Ma, 2009. tavaszán Magyarország felemelkedése valahogy lekerült a napirendről. Az egyéni és társadalmi boldogulást úgy tűnik, ártatlan cigányok életének kioltásában keresi a magyar. Ne feszegessük, hogy süllyedtünk idáig, az okok mindenki számára közismertek. A feladatunk az, hogy – ha már a politika nem képes rá – mi magunk keressünk kiutat ebből a XVIII. századi világból mind önmagunk, mind szűkebb-tágabb közösségünk számára.

Nemrégiben alkalmam adódott egy nemzetközi konferencián résztvenni Seattle-ben, az USA-ban. Mondanom sem kell, hogy a végtelen hosszú, körömollóval szálanként nyírt pázsit milyen hatással van az emberre, rend és tisztaság és kedvesség mindenütt. Az egyik alkalommal taxival mentem ki Redmondba, a Microsoft főhadiszállására, és beszédbe elegyedtem a 60 év körüli taxisofőrrel, gondoltam, megkérdezem, látta-e a Microsoftot, amikor az még csak egy-két épületet foglalt el (ma már egész városnegyedben dolgozik a huszonsokezer alkalmazott). Az úriember elmondta, hogy igen, emlékszik, ő tősgyökeres Seatte-i. Ezen a helyen például – s itt egy gyönyörű parkkal körbeölelt elegáns épületegyüttesre mutatott – hatalmas illegális szemétlerakóhely volt a hatvanas években. Nem hittem a fülemnek, és ezt szóvá is tettem. Mire mit válaszolt? „Miért nem hiszem el? Ku-klux-klanunk is volt!” És valóban. Nem is olyan régen még a mai magyar helyzetnél sokkal rosszabb, szervezett rasszizmus dúlt ebben az országban. De már nincs. Mi történt? „Felülemelkedtünk” - mondta az öreg.

Ez elgondolkodtatott. Úgy tűnik, akár egy generáción belül is felül lehet emelkedni a jelen egyéni és társadalmi sérelmein. Így igaz! De egyvalami feltétlenül szükséges hozzá: hogy a kőkorszaki ösztönöket kiváltó kilátástalanság és szegénység valahogyan szűnjön meg. Ez az a pont, ahol csak önmagunkra számíthatunk, a politikában bízni értelmetlen dolog. Itt az ideje az állampolgári kezdeményezésnek. Állampolgár vagyok, kezdeményezek. Adjunk célt önmagunknak: vigyük át az országot a XXI. századba! A felülemelkedés lehetősége sajnos nem mindenki számára érhető el, de a fiatalság számára már ma is adott!

Mit kell tennünk, mit kell tennetek?

Tanulni, tanulni, tanulni. Mégpedig értelmes, előremutató dolgokat. Arra menni, amerre a világ megy. Az már mindenkinek feltűnt, hogy a korábbi sikerszakmák, a benzinkutas, a butikos és a zöldséges teljesen eljelentéktelenedtek, a társadalom csúcsáról az aljára röpítve a szakma képviselőit. Azonban a társadalom jelentős része nem ismerte fel, hogy a szocializmus második vonalbeli sikerszakmáinak is befellegzett. Nem él jól a szobafestő-mázoló, a tetőfedő és a kamionos sem (az ápolók sem, de ennek egyelőre más oka van). Ez a földrengésszerű változás két okra vezethető vissza: egyrészt az általános közvélekedéssel ellentétben alaposan megcsappant a kétkezi munka iránti igény (nem építünk lakótelepeket és duzzasztógátakat, géppel festjük a lakásokat, fél nap alatt készen van), másrészt ennek következtében is a sok munkavállaló egymás lábát tapossa, egymás szájából veszi ki a kenyeret. És ha ez még nem lenne elég, a társadalom még mindig abban a hitben él, hogy „legyen szakmád gyermekem”, és ontja magából a felesleges kétkezi munkásokat, akik napról napra rontanak saját helyzetükön. Még call centeresnek sem jó az, akinek csak „szakmája van”.

Azon a lakóterületen, ahol lakunk (ez Budapest egyik kertvárosi része) az egész telepen gyakorlatilag nincs rajtam kívül műszaki értelmiségi. Az utcánkban egészen biztosan nincsen. Lehet erre azt mondani, hogy ez azért van, mert ez egy tipikus munkásnegyed, ez az érvelés azonban azért nem állja meg a helyét, mert a régi rendszerben nem is volt más, mint munkásnegyed. Tud esetleg valaki műszaki értelmiségi negyedről?

