja, és persze a türelmükkel sem játszogathatsz. Ami több, mint 1 klikkre van, az már nincs is. Elmondhatatlanul imádom, amikor egy weboldal funkciója nem azt csinálja, mint amit kikövetkeztettem. Sok weblapnál egy csomó szellemi energiámba kerül, hogy a Download linket megtaláljam. S amikor rákattintok, kiderül, hogy az még nem az, hanem egy totál felesleges al-lap, amire valahol megint rá van írva, hogy Download, ami megint nem azt csinálja, de talán majd a harmadik szint… El is neveztem a jelenséget Eula-betegségnek, mert egy tőről fakad a teljesen felesleges információkat adó, soha, senki által el nem olvasott End User Licensing Agreement képernyőkkel, amelyeket a szoftvertelepítések automatizálásának meggátolására találtak ki. Másra ugyanis nem való. (Jogászok kíméljenek a kommentjeikkel.)
Ebből következik, hogy minden, ami nem „egylapos”, agyi túlterhelést okoz. De már miért ne okozna?
Az új design feladata, hogy olyanokat is behozzon az online világba, képessé tegye összetett rendszerek használatára, akik maximum a youtube-ot tudják „használni”. Ebből következően minden al, és al-al lap csak kiegészítő információt adhat, semmi mást. A legjobb az „egylapos” webdizájn. Nyilván ezt ésszel kell csinálni. Még az egylapos weboldalak sem csupán egy lapból állnak. Ez inkább csak egy elv, egy princípium, amit folyamatosan észben kell tartania annak, akik az érintetlenek „fejére vadászik”. A Google 39 millió oldalt hoz fel a „single page webdesign” keresésre. Disz iz dö nyú trend.
Minek ide menü?
Sajnos pont semmit sem segít egy weboldal használatában, hogy minden weblapon van menü, mert ez csak felületi hasonlóság. Lent a mélyben, funkcionálisan mindig minden különbözik. A személyautóknál más a helyzet. Azok ugyanis nemcsak a vezérlőfelületeik tekintetében „azonosak” (kormány, index, gázpedál), hanem működésükben is. A weboldalak, alkalmazások azonban csak külsőségeikben tudnak egymásra hasonlítani. Az meg felesleges. Külsőségekben hiába hasonlít egyik weboldal a másikra. Avagy: miért nem képes használni senki a Microsoft CRM-et? Pedig mindene van: menüje, lapjai, minden. Külsőségekben hiába hasonlít a Visual Stúdió a Photoshopra. Van menü, meg túlbárok. Na ez az, ami kevés. Ha nem tudod, mit csinál a „motorja”, mi a fenére való a „gép”, édesmindegy, hogy menükkel, vagy gombokkal nem tudod irányítani
Játszottál már Fruit Ninját?
A francot sem zavarja, hogy nincs menü. Milliók tudnak játszani vele annak ellenére, hogy a funciókat ugyanúgy „lekaszabolni” kell, mint a dinnyéket. Szép bizonyíték a felületi hasonlóság feleslegességére.
WYSIWYG
A következő dizájn princípium már átvezet a (webes) üzleti alkalmazások területére. 2010-ig úgy gondoltuk, hogy az adatok kezelésének az a helyes módja, ha űrlapokat adunk a felhasználóknak a módosításhoz. Természetesen ez továbbra is igaz minden olyan adat esetében, amit nem megjelenítés céljából gyűjtünk (webes vásárlás, regisztrációs űrlap stb.) Azonban az üzleti adatok jelentős hányada megjelenítésre kerül – a weben. Itt már nem mindegy, hogy buta, és csúnya űrlapokkal kell adatot felvinni és módosítani, vagy helyben lehet a weboldalt szerkeszteni. És itt ne az FKC Editorra gondoljunk, mert az sem WYSIWYG, hanem a HTML5 már ma is elérhető lehetőségére, a szerkeszthető HTML-elemekre. Ójee. Igen. Van egy lap, azon egy <p> vagy egy <h3>, és – megfelelő jogosultság birtokában – átírod. Ott és úgy.
Ma még perverz gondolatnak tetszik. Ám a WYSIWYG-szövegszerkeztőkön is hiába mosolyogtunk anno. Legalább tizenöt éve, hogy nincs is már másmilyen. Gudbáj, vördpörfikt. Holnapután nem lesz másmilyen weboldal, mint WYSIWYG.
SSO
Az autentikáció is gyökeres átalakulás előtt áll. Ma még mindenki maga regisztráltatja a saját felhasználóit. A korábbi egységesítési kísérletek (Hailstrom, emlékszik még erre valaki?) rendre elbuktak, erre jön a Facebook és megcsinálja. Sajnos sem a Google, sem a Microsoft megoldása nem fogadható el privacy okokból. A Facebooké azonban igen :-O
Amelyik szájton 2011-12-ben nem jelenik meg a Facebook login, az elavult lesz. Most mondom.
Hát, eddig jutottam a gondolkodásban. Szeretném mindezt a gyakorlatba is átülttetni a weblapjainkon: netacademia.net, itfactory.hu, ethicalhacking.hu hogy csak a három leglátogatottabbat említsem.