Hi folks, this is my very first blog entry written in English. I do this for two reasons: 1.) my previous blog entry was about my undoubtedly poor spoken English. I cannot afford to be treated as a stupid jerk, so this is to prove that I do have some English knowledge even if I get tricked almost every time I ask for a cup of coffe at Starbucks. 2.) it is high time for me to give something to the international public to comment to. Embarrassing, but my only English language comments came from spammers, and spammers only. What if I write something which is worth to think about? Will I have valuable comments? I'm really curious about it!

So to grab attention of a wider public, I start with the story of the Polish plumber. The term, Polish plumber means somebody from Eastern Europe, mostly with blond hair and blue eyes who invades the western market by using lower tariffs, working more flexibly (even at night), and - by the way - achieving better quality than the "aborigines".

Ladies and gentleman, I'm a Polish plumber - from Hungary , working solely in the IT training business.

Not only I'm blond and have blue eyes, but I'm less expensive, more flexible and - by the way - give better quality than ordinal training centers all around the world. (Better quality: this is because I live and breathe adult training and training methodology while my competitors are focusing on some other aspects of the training business like perfect invoicing , smooth business process  and other rather unimportant parts, but definitely not the trainings themselves.) Ok, all right, but how can I invade the whole earth? This is the point when cloud computing gets into the picture. I was virtually locked into my country before Microsoft started his cloud computing services. No matter how hard I wanted to break out, there was many-many enormous obstacles in the way. Should I (have) invade the world personaly, by travelling around the globe with my trainings? Well, this would be very costly for me and it would have taken so many years to spread the globe. Should I (have) invade it online? This was not feasible until now because of the restricted bandwith of Hungary. Imagine this: the whole population of the country has less international bandwith than LiveJasmin.com alone - which happens to be a Hungarian invention in pornography. Ten million people vs. 1 f.c.ing (treat it literally, I'm nort cursing. Far from it!) website. What a shame!

But what happens when all blond, blue eyed badmashes get unlimited storage and bandwith capacity over the internet? What will happen when building a new or competitive online service costs just nothing? Does anyone investigated the economical effect of this? Butchery.

Any comments on this?

Megint sikerült belefutnom egy az angoltudásomat, és az abba vetett hitemet porig romboló culure shock-jelenetbe. Washingtonban bementem egy Starbucksba, inni szerettem volna egy kapuccsínót. Ugye, ez olyasminek tűnik, amit nem lehet többféleképpen értelmezni, nem lehet elrontani, nem lehet felsülni vele. De mégis lehet, mégpedig az ital méreténél. Megállapodtam a baristával (~kávét főző fekete inas), hogy akkor kapuccsínó legyen, az, az bizony. De nem lehet megúszni visszakérdezés nélkül:

-Vasszá!

Höhöhö, nem abból a fából faragtak, hogy ne hámoznám ki ebből, hogy "what size"! Öreg, engem át nem versz! Mondom neki a tutit, a McDonaldsban már elsajátított (Small, Medium, Large) enumból az elsőt: "Small size!". És már jön is az eknólidzsment: "ok sir, capuccino, tall size". Most mondd meg, egy egyszerű turistának honnan a kutyaúristenből kellene tudnia, hogy a Starbucksnál a létező két méret az italok esetében a tall és a short? Ami a másik, és sosem tudom túltenni magam rajta, hogy az a szegény bárisnya miért nem képes agyilag befogadni a szomszéd kifőzdében, a mekiben használatos "szakkifejezést", hogy small size? Miért?

Na akkor vissza a címre. Gondolom, sokan ismerik a Makara-féle Relaxa-módszert, amiben nagyon sok igazságot találhatunk meg. Picit elfogadom, amit Makara mond, hogy a honi nyelvoktatás fordítva ül a lovon. De ami még fontosabb az ő módszerében, az a következő: Malcolm Gladwell, az ismert publicista Outliers című könyvében levezeti, hogy bármilyen "tudomány" profi műveléséhez az adott dologgal tízezer órát kell foglalkozni. Legyen az vállalkozás, hegedülés, nyelvtanulás, jéghoki, bármi. Ezt is elhiszem. Az ismétlés kulcsfontosságú a nyelvtanulásban, ebből kell nem kevesebb, mint tízezer óra, és bár más gondolatmenet mentén vezeti le Makara, de a módszere mégiscsak efelé vezet, hisz gajdulásig hallgatjuk az anyanyelvi angolt, és egyszer csak a miénk lesz. Malcolm Gladwell levezetéséből azonban - amit önmagában is baromi érdemes elolvasni, csak javasolni tudom - a következő számítás következik:

-ha valaki napi egy órában tanul angolt az év minden munkanapján (például az iskolai képzés, de nyári szünetel nem számolva), azaz évi 200 órát angolozik, a fluent nyelvtudáshoz szükséges tízezer órához ötven év alatt jut el.