A válságból a kiutat az innováció, a fejlesztések jelentik. "Egyszerű": fel kell kapaszkodnunk arra a szintre, ahol már az innovációban is részt vehetünk, nem csak call center munkatársként van ránk szüksége a világnak. Az innováció legfőbb, és elérhető területe manapság az informatika. Aki azt hiszi, az informatika fejlődése a végéhez közeledik, súlyosan téved. Most vagyunk az elején, szinte még nem is tudjuk, mire való, noha már a porszívóban is van mikrochip. A jövő összes eszköze egyre összetettebb informatikát igényel, egyre gyorsuló ütemben van szükség informatikusokra: programozókra, biztonsági szakemberekre, üzemeltetőkre. Hol vannak az ifjú informatikusok?

Nem szeretném porig alázni a hazai szakemberképzést és felsőoktatást, a problémák mindenki számára közismertek: nagyságrendi túlképzés humánoldalon, masszív szakemberhiány reáloldalon. Aki továbbtanul, mind dumával akar boldogulni, egyszerűen mindenki kommunikációszakos. Ami pedig az egyik legelőremutatóbb ágat, az informatikát illeti, még mindig az határozza meg, hogy egy egyetemen mit tanítanak, hogy az oktatói gárda mihez értett már 20 évvel ezelőtt is. Az egyetemekről frissen kikerülő diplomás informatikusok azonnal továbbképzésre szorulnak, ebből a képzési igényből remekül megél néhány kiemelt felnőttképzési magán oktatóközpont. Ma már ott tartunk, hogy aki egyetemet végez, csupán elfecsérel öt évet az életéből, mert öt év alatt a lemaradás törvényszerű, ennyi idő alatt két generációnyi technológia hal ki. Lassanként – a magángazdaságban – már nem jelent előnyt a papír, a diploma: sokkal többet ér, hogy az ember mire képes. Van nekünk Bolognánk, ám az egyetemi képzési rendszer többszörösen bebizonyította, hogy ezen a téren megreformálhatatlan.

Itt jön be a képbe a NetAcademia. Az a feladatunk, hogy a hozzánk forduló embereknek segítsünk előrébb lépni szakmai területen, hogy egy-egy tanfolyammal egy-egy lépéssel közelebb kerülhessenek a XXI. századhoz munkában, jövedelemben, életszínvonalban és gondolkodásmódban. Ehhez meg kell változtatnunk a külföldről átvett üzleti modellt, mely egyfajta elitképzéssé „degradálja” a tevékenységünket: nincs az a magánszemély, aki meg tudja fizetni a versenyképes tudást nyújtó tanfolyamainkat. És – paradox módon – nincs az az oktatási intézmény, aki helyettünk el tudná látni ezt a feladatot. A kitűzött irány helyességét az IT Factory sikere bizonyítja. Már csak néhány lépést kell megtennünk.

Minden személy számít, minden előrelépés a társadalom egészét viszi picit előrébb. Kétkezi munkásokra természetesen szükség van, de minden kiemelkedő személy csökkenti a konkurenciaharcot a társadalom alacsonyabb rétegeiben, ezzel egyidejűleg növeli a béreket mindkét szinten. Az én vízióm, hogy nem politikusként, hanem oktatóként, és vállalkozóként csökkentem a feszültséget a társadalom csoportjai és egyénei között . Ez a recept a világ minden országában beválik. Érjük utol Írországot! Indítsunk útjára új Graphisoftokat, új Nav’n’Go-kat, új Recognitákat! (...és Boltamarson-t )

Ebben a törekvésben ma már jelentős csapat áll mellettem: a NetAcademia oktatói gárdája. A feladatunk szép, de nem lehetetlen...

Azt hiszitek, füllentek? Elétek tárom a képi bizonyítékokat!

Először Bill Gates-szel találkoztam, aztán összefutottam Woody Allennel, elbeszélgettünk. Hallgatag volt. Végül Dzsenifer Enisztonnak csaptam a szelet.

 

Elindítottuk a korábban TopN munkanéven készülő online áruházunkat. Az elmúlt egy hét lázas kikommentezéssel és dizájnolással telt, mert a Vatera lépése nyomán egy licitszájtot kellett sürgősen elindítanunk, a korábbi "termékmintákból" viszont látható, hogy ez egy sokkal nagyratörőbb cucc lesz. Szerencsére a licitmag rendelkezésre állt, és két órányi kikommentezéssel már működött is (csak még nagyon csúnya volt). Ekkor jött a neheze: mi legyen a neve?

