Carnation-jéghoki

Published 2009. 12. 28. by Admin

Huszonkevesedikén egyszer csak beállított a Carnation jézuskája a NetAcademiához, és hozott nekünk egy jéghoki-csocsót. Varga Tamás azt fűzte hozzá, hogy azért gondoltak erre, mert ettől olyan Google-like lenne az előtér :) Úgy látszik, másnak sem kell a szomszédba mennie egy kis hülyeségért :)))

Nagyon elegáns kivetel egyébként, Carnation és NetAcademia logók vannak a pályán, de nem ám sima matricák, hanem bent vannak a "jég" alatt, hogy ne zavarják a játékot.

Mondanom sem kell, az ünnepekre "hazaloptam" a cuccost, és nagy megelégedéssel használtuk az unalmas családi összejövetelek revitalizálására. Az alábbi fotónkon a "készülék" itt látható nálunk, az előtérben. Itt lesz a végleges helye, szünetekben lehet majd csocsó-hokizni.

 


A képregény felfedezése

Published 2009. 12. 25. by Admin

A Jézuska többek között ezt hozta:

Ez egy hihetetlenül jó könyv! Noha a képregény, mint jelenség feszegetése a fő téma, mellesleg az ember picit jobban megérti például a szimbólumok hatását az észlelőre, a "zártság" fogalmát, amely nélkül a széthulló információt sosem ismernénk fel (AI-főprobléma!!!), a huszadik századi modern képzőművészeti irányokat, az írás kialakulását, az érzelmek kifejezésének általános módozatait, a kultúra hatását a különböző fogalmak képbeli kéfejezésére, a mozgás ábrázolását és még sorolhatnám. És mindezt jól olvasható képregényben! Profi!

Avagy mi köze Marcel Duchamp híres, de látszólag semmire se való mozgásábrázolásának a "suhanós" japán rajzfilmekhez?

 


Féltek-e?

Published 2009. 12. 25. by Admin

Visszatérek a jobb agyféltekés rajzoláshoz, mert JoeP bolgáján keresztül "meg lettem szólítva".

Bár Petrényi Józsi szerint én még mindig nem tudok rajzolni, azért hadd mutassam meg, mit alkottam tegnap este és ma. (Hozzáteszem, PJ-nek annyiban igaza van, hogy csak másolni tudok, bár azt élő, 3D-s modell alapján, de például képregényt soha az életben nem fogok tudni rajzolni, mert abban a műfajban az ember fejből rajzolja az alakokat harmicasával, löki a perspektívát élből, nyomja az arcokat feszt... no az nem megy. A legtöbb képzőművész azonban szintén nem jut el rajzban a képregény szintjéig, megelégszik fotók másolásával. Annál meg többet tudok immár.)

Az első egy szék. Tanult rajzosoknak elmondanám, hogy "élőben" rajzoltam, tehát az összes perspektivikus rövidülés-torzulás, valamint az összes fény-árnyék közvetlenül a tárgyról származik. Ha lefotóztam volna, és azt másoltam volna, az is kihívás lett volna még két hete. DE EZ ÉLŐ!

Mondhatjátok hogy "de hát az ülőlapja kifelé dől", és igen, ezt én is látom. Az a nagy különbség a korábbi hasonló (á, dehogy hasonló, még csak nem is hasonlított székre!) rajzomhoz képest, hogy ezt én is látom, és pusztán azért nem javítottam ki, mert már nem akartam a sok csíkot a huzaton és a "mellső lábát" totál újrarajzolni. Nagy különbség, hogy én magam fogadom el ilyennek a rajzot, vagy észre sem veszem, hogy gázos!

Ezt követően lerajzoltam a fiamat:

 

A türelmemmel még vannak problémák, az ing egész egyszerűen nem érdekelt, összecsaptam. 

Nos PJ? Tudok-e rajzolni?


TEDx Danubia

Published 2009. 12. 24. by Admin

Jelentkeztem a HVG által szervezett magyar TED-re, most küldték nekem az alábbi levelet. Ha érdekel a dolog, jelentkezz, mert persze, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel hosszabbították meg a jelentkezési határidőt pont szent karácsony délután, de mi van, ha mégse :)

Ízelítőül itt a program, igen ütős, huszonvalahány előadás, 90%-ban magyar nyelven: http://www.tedxdanubia.com/hu-HU/TEDx_Danubia.aspx#program 

Én jelentkeztem, gyere te is!