-ha valaki napi 4 órán keresztül, heti hét napban angol nyelvű sorozatokat néz a Youtube-on, nyolc év alatt jut el a tökélyig.

-ha valaki kint él (napi 12 óra, évi 365 nap), három évébe telik a tökéletesség elérése. És milyen furcsa: a kisgyermekek tényleg olyan 3-4 év alatt jutnak el a majdnem hibátlan szintig.

Mindezekből az következik, hogy idehaza szinte felesleges hagyományos angoltanulásra fecsérelni az időt, mert a várt előrelépés baromira nem következik be. Aki járt angoltanárhoz (és ki nem?), megerősítheti. Ennél sokkal jobb módszer a tévéműsorok eredetiben, és felirat nélkül(!) történő nézése, hisz ezzel az átlagmagyar napi 3-4 órát is eltölt. Ennél már csak az élő nyelvi környezet a jobb, amit angol társalgókisasszonyok foglalkoztatásável érhetünk el, potom áron. A végkövetkeztetés sajnos pofonegyszerű: sosem fogok annyira tudni anglul, mint amennyire szeretnék. Pont. Ja, és te sem. Pont.

Lehet velem vitatkozni, de ha valaki rá tud mutani egyetlen embere, aki tökéletesen szpíkeli az angolt, de tanórán tanulta, akkor hazudik :)

Persze ez a gondolatmenet messzire vezet: meg lehet-e tanulni bármit egy oktató-driven tanfolyamon? Egy bizonyos szintig igen. Jobban mondva nem. 40-80-120 óra alatt azt lehet elérni, hogy a tanulót elkapja a lendület, és/vagy a gépszíj. (Lásd mondjuk a múltkori Xbox-tanfolyamunkat.) A tökéletességhez egyedül visz tovább az út. Vagy be kell fizetni egy 10.000 órás tanfolyamra :)

Üdvözletem küldöm Washington DC-ből, ahol a Microsoft Worldwide Partner konferencián vagyok tizenháromezredmagammal. Ha egy szóban össze kellene foglalnom ezt a rendezvényt: cloud!

Olyannyira cloud, hogy még azt is megpróbálták szegény Microsoftosok, hogy a stadionnyi néző énekelje azt, hogy „ó klád, okládokláoklád”, mint ahogy a focimeccseken gajdolnak a szurkolók. Egyébként ide kitették a videókat: http://digitalwpc.com/Videos/VisionKeynoteVideos10/1, mégpedig saját lejáccóval. Az első markernél óbégatják sokan, hogy ó klád. Utána ront be Sztivi.

Na most a klád: nincs többé Linux elleni harc, nincs többé Linuxprobléma. Túlléptek. Fejben. Csak hát tettekben, bevételben és referenciában még nem.

Ez számukra akkora váltás, mint anno az volt, hogy a Microsoft a webre megy, majd a Microsoft lesz a legbiztonságosabb. A fejlesztőik 70%-a már most kládra fejleszt (!), és ez még fel fog menni 90% fölé. Eddig lemaradásban volt a klád, de pl. a Sharepoint 2010 előbb jön ki kládra, mint dobozosan. A Microsoft mindent erre az egy lapra tett fel: ha nyernek, nagyon nyernek. Ebből, és csak ebből fakadóan nyerni fognak, mert nincs más útjuk. A többit a mai nappal lelocsolták benzinnel, és felgyújtották.

Naomi Campbell párfüm:

Lacoste párfüm:

Üdv. küld. Washington D.C.-ből, ahol holnaptól a Microsoft éves nemzetközi partnerkonferenciája kezdődik. Ezen az eseményen még sohasem jártam, mert ez az elmondások szerint nem annyira szakmai rendezvény, mint egy Tech Ed vagy egy PDC. Ez az esemény az, ahol a Partner of the Year díjakat is átadják, és mint az korábban kiderült, amit mi Tocsival barkácsolunk a Windows Azure-ra, megütötte a mércét, kapunk szép díjat.