Miért ezt a hülye nevet kapta, hogy BOLTAMARSON.COM?

A.) válasz: Mr. Boltamarson, a norvég kiskereskedő 1862-ben indította fűszeres kisvállalkozását, körülbelül egy időben Mr. Ericssonnal, a szomszédjával, aki már akkor mobiltelefonokat és telefonalközpontokat készített, persze a kor technológiai szintjének megfelelően fából. Az elmúlt egy évszázadban a közismert Boltamarson birodalom fokozatosa bekebelezte a világ piacait. Elterjedtségéről elég az az egy beszédes adat, hogy hány találatot hoz a Google, ha rákeresel erre márkanévre! Így jutott el a konglomerátum az internet korába, ahol is XVI. Thor Boltamarson, az alapító ük-ükunokája egy hirtelen mozdulattal az egész világon egyik percről a másikra eltünette az összes boltját, és az internetre költözött. Az akciót kiegészítette egy olyan piros villantással, ami a Man in Blackben is van, hogy mindenki felejtse el, hogy valaha is voltak boltjaik szerte a világban.

B.) válasz: Mrs. Bolta Marson, a spanyol díva kiöregedvén a táncszakmából elhatározta, hogy megszabadul összes tüll és plüss vackától, különös tekintettel azokra a pávatollakra, amelyeket valaha oly büszkén viselt, miközben lassú, kecses és szexi léptekkel lesétált a villogó esztrádlépcsőn. A mellékelt képen immár díszítéseitől megszabadulva, felszbadulva táncol egy katonazenekar előtt. Nos, a matróna a kor hívószavának engedve úgy döntött, az interneten ad túl kultikus kegytárgyain. Szólt is a szonszéd kisfiúnak, Paolónak, hogy dobjon össze neki egy webszájtot. Ebből nőtte ki magát a ma már világszerte ismert BOLTAMARSON.COM.

C.) válasz: miután a TopN nevet képtelenség volt kiejteni és helyesen begépelni, és mivel a .HU alá minimum két hét bármit is regisztrálni, no meg végül is 6 milliárd embernek akarunk szolgáltatást nyújtani, irány a COM domén. Igen ám, de ott 5 karakterig minden betűkombináció foglalt, szó szerint az összes! Ergo ennél hosszabb kell. Nem lenne baj, ha magyarul mégiscsak jelentene valamit, de külföldiül se legyen nyelvtörő. Utalni kellene arra, hogy pici zöld emberkék készítették, akik egy másik világból jöttek, és totálisan nem érdekli őket sem a jelenlegi status quo, sem az, hogy ki mit gondol a dolog megvalósíthatóságáról és finanszírozhatóságáról. Ki kell fejeznie némi lazaságot is. Meg talán olyasmit is, hogy ez egy XXI. századi cucc lesz a végére. Ennek ellenére mégiscsak egy "bót". Legyen meglepő, de megjegyezhető. Ésatöbbiésatöbbiésatöbbi.

Ami pedig a becsületkasszát illeti - mert ugye ezzel hirdettük meg - az olyan szinten nincs kész, hogy még a hozzávaló SQL-táblák sincsenek meg

Talán még az első éjszaka statisztikájából egy kis ízelítő: 3500 egyedi látogató, 528 regisztrált júzer (!), nulla új árucikk, egy darab licit.

Hosszas szervezgetés és ide-oda pakolás után (éljen a munkaszünet ünnepe, május 1.) végre összeállt az idei Ethical Hacking konferencia.

Részletes program és jelentkezés itt: http://www.netacademia.net/konferencia

Tavaly 400 hekker tette tiszteletét - mert többen nem fértek be. Idén 600 főre számítunk, a tavalyi tapasztalatok alapján azt gondolom, nem érdemes utolsó pillanatra hagyni a jelentkezést.

Jó kis cím, úgyhogy mindjárt másról kezdek írni. Nemrég jártam a Naaaaaaagy Víííííííííííízen túl, és vettem egy csomó okos, papíralapú könyvet. Vagy egy tucatot. Elkezdtem olvasni őket, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a wwwwálságot nem is egy, hanem több okosmondó szerző megjósolta, éspedig NEM pénzpiaci szempontból!