Kedves TEDx barátok!

 

Nagyon örülünk a sok érdeklődőnek, és köszönjük a sok önkéntes segítséget és felajánlást. Igazán jó érzés nekünk, szervezőknek, hogy magatokénak érzitek a TEDx Danubiát.

 

A jelentkezések feldolgozását elkezdtük, de teljes egészében csak az ünnepek után tudjuk befejezni, így akkor küldjük majd ki az értesítő e-maileket.

Többen jelezték, hogy még nem tudtak jelentkezni, ezért meghosszabbítottuk a jelentkezést 2010. JANUÁR 5-ig.

 

Mivel a helyek száma limitált, ha szeretnél ott lenni a 200 résztvevő között, feltétlenül jelentkezz a http://www.facebook.com/l/e6bab;www.tedxdanubia.com oldalon

 

A szervező csapat nevében ezúton szeretnénk kellemes, békés és szép gondolatokkal teli ünnepeket kívánni neked. Ennek alkalmából kiválasztottunk és ezúton küldünk két TED-előadást, amely néhány kellemes, élvezetes és tartalmas percet szerezhet neked az ünnepek alatt.

A konferenciáig hátralévő néhány hétben további 3-3 előadás linkjét küldjük majd el neked, részben hogy szórakoztató időtöltést nyújtsanak, részben pedig hogy azok is jobban megismerhessék a TED világát, akik esetleg még nem, vagy csak kevéssé ismerik. Szeretnénk, hogy a konferenciára érkező résztvevők már egy kis közös élményhalmazzal gazdagabbak legyenek.

Alain de Botton: A kinder, gentler philosophy of success http://www.facebook.com/l/e6bab;www.ted.com/talks/lang/eng/alain_de_botton_a_kinder_gentler_philosophy_of_success.html

Itay Talgam: Lead like the great conductors http://www.facebook.com/l/e6bab;www.ted.com/talks/itay_talgam_lead_like_the_great_conductors.html

Végül úgy döntöttünk, hogy ráadásként, a mai alkalommal is küldünk egy harmadik, az ünnep szelleméhez illő előadást azok számára, akik nem bánják, ha valaki érzelmileg is megmozgatja őket.

Emmanuel Jal: The music of a war child http://www.facebook.com/l/e6bab;www.ted.com/talks/emmanuel_jal_the_music_of_a_war_child.html

Kellemes Ünnepeket kíván a TEDx Danubia szervező csapat!

 


Jobb agyféltekés rajzolás

Published 2009. 12. 22. by Admin in Kultúra

Az elmúlt három napban egy igen különleges tanfolyamon vettem részt, melynek neve: jobb agyféltekés rajzolás. Noha ez a név némiképp ezoterikusan hangzik, biztosíthatok mindenkit, hogy hókuszpókusz egyáltalán nincs benne. Mielőtt leírnám, nagyvonalakban mit is tartalmaz ez a képzés, mutatnék egy előtte-utána önarcképet. Az első kép a tanfolyam első napján, mintegy szintfelmérőként készült. A másik a képzést követő zárómunka, a harmadik nap délutánjának termése.

Hogy tetszik az első? A második mellett igencsak béna. Nagyon jól megfigyelhető a "naív szimbolizmus" hatása, magyarul hogy nem azt rajzoltam, amit látok, hanem azt, ahogy elképzeltem, illetve korábban esetleg megtanultam. Szemet például tanultam rajzolni, orrot viszont nem. Hát - látszik. A második pedig a gyorstalpaló végeztével készített első rajzom. Ez sem tökéletes, de azért az óvodásszinttől eléggé messze jár már. Annyit megállapíthatunk, hogy valamilyen ló túloldalára ténylegesen átestem, ahogy azt a reklámban ígérték. (Ide jártam: http://kreativrajztanfolyam.hu/) Azóta egyéb csodákat is rajzoltam már, lásd később... Utólag persze nevetek korábbi önmagamon, hogy is képzeltem, hogy helyes önarcképet rajzolhatok, ha nem azt rajzolom, amit éppen látok, hanem azt, amit gondolok a látványról? Egész eddigi életemet tévedésben éltem. Na mindegy.

Itt is AI? 