Ezen a konferencián fogok "találkozni" Bill Clintonnal, ahogy korábban már nem egy nagyágyúval "találkoztam": tisztes, kilométeres távolságból. Clinton Elnök Úr az esemény meghívott sztárvendége lesz szerdán: http://digitalwpc.com/Agenda/GuestSpeaker

A pályázat

Ha már itt tartunk, akkor leírom a pályázatunk lényegét is: aki járt nálunk online oktatáson, tudhassa, hogy ezeket is amolyan NetAcademiás módon visszük, nincs pépété, nincs blabla, az egész oktatás nem más, mint egy-egy saját homokvár felépítése az oktató alkotó-segítő közreműködésével. Ehhez korábban Microsoft Live Meetinget, majd újabban (a Linux-tanfolyamok elindítása óta) WiZiQ-t használunk kép- és hangtovábbításra. Amit ezek a cuccok ezen felül tudnak, az hulladék: pépété vetítése, béna cset (vagy még az se), béna rajztábla, clumpsy fájltöltögetés, használhatatlan videó (ezért vesszük fel az előadásokat mindig lokálban Camtasiaval)... 

Ahogy körülnéztünk a piacon, egyik ilyen rendszer sem tudja azt, amire valójában szükségünk van az online oktatáshoz: klipbordmegosztás, fájlátvitel, linkmegosztás (ha csak nem a csetbe bepaztázva), képernyőkép-lopás az oktató gépéről. Ezek közül talán legfontosabb a klipbordmegosztás, amit hónapok óta használunk éles üzemben, sokak megelégedésére. Ingyenes, bárki használhatja, bár tudom, hogy nem fogja, mert a konkurenseink más "üzemmódban" oktatnak. Itt van a cucc: http://trainertools.netacademia.net/

Egyelőre tehát nem tartunk ott, hogy saját rendszerrel meg tudnánk csinálni a teljes oktatást, mert valamilyen közvetítőközegre van szükségünk, legyen az WiZiQ vagy bármi más a sok-sok ilyen cucc közül. A célunk az, hogy ez az egész egy integrált rendszert alkosson. De nem azért, hogy ne kelljen használni a WiZiQ-t, hanem azért, hogy továbbléphessünk.

Az önmagában öncélú lenne, hogy azon küzdjünk, hogy mindent egy integrált rendszerbe pakoljunk, mert hát az oktatón kívül kit zavar, hogy ötfélle progit kell futtatnia egyszerre? Senkit. Viszont ha idáig figyelmesen követtétek, kiderülhetett, hogy a mi oktatásunk a szokásos kép-hang pároson kívül iszonyatos mennyiségű metaadatot szór a hallgatóság felé (megosztott klipbord stb, hadd ne soroljam fel ismét). Amiről szegény WiZiQ, Camtasia, Live Meeting, Cisco Webex, Citrix GoToMeeting (és még ezt is sorolhatnám) semmit sem tud. A metaadatok jelenleg elszállnak a kibertérbe, az élő oktatást követően elvesznek.

A mi nagy ötletünk a kereshető videó. Nem beszédfelismeréssel működik, hanem keyloggerrel :) Ha a sok-sok metaadatot mindet elmentenénk (mint ahogy el is mentjük), a videók abszolúte kereshetőek lennének. Nem csak állsz, és bámulsz 40 órányi videó felett, hanem beírod a keresőbe, hogy "dcpromo", vagy mittudomén, és kapsz egy találatlistát, hogy az adott kifejezés, melyik videó hanyadik másodpercében "hangzott" el (~gépelődőtt be). Ez mán döfi, ez a YouTube utáni videó világa. Kettővel utána...

És még mindig nincs vége!

Ha még feltalálnánk egy olyan lejáccót, ami a felvett metaadatokat is lejácca a kép-hang mellett, egy olyan rendszerhez jutunk, ami a távoli hallgatóság számára nem különbözik az élőadástól - pedig felvételről megy! Hoppá! És ezzel elérkeztünk a Video kills the radiostar jelenséghez.

Hát erre kapjuk a díjat.