Tavaly ősszel útjára indítottunk egy teljesen egyedi licitelős szájtot, amely azon nyomban hamvába holt. Akkor még nem értettem, miért, hisz az elképzelés "zseniális" volt.
Abból indultam ki, hogy nem jó nekem se a Vatera, se a Teszvesz, se az eBay, no nem mintha baj lenne ezekkel, meg virágoznak is szépen, de az én "problémámra" nem adtak megoldást. Az én "problémám" abból fakadt, hogy nem egy darabot akartam eladni valamiből, hanem X-et. (Konkrétan használt CRT-monitorokat.) Erre a Vaterán van ugyan megoldás, a holland árverés, de ha megvizsgáljuk a licitszájtok mögött húzódó valódi felhasználói érdekeket és értékeket, és ezt összevetjük a tömeges eladás irányti igénnyel, összeegyeztethetetlenségre jutunk.
Hogy hogyan is jártam a holland árveréssel? Azt már minden rutinos Vaterás tudja, hogy mindent kizárólag 1 Ft-ért szabad feltenni, hogy egyáltalán beinduljon a licit. Ha többért rakod ki, nem kapsz licitet, lehet, hogy egyet sem, de ha egyet mégis, akkor kettőt már nem, és nem alakul ki a vetélkedés - márpedig a sok-sok licit létfontosságú ahhoz, hogy a terméked egyre feljebb kerüljön a reputációs listán, és végül a főlapig repüljön. Míg egyetlen monitort "remek" áron, akár 4-5000 Ft-ért is el tudtam sózni, amint már kettőt akartam eladni, ezek egymás konkurenciájává váltak, és a licit szinte be sem indult. A legnagyobb bánatom az volt, hogy amikor "remekelt" az egydarabos licit, akkor is csak az első licitáló nevét kaptam meg, noha a második is szép árat kínált volna a monitorért. Felhívtam a Vatera ügyfélszolgálatát, de nem értették a problémámat, és hiába kértem a második versenyző adatait is, nem adták ki.
Erre jött a nagy ötlet: ezt nekem kell megcsinálnom! Mármint egy olyan licithelyet, ahol az első X nyer! El is készült a termék, és a keresztségben a TopN nevet kapta. Csináltunk is próbaárverést, de valahogy nem jutottunk vele semmire, nem mentek fel az árak sehova. És hát mondom, nem értettem, hogy miért. Míg a Vaterán a törött gereblyenyelet is fellicitálják, nálam a műszaki cikket sem. Ma már tudom, és két oka is van.
1. Az összes fent említett licitszájt működésének az alapja a HIÁNY. A jó öreg, megszokott, kommunista HIÁNY. A vásárlók tudják, hogy abból a törött gereblyenyélből csak EGY van az egész univerzumban, és ezért, és