Akkor lássuk. A jobb agyféltekés rajzolásnak, mint az égvilágon mindennek, igen sok köze van az intelligenciához. Az ember a világ nézegetése során folyamatosan és automatikusan felismeri a környezete tárgyait, ebből mentális térképet épít, és ezen térkép alapján navigál a világban. Ezt rendben is van, ám ha ugyanez az ember rajzolásra adja a fejét, a pontos ábrázolásban folyamatosan megakadályozza az, hogy tudja, mit rajzol. Ettől ugyanis részrehajlóvá válik, és ebből csak torz rajzok jöhetnek ki.

Egy példával illusztrálom, mire gondolok. Első nekifutásra, képzetlenül gyakorlatilag senki nem képes lerajzolni például egy széket. Még sok híres festőművész sem. Miért? Mert ha tudja, hogy az ott egy szék, máris képtelen helyesen felmérni az ülőke valós dőlésszögét, mert látását „elhomályosítja” a részrehajlás: az ülőlapra nagyobb rálátást ábrázolunk a valóságosnál. Sokan azt hiszik, Van Gogh szándékosan festett a néző felé lejtő székeket és padlót. Annyiban igaz ez, hogy nem érdekelte/zavarta a pontatlanság – meg hát amúgy sem tudta volna rendesen megcsinálni, lévén teljesen autodidakta föstő.

Valósághűség 

A fotózás megjelenésével elvileg a rajznak és festészetnek mégannyira sem kellene valósághűnek lennie, mint annakelőtte, de nem ezt éljük meg. A XX. század elejének szinte a 70-es évekig tartó művészeti forradalma, vagyis Picasso és Braque, Mondrian és Vasarely után most ismét alapkövetelmény, hogy a műalkotás, vagy legalábbis annak egy részlete valósághű legyen. Ha egy festő nem bír legalább egy élethű kezet, szemet vagy tárgyat megjeleníteni a művén, már lúzernek tekintheti magát. Ha viszont az egy darab valósághű elem megvan, a művész tudásában nincs kétségünk, a vászon 90%-án már azt csinál, amit akar.

Na de van itt egy nagy csavar, ahogy egy föstő barátom mondaná, egy tércsavar. Mégpedig az, hogy a kétszemű, térlátó ember csak nagy nehézségek árán tud olyan primitív képet készíteni, mint amire a buta, egyszemű, eszetlen fényképezőgép képes. Ismeretlen, vad ábrákat teljesen hűen le tudunk másolni, de baj van mindazzal, amit értelmezni tudunk, pont azért, mert értelmezzük. Ha kikapcsoljuk a képértelmezőgépünket, mindjárt tudunk helyesen rajzolni.

A jobb agyféltekés rajzolás tehát nem más, mint lebutulás a fényképezőgép „szellemi” szintjére. Ha vonalat a vonalhoz, tónust a tónushoz, teret a térhez pakolsz a rajzon, maximálisan követve a valóság „pixeleit”, nyilvánvaló, hogy fotorealisztikus ábrát kapsz eredményül. Mivel lebutulásról van szó, nem meglepő, hogy három nap elég a csodához. A lebutulás mikéntje a tanfolyam titka, hiába is írnám le, egy marék szó nem válthatja ki három nap intenzív firkálgatását. Így hát nem írom le, inkább mutatok egy példát. Egy manökent rajzoltam le a harmadik nap délelőttjén. Elég, ha az orrot megfigyeled (pedig nem is lett tökéletes, a szája se jó, a nyaka se jó), ez egyszerűen nem orr. "Épeszű" ember így nem rajzol orrot, hogy egy babszem meg egy háromszög. Pedig ez volt a valóság. Minden más "megodás" minimum tércsavarhoz, rosszabb esetben Picassohoz vezetett volna. A gyengébb elméjűek kedvéért: a baloldali képet rajzoltam én.

Azt viszont leírom, hogy most vettem észre, micsoda bődületes „tércsavarokat” festettem én mindezidáig. Itt van például Saint Tropez kikötője, egy képem 2007-ből.

Látod-e, hogy baj van vele, nagy baj? Látod? Az értelmezőkészülékem bekapcsolt állapotban volt, amikor a vázlatrajzot készítettem, ezért nem „mertem”, vagy nem „sikerül” a csónakokat megfelelő látószög alatt ábrázolnom. Következetesen és garantáltam abszolúte mindegyikbe bele lehet látni, mert "mint tudjuk", a csónakokba bele lehet látni. Látszik, hogy azért valamit adtam a perspektívának is, hogy kussoljon: a távoliakba egyre kevésbe lehet belelátni, DE BELE LEHET! Az innensőbe meg egyenesen belefolyik a víz :) Természetesen ezt a hibát sem akkor, sem mostanáig nem tudtam nevén nevezni, csak annyi jutott el a tudatomig, hogy ezzel a képpel (is) baj van, valahogy olyan babás, gyermeteg lett. Hát igen. A gyerekek rajzolnak így. Minden tárgyat az őt megillető perspektívából. Így lesz az autó mindig oldalnézetben, míg a homokozó mindig felülnézetben, mindegy, hogy a valóságban hogyan állt.

Azután figyeld meg a kikötőbólyákat. Ezt is el lehet rontani, még csak akarni sem kell :). A perspektíva rohamos méret- és távolságcsökkenésével dacolva a hozzánk legközelebb álló baloldali fehér kőkocka egy fikarcnyival sem nagyobb, mint a térben mögötte álló, ja és persze a köztük lévő távolság sem nagyobb, mint a második és harmadik között. Nesze neked Euklidész, nesze neked röneszánsz.

Na de ne szapuljuk tovább ezt a képet, van ennek még baja elég, hanem elegánsan lépjünk tovább!

Ma is rajzoltam egyet. A kislányomat (aki nem is olyan kicsi, hisz gimnazista.) Egy profi portrérajzoló veszett el bennem? Az a röhej(ly), hogy mindenkiben ott lakozik a profi rajzoló. Csak éppen a túltanult intelligenciája útját állja a "tehetség" kibontakozásának. Azt kell mondjam, erre bárki képes, hisz én is. Három nap kell hozzá. Meg egy jó tanár.

Megyek, kiülök a Vörösmarty térre portrét rajzolni ötér'


Szerettem volna az agymenés-jegyzeteimet rendszerezni valahol, valamiben. Megnéztem a Microsoft OneNote-t, jó-jó, de nekem 4 gépem van, ebből egy otthon, egy pedig Windows Mobile, és ez a dolog csak megosztott könyvtárból tud több gépen is elérni egy jegyzetet. Keressünk valami webest. Google Notebook? Igen, ez jó lenne, elérhető bárhonnan, csak hát - suttyomban megdöglött. Lehet ugyan a weblapján kotorászni és gépelgetni, de az igazán kénylemes az lenne, ha a böngészőbe beépülne egy plugin. Van is plugin,, a FireFox 1.0-hoz és az Internet Explorer 5.0-hoz. "Jelenleg a Notebook bővítmény nem érhető el Vistán. Jöjjön vissza később." Nem to'om, így 2009 decemberében - vajon már eleget vártam? Laughing

Na de akkor mit? Ti mit használtok? Egy blogmotort csak nem használ az ember jegyzetelésre?


Barter

Published 2009. 12. 11. by Admin

Nincs pénzed helikopterre? Akkor még véletlenül se vegyél! Inkább cseréld el a házadat helikopterre!

http://assetfair.com/

Egyik kedves ismerősöm mutatta ezt az echte amerikainak tűnő szájtot, CNN-en futó tévéreklámmal (As Seen on TV! Click here for the 30 second spot! ), de mint tudjuk, a világon minden magyar. Ezt onnan tudjuk, hogy a Collectibles szekcióban (http://assetfair.com/c-10-collectibles.aspx) nemcsak egy Koronazasi emlekkonyvet találunk, hanem alul feltűnik néhány reklám: Szentimre Natural Mineral Water, meg Monte Carlo now opening in Haris köz :)

Ezt a szájtot nyilván amerikában kellett elindítani, mert itthon kinek milyen "kincse" van ugyan? Ha csak nem a Koronazasi emlekkonyv...

Nos, a barterban hihetetlen módon nem hiszek, pláne ilyen nagyértékű csecsebecsék esetén. A pénzt azért találta fel az ember, hogy megkönnyítse a termékcserét. Ha nekem van egy

Ultimate Malibu Compound with Ocean View-m,

a lehető legkisebb eséllyel szeretném cserélni

Traditional Café & Ice Cream Factory in Hungary-ra,

de még ha így is lenne, a jégkrémgyár gazdájának tutira nem fog kelleni az ultimate malibum. Itt jön(ne) be a pénz szerepe, mint - ahogy azt az általános iskolában belénk verték - "általános egyenértékes". A barátom érvelése szerint viszont a barteré a jövő, mert szerinte a közeli jövőben még annál is kess-szűkösebb idők jönnek, mint amit eddig tapasztaltunk. (Én ilyet nem tapasztaltam, igaz, nincs is helikopterem. Éppen hogy még mindig az ember után dobják a hitelt a bankok.) Ez azt jelenti, hogy szegény gazdag emberre "rászárad" a helikoptere, s ha csak el nem cseréli valamire, nem tud megszabadulni tőle.