Van például az alábbi mű: What Would Google Do? Ez egyáltalán nem a Google-ről szól, hanem arról, miként alakította (múlt idő!!!) át a gazdaságot az internet, melyből következik a hagyományos média bedőlése, és igen, az óriásplakátok halála is. Az óriásplakátok halálának oka abban keresendő, hogy elmúlt az a világ, amikor a reklámfelület korlátozott erőforrás lett volna, ja meg az is elmúlt, hogy a vakszórásnak ne lenne alternatívája. Ha jól idézem, Angliában a Google egymaga nagyobb reklámbevételre tesz szert, mint az összes többi szereplő (tévé, rádió, porszívó) együttvéve. Ebben a könyvben szerepel egy érdekes felsorolás a bedőlendő iparágakról, többek között a kozmetikaiparról és az autógyártásról is. Mindez 2008-ban íródott!!!

Közbevetve: azt tudtátok, hogy egy-egy videojáték több bevételt és több profitot hoz, emellett több embert és hosszabban ér el (konkrétan mondjuk: Halo3), mint egy hollywoodi film? Előállítani pedig olcsóbb. Lesz itt még meglepetés és wálság! Szegény Dzsenifer Eniszton! (Jut eszembe, találkoztam Dzsenifer Enisztonnal, majd megmutatom a képet, most nincs ezen a gépen.)

Azt sem véletlenül emeltem ki, hogy a változás, a gazdaság átalakulása már jócskán tart, mi meg itt gyurcsányorbán szinten vergődünk. "Multik haza!" Szellemi posvány a javából. Miközben az igazi gond például ott van, hogy "az ifjú nemzedéket nem érdekli semmi", mondja a tanár, és azt hiszi, igaza van. De könyörgöm! Tudják ezek az okostojások, politikustól megmondóemberig, pedagógustól tudományos főmuftiig, hogy két generációval vannak lemaradva a fiatalokhoz képest?

A tanárnő MÉG nem használ emalit. A fiam MÁR nem. Miből gondolja, hogy bármiféle tekintélyre szert tehet a diákság körében olyasvalaki, aki nem tudja, hol és melyik évszázadban él?

Felnőtt, és lassan munkába lép az a nemzedék, amelyik már sohasem fog nyomtatott sajtót olvasni, és nincsenek spamproblémái sem, mert emailt sem használ - hiszen mind az ezer ösmerősével vidáman elkommunikál MSN-en. Mi az az email? Apu, ti miért szívatjátok magatokat ilyesmivel?

Ez természetszerűleg megváltoztatja például a hagyományos reklámok hatékonyságát -> konkrétan: nem ér semmit, mert a fogyasztó nem néz tévét. A lányom még a tinisorozatokat is a YouTube-on nézi, mert ott legalább angolul van  Szegény pici RTL Klub! A napjaid meg vannak számlálva, de te nem tudsz róla.

Ez megváltoztatja a termékpreferenciákat, mely megváltoztatja a kínálati-keresleti viszonyokat, mely bedőlésre készteti először a hagyományos reklámmédiát, majd a belőlük élő régi típusú hírközlőket (TV, rádió), majd a reklámok által fenntartott megamárkákat (kozmetikum), majd a politikai nézetek kialakulásának menetét (lásd Obama kampányát), ami jelentős átrendeződést okoz a vállalatok működésében és egymáshoz való viszonyában és mindezt NÁLUNK IS, ti vaksi, ostoba politikusok!

A pénzügyi krízis csupán olaj a tűzre. Égett volna az magától is.

Minden jóslatom így teljesüljön, mint a három héttel ezelőtti. Akkor azt fejtegettem, milyen problémákkkal küzdenek a licitszájtok, például a Vatera és a Tesz-Vesz. Aztán a múlt héten bejelentettem, hogy amit mi csinálunk, az bizony ingyenes lesz. A ma híre peddig a következő: mind a Vatera, mind pedig a Tesz-Vesz fizetőssé teszi a termékeladásokat.

A licitrendszerek a nagyság átkával küzdenek évek óta. Bárki megnézheti mind a Vaterán, mind a Tesz-Veszen, hogy tömegesen állnak az eladatlan termékek, és egy árva licitet sem kapnak. Minden komoly eladó tudja, hogy gyakorlatilag csak abban az esetben számíthat eladásra, ha a termékét 1 Ft-os kikiáltási áron hirdeti meg, mert az eladás záloga a licitverseny, melynek záloga, hogy legalább két érdeklődő essen egy eladandó árucikkre, nem pedig fordítva. Ez viszont az eladó számára jelentős kockázatot rejt magában.

Mára az az abszurd helyzet állt elő, hogy rengeteg termék esetében több az eladó, mint a vevő. Akkor pedig nincs licitcsata!

A Vatera és a Tesz-Vesz fizetős megoldása a kínálat szűkítésével akar úrrá lenni a jelenlegi helyzeten, ez viszont egy alapvetően hibás út.

A XXI. századi válasz a problémákra az innováció. Mi Sanyával fél éve bütykölgetünk egy jobb, innovatívabb licitrendszert, és elhúzódó csatára számítottunk a két nagy ellen. A tegnapi hír hatására azonban mintegy kétórányi „megfeszített” munkával letiltottuk az összes előremutató, ámde félkész megoldásunkat, és előállítottunk egy azonnal versenyképes, teljesen ingyenes licitszájtot. És mivel mi alapvetően más üzleti modellben gondolkodtunk a kezdetek óta, nemcsak a termékkiírást, hanem a sikeres eladást is ingyenessé tettük.

A fenti problémára a Vatera és a Tesz-Vesz által adott értelmetlen válasz oka lehet hogy Dél-Afrikában keresendő, de lehet, hogy azt hiszik, monopolhelyzetben vannak (a Vatera sutyiban felvásárolta a Tesz-Veszt), vagy nincs programozójuk. Vagy a három együtt. Mindenesetre ekkora marhaságot rég követett már el valaki a hazai neten. Miközben Amerikában az a jelszó, hogy "Free is a business model", ezek ketten itten... na mindegy.

Dávid elindul Góliát ellen: a TopN most már egy ingyenes licitszájt, a korábbi blogbejegyzésekben mutatott kereskedelmi rendszert simán kikommenteztük . Rá sem ismernél. Viszont kéne egy kis bétateszt. Nincs kedvetek eladni rajta valamit? Csak van valahol a sarokban egy törött sámli, amit el szeretnél adni "jó áron" :))))))))))))))))))

Még hogy monopolhelyzetben vannak?!?!? Legalább 170-200 licitszájt várt erre a pillanatra, hogy végre beléphessenek a piacra. Be is fognak, ki milyen sikerrel...

Sokat játszottam már az eladási diagrammal, és mindig élveztem, milyen szépen alakul az eladás - no meg a profit! - miközben fejben eladtam a sivatagba homokot, vagy valamit. Ezért úgy gondoltam, csinálunk egy tesztlapot, hogy bárki játszaddozhasson vele kedvére, így legalább különösebb szövegelés nélkül megérti a koncepciót. (Bár a Sanya odaírt egy csomó helpet is a "gyengébbek kedvéért".)

Próbáld ki! Kíváncsiak vagyunk a véleményedre, írd meg!

 

És most valami egészen más! Fanatikus buggyűjtésem során újabb gyöngyszemre akadtam, ezúttal a Seatte-New York járaton. Most egy újrabootoló Boeing 757-es gépet fogunk látni, utazómagasságon. Az igaz, hogy csak az utastér fagyott le, de ez a pici öröm is öröm, valljuk be! És ráadásul most a Linuxnak fagyott az arcára a mosoly! Sajnos magát a fagyást nem tudtam lefotózni, mert mire a biztonsági öv alól kibányásztam a tiltott telefonomat, az már letűnt a képernyőkről, de a bootolás folyamatát megörökítettem!

A társadalmi-gazdasági fejlődés mindvégig arra épült, és abból teremtett értéket, hogy mindenki olyan munkát végez, amelyre más egyáltalán nem, vagy nem olyan minőségben képes, mint én. Kezdetben ez 1-1 kapcsolatot jelentett, én megvarrom a te bakancsodat, te kikalapálod a kardomat, mindketten egy picivel előrébb vagyunk. A segítség tárgya mindegy, lehet az spirituális is: én megköpölyözlek, te meg adsz egy zsák hagymát. A lényeg a kölcsönös előny, és az egymásnak tett hatékony szolgálat: hatékonyabb, mintha én magam kalapálnám a kardot. Jövedelem és nyereség itt is, ott is.

Az ipari forradalom tette lehetővé, hogy minden ember, minden dolgozó a szaktudásával átlagosan tízezernyi másiknak segítsen, és ez hozta magával azt a pazar gazdagságot, amiben ma élünk, és él benne az is, aki tagadja. A gyári munkás, no meg az ott folgozó HR-es, bérszámfejtő, osztályvezető és társaik bizony tízezernyi-milliónyi másik embertársuknak tesznek szívességet, és ezért tényleg jár, megfinanszírozható az ezerszer több jövedelem. De kezdem túlmagarázni, ez triviális. Mi jön most?

A jelenlegi válságban, akarom mondani ipari forradalomban ugyanaz játszódik le, mint a korábbi során: a gépesítés új szintje ismét egy-két nagyságrenddel megemeli az egy fő munkája által elért, megtámogatott, kisegített embertársak körét, és a munkaerő lassankét ide áramlik. Más szempontból is ugyanaz zajlik, mint korábban: az 1 : 1 relációt megvalósító csizmadia mérhetetlenül kevesebb jövedelmet tud szerezni, mint az 1 : 10.000 relációban dolgozó ipari dolgozó. Maradtak-e dolgozók az 1:1 iparágakban? Igen, de nagyon kevesen. Az ő életszínvonaluk záloga, hogy egyrészt kevesen maradjanak (pl. díszműkovács), másrészt egyfajta mesterséges hiány keletkezzen a szolgáltatásaik iránt (pl. mesterfodrász), íly módon tudnak XXI. századi életszínvonalon élni. 

Az elmúlt tíz-húsz évben sorra megjelentek az 1 : 100.000.000 iparág képviselői: telekommunikációs cégek, multik stb., amelyek rendre hozták az elvárható, egy nagyságrenddel nagyobb jövedelmezőséget. A közelmúltig óriási befektetés kellett lenni ahhoz, hogy valaki akár csak álmodozni tudjon milliós ügyfélkörről.

Az informatika új szintre emelkedik

Ami ma zajlik, az az 1 : 100.000.000 demokratizálása. Ma már bárki, hangsúlyozom bárki, akár egyetlen személy is megjelenhet az 1 : 100.000.000 relációjú vállalkozások között. És egyáltalán nem baj, ha fizikailag nem gyárt semmit. (Sőt, hátrány lehet!) Azt észrevetted, hogy a telkók sem gyártanak semmit? A mobilszolgáltatód a szolgáltatási üzletágban tevékenykedik. És most jön a lényeg:

1. Egy nagyságrenddel nagyobb jövedelemre tesz szert már ma is az, aki áthelyezi magát az 1 : 100.000.000 reláció világába.

2. Ilyen vállalkozások nagy tömegben csak az informatikában, vagy informatikával karöltve jöhetnek létre.

Következtetés 1: akinek van egy csöpp esze, sikítva menekül a hagyományos iparágakból!

Következtetés 2: Az informatika robbanásszerű fejlődés előtt áll.

Következtetés 3: Ideig-óráig lehet mindenféle munkahelymegőrző programokkal késleltetni a hagyományos iparágak "trónfosztását", de az egészen biztosan be fog következni. Okos ember nagy léptekkel elkezd gyalogolni az 1 : 1.000.000 iparágak felé!

A fenti gondolatmenetből egyenesen következik az általam már sokszor szajkózott: "exportájl! exportálj! exportálj!" kiáltás, mert ebben a piciny országban nincs más út és mód arra, hogy szolgáltatásodat az 1 : 1.000.000 tartományba emeld. Dumálhat a Fidesz bármit a magyar útról, az úgy hülyeség, ahogy van. Részt kell vennünk a magasabb szintű társadalomban! És ha országosan erre nincs szándék és akarat, vedd a kezedbe a saját sorsod irányítását, és lépj te magad!

Az informatikai, azon belül a programozói szakemberhiány nem pillanatnyi jelenség, hanem egy általános változás előszele, a hiány nem csökkenni, hanem növekedni fog. Ha a mezőről az aratómunkásnak a gyárba kellett mennie, akkor a gyárból a munkásnak most haza kell mennie programozni.

A NetAcademia segít Neked átlépni a XXI. századba. A stratégia készü!l!

Tavaly ősszel útjára indítottunk egy teljesen egyedi licitelős szájtot, amely azon nyomban hamvába holt. Akkor még nem értettem, miért, hisz az elképzelés "zseniális" volt.

Abból indultam ki, hogy nem jó nekem se a Vatera, se a Teszvesz, se az eBay, no nem mintha baj lenne ezekkel, meg virágoznak is szépen, de az én "problémámra" nem adtak megoldást. Az én "problémám" abból fakadt, hogy nem egy darabot akartam eladni valamiből, hanem X-et. (Konkrétan használt CRT-monitorokat.) Erre a Vaterán van ugyan megoldás, a holland árverés, de ha megvizsgáljuk a licitszájtok mögött húzódó valódi felhasználói érdekeket és értékeket, és ezt összevetjük a tömeges eladás irányti igénnyel, összeegyeztethetetlenségre jutunk.

Hogy hogyan is jártam a holland árveréssel? Azt már minden rutinos Vaterás tudja, hogy mindent kizárólag 1 Ft-ért szabad feltenni, hogy egyáltalán beinduljon a licit. Ha többért rakod ki, nem kapsz licitet, lehet, hogy egyet sem, de ha egyet mégis, akkor kettőt már nem, és nem alakul ki a vetélkedés - márpedig a sok-sok licit létfontosságú ahhoz, hogy a terméked egyre feljebb kerüljön a reputációs listán, és végül a főlapig repüljön. Míg egyetlen monitort "remek" áron, akár 4-5000 Ft-ért is el tudtam sózni, amint már kettőt akartam eladni, ezek egymás konkurenciájává váltak, és a licit szinte be sem indult. A legnagyobb bánatom az volt, hogy amikor "remekelt" az egydarabos licit, akkor is csak az első licitáló nevét kaptam meg, noha a második is szép árat kínált volna a monitorért. Felhívtam a Vatera ügyfélszolgálatát, de nem értették a problémámat, és hiába kértem a második versenyző adatait is, nem adták ki.

Erre jött a nagy ötlet: ezt nekem kell megcsinálnom! Mármint egy olyan licithelyet, ahol az első X nyer! El is készült a termék, és a keresztségben a TopN nevet kapta. Csináltunk is próbaárverést, de valahogy nem jutottunk vele semmire, nem mentek fel az árak sehova. És hát mondom, nem értettem, hogy miért. Míg a Vaterán a törött gereblyenyelet is fellicitálják, nálam a műszaki cikket sem. Ma már tudom, és két oka is van.

1. Az összes fent említett licitszájt működésének az alapja a HIÁNY. A jó öreg, megszokott, kommunista HIÁNY. A vásárlók tudják, hogy abból a törött gereblyenyélből csak EGY van az egész univerzumban, és ezért, és csak ezért indul be a licit. Kivételt képeznek a kurrens műszaki cikkek (iPod), mert abból nem lehet elég a boltban, hogy fel ne licitálnák. De a rézhordós permetezőgép, a fából faragott teknő, a rossz lemezjátszó, az uszodavegyszer-készlet, a Nikon közgyűrű (ezeket adtam el sikeresen az elmúlt években) mind-mind egy-egy kincs, egy ritkaság. És igen, még az 1 db használt CRT-monitor is az, mert jó eséllyel egyszerre, egyidőben nincs fent belőle egynél több. Amint megszűnik a hiány, érdektelenné válik az egész. Ahogy visszaemlékszem, gyakorlatilag nem sikerült eladni a bakelit Michael Jackson lemezünket (a Thrillert). Miért? mert millió van belőle a piactéren. Ebben a pillanatban is 9 db van belőle "raktáron". Licitek száma? Hát persze, hogy nulla!

2. A hiány másik velejárója a vavő inherens ELLENÉRDEKELTSÉGe abban, hogy másokat is meghívjon a licitre, szóljon a haverjának. Ennek ellenére a Vatera és társai nagyon jól elterjedtek, de ehhez mindenféle marketingtrükköt be kellett vetni, a pontosztogatástól a sorsolásig.

És a 9 darab még csak nem is mennyiség. Szerencsére már fogytán van, de egy éve még térdig gázoltunk a CRT-monitorokban. Aztán itt van 500 darab Titkosítás könyv. Meg 1000 db SBS 2003 könyv

Mass market

Ekkor elgondolkodám, hogy mit is akarok tulajdonképpen. És rájövék, hogy vigye az ördög a licitelést, nem ez a lényeg, hanem a tömeges eladás! Továbbgondolkodám, és rájövék, hogy ez rengeteg cégnek a vágyálma, csak éppen nem tud róla, hogy ez a vágya. Kinek ne lenne elfekvő raktárkészlete? Vagy akár új áruja? El tudja-e adni az interneten? És a válasz az, hogy - ha csak nem nyit saját webboltot - NEM. Az elszigetelt webboltocskák pedig aligha képesek megteremteni azt a tömeget maguk körül, ami lehetővé tenné, hogy olcsóbban adják el, amilyük van.

Mit is csinál a teszkó? Raklapszám megveszi a tárgyakat, és mivel raklapszám veszi, csúnyán lealkudja az árat az eladónál (no meg 60 napra fizet - de ezt most hagyjuk), és az eladótól lealkudott árkedvezmény egy részét átadja a vevőknek, hogy legyen ócsó.

Minden vevő álma a teszkó. Minden eladó álma, hogy ő lehessen a teszkó, vagyis ő maga adhassa el nagytételben az árucikkeit. Hát hozzuk össze őket! Eresszük egymásra a vevőket és az eladókat, egy mindkét fél számára előnyös üzleti környezetben! Örömmel jelenthetem, hogy elkészült, bár még béta, de nagyon ígéretes.

Az eladás alapja egy árgörbe, melyben az eladó megadhatja, hogy a vevőlétszám függvényében mennyiért adja az árucikket. Az ár a mennyiséggel arányosan, az eladó által megszabott módon csökken! Az eladó valami ilyesmit lát:

Ez itt egyébként a Titkosítás és adatrejtés könyv eladási görbéje. Az alsó tolattyúval ide-oda tudom húzni a görbét, beállítva ezzel, hogy hol kezdjen ereszkedni, a függőleges tolattyúval a görbét simogatom, a megadandó adatok (kikiáltási, végső ár és darabszámok) pedig önmagukért beszélnek.

Ez az interaktív diagram maga a műszaki csoda, köszönet érte Plupp-nak! És persze kitalálni sem volt könnyű, hogy hogyan "szerkesszen függvényt" egy egységsugarú asztalosüzem. A két tolattyúnál lejjebb már nincs . Sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott, amikor ezt a felhasználói felületet kitaláltuk! Hullott a férgese rendesen! Ez itt a nyolcvanhatodik változat, egy 1/tg(x) függvény, ami mindent tud, amire nekünk szükségünk van, tetszőleges meredekséget, tetszőleges kezdeti- és végpontokat. Ha akarom, mindjárt az elején a mélybe hull, majd ellaposodik, ha akarom, a végéig vízszintes, és akkor bukik alá, ha pedig úgy akarom, lineáris lejtő. Puszán két tolattyúval - és iszonyat sok JavaScript-háttérmatekkal!

Egyébként kommunitibilding szempontból nagyon "gonosz" az elképzelés: itt a licittel ellentétben minden vevőnek elemi érdeke, hogy szóljon a haverjának, mert minél többen repülnek rá az árucikkre, az annál olcsóbbá válik!

Kockázat

Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy a licitálással szemben itt az eladónak nincs semmiféle kockázata. (A licitnél az a kockázat, hogy 1Ft-ért kell kitenned, ha jót akarsz, de az innentől bárhogy elsülhet, akár 2 Ft-on is megállhat a licit.) Beállítja az eladás paramétereit, és ha a siker nem is garantált, de a bukás teljesen kizárt.

Árazás

Mivel válság van, ez a dolog ingyenes lesz. Pont. Támogassuk a magyar kis- közepes- és nagyvállalkozásokat, nemde? Tegyük lehetővé, hogy mindegyik kijusson az internetre, nemde? Ha már a politika csak a szavak szintjén "tesz valamit", valakine tennie is kell!

Persze minden eladás végén ki fogjuk írni, hogy "ez az eladás valójában X forintba került volna, de ebből annyit fizetsz, amennyit jónak láltsz". Majd meglátjuk, mi sül ki ebből az "üzleti modellből". Igérem, be fogok számolni róla!

Hogy végül valahogy el ne felejtsem: az egész áruházat, sőt, mindkettőt (a licitest is) egyetlen ember hozta létre: Plupp. Fáradhatatlan munkájával bebizonyította, amit hónapok óta papolok, hogy BÁRKI kimehet nemcsak a webre, hanem a nagyvilágba, BÁRKI képes lehet arra, hogy megvalósítsa az álmait, mert HŐSKORBAN élünk! BÁRKI eladhat terméket/szolgáltatást 6 milliárd embernek! Nem kell hozzá semmi! Szakemberünk egy egyetemről firssen kikerült újdiplomás, aki már rendelkezett némi (nem is kevés) asp.net tapasztalattal, aztán Tocsinál jól rátanult, és lám.