Tegyük fel, hogy igaz ez az érvelés. De ha én pénzszűke miatt barterezek, egy kisujjnyival sem vagyok előrébb, ha az a helikopter tényleg "rám száradt", és kenyérre kellene a - ööö - ... pénz! Ungabungahonban el tudom képzelni, hogy a lelőtt mammutot sütőtökre cserélem. Itt azonban a cserére felkínált dolgok minimális értéke 3000 dollár.

Véleményetekre kíváncsi vagyok. És akinek vannak kincsei, töltse fel a szájtra!


Valerie, a domestic android

Published 2009. 12. 11. by Admin

Valéria sorsát évek óta követem. She is the most intelligent robot on earth. 2002 tájékán botlottam bele Valériába. Nagyon megtetszett, és mindjárt rendelni akartam belőle egyet. Igen ám, de jövőre lesz kész, mindig csak jövőre. Pillanatok múlva 2010 van, tehát esetleg jövőre? :)

Mindenesetre a http://www.androidworld.com/prod19.htm címen megtekinthető Valéria, amint a nappaliban áll, a konyhában áll, a folyosón áll. Hé, ez nem egy kirakati bábu instead?

Azért vannak a téma körül komolyabb intézmények is. Itt van például a http://www.aaai.org szervezet, a maga konferenciáival, magazinjával és AI Topics nevű wikijével... Ha valaki szeret az USA-ban csavarogni, ezek a konferenciák is megteszik. Na például ennek a szervezetnek az elnöke Valéria megvalósulását 2056-ra teszi.

Az tényleg a jövő!

(Lehet, hogy nem hiszek az AI-ban? Akkor minek írkálok róla?)


Mesterséges intelligencia IV.

Published 2009. 12. 04. by Admin in AI

Kézírásfelismerés

Még a "rovott múltamból" előhozakodok egy tanulságos esettel. A kilencvenes években kézírásfelismeréssel foglalkozó vállalkozásunk volt egy pár sráccal, úgyhogy behatóbban kellett foglalkoznom a számfelismerés mikéntjével, és lehetetlen voltával: a tökéletes és masszív információhiánnyal. Anno mi beszkennelt csekkekkel vergődtünk, 94% közeli felismerési pontossággal működött a rendszerünk, ami a gyakorlatban persze azt jelentette, hogy minden tizedik csekk garantáltan hibásan lett felismerve, de a közte lévő kilencre is rá kellett néznie embernek, mert ha nem...! Nem meglepő, hogy kézírást papírról mind a mai napig nem tudunk géppel felolvasni. De van más módszer, a tollacskás!

A kéziszámítógépek írásfelismerésének nem kell bonyolult elemzésekkel és pixelhibákkal vesződnie, mert a tollról egyenesen Bézier-görbék szakadnak le, a lehető legpontosabban leírva egy adott karaktert. A felismerés ennek ellenére nem megy olyan pontossággal, ami megütné a használhatóság mércéjét. Mi az a hatalmas gát, ami ilyen végtelenül megkönnyített helyzetben is megakadályozza, hogy egy felismerőrendszer az elvárásainknak megfelelően működjön? Vegyünk egy példát:
 

Vajon ezen az ábrán milyen számot látunk? A jó ég tudja. Vagy hatost, vagy nullát. Ki mondja meg, hogy a kettő közül melyiket? A szövegkörnyezet, csak a szövegkörnyezet. Ha megnézzük a környezetét, kiderül, hogy Ó betű :) Önmagában tehát ezen a jelen vergődni felesleges, de a felismeréshez találhatunk támpontot egy 10 cm sugarú körön belül. De nézzük ezt:
 

Ezt meg a földrajzi távolság és a kultúra bevonásával tudjuk helyesen értelmezni, anélkül egyáltalán nem. Ez Európában egyes, míg Amerikában hetes. Ha egy rendszernek megtanítod itthon, hogy ez egyes, Amerikában tévedni fog, és vica versa.

Ha pedig elszakadunk a számoktól, a szövegkörnyezet elemzése hihetetlen mennyiségű tudást igényel: nemcsak a beszélt nyelv változik iszonyatos sebességgel, de az írott is. Ezernyi példát tudnék még mutatni, de ezek már szépen mutatják, miért köt ki mindegyik gyártó ugyanott: tanuljon meg a felhasználó írni úgy, ahogy azt a gép el tudja olvasni. Ugyanakkor mégiscsak van egy olyan terület, ahol az AI jól jön, ahol nincs szükség kilencvenegynéhány százaléknál nagyobb találati arányra, és ahol a lekódolós-algoritmikus felismerés szóba sem jöhet, mert senki sem tudja az összefüggéseket: ez az adatbányászat. Majd egyszer arról is írok. Meg a mindenféle algoritmusokról.  

 


Mesterséges intelligencia III.

Published 2009. 12. 02. by Admin in AI

Hogyan definiálod a tudást?

Agysejt hozzászólása picit megelőzte a mai cikkemet, de sebaj. A gyökeres tuskót az aksi kimerüléséig rángató robot röhelyes képe jó felvezetés a mai okfejtéshez!

Amíg nem tudjuk megmondani, mi a tanulás, és mi az intelligencia, és hogyan kellene digitálisan leképezni tények seregének felhasználásával összeállt tudást, addig a tapasztalatok gyűjtögetése és rögzítése is felesleges. A világ összes tényének bemagolásával és adatbázisba töltésével nem lehet megoldani végtelen problémákat.

Persze, egy-két mesterséges intelligencia megvalósítás képes bizonyos fokú asszociációra, általánosításra. De ez nem tudás. Ez nemtudás! A zongorázni tudás nem a billentyűlenyomási tudás általánosítása, hanem egy más szint, egy más dimenzió. Az asszociáció lehetővé teszi, hogy egy személyt ne csak az eredeti fotó alapján, hanem pici változások esetén más képeken is fel lehessen ismerni.

Asszociatív rendszerekkel viszont már egy olyan hétköznapi feladat sem oldható meg, hogy mi a macska. Egy macska akkor is macska, ha a fenekét mutatja felém, és akkor is, ha a terasz üvegtetjén mászkál, és a hasa felől látom. Felismerem, mert tudom, mi a macska. Az asszociatív rendszer nem ismerné fel.

Gondolkodás nélkül pedig nem lehet túlélni semmilyen valós helyzetet. Legyen egy robotunk, ami rengeteg szabályt ismert, többek közt ezeket:
-A gyufával tüzet lehet gyújtani
-A benzin gyúlékony anyag
-A dinamit robban
-A robbanás halálos
Ha nincs sem tapasztalata, sem gondolkodási képessége, ezek a szabályok nem fogják megakadályozni, hogy gyufával belenézzen a benzintankba. Kevés a szabály? Rendben, töltsünk bele tízszerannyi szabályt! Most már nehezebb rávenni, hogy tönkretegye önmagát, de nem lehetetlen. Pusztán keresni kell egy „biztonsági rést”, egy helyzetet, egy jelenséget, amit nem fednek le a szabályai.

Csak végtelen számú szabály elegendő ahhoz, hogy sose tudjunk újabb kivételt találni, és a robotot megetetni fűrészporral.

Tudom, mi a macska, de nem tudom elmondani, miben áll ez a tudás. Tudok olvasni, de nem tudom meghatározni és dokumentálni sem, hogy melyik agyi területemet aktiválom, és miért. 

Összegzem:
•    A tudást nem tudjuk leképezni. Sem én, sem a tudósok. Nem tudjuk, mi a tudás. Azt sem, hogy hogyan alakul ki, azt sem, hogy hogyan tárolódik.
•    A tanulást nem tudjuk gépesíteni, mert nem tudjuk, mi a tudás. Legfeljebb tényadatok gyűjtögetésére futja.
•    Az észlelés csak abban az esetben végezhető el egyértelműen és hibátlanul, ha a tudásunkra támaszkodunk. Enélkül reménytelen.
A harmadik pontból végtelen ciklussal visszaléphetünk az elsőre.


Hőskor. Az internet kora.

Az életnek nincs célja és nincs értelme. Az életnek szépsége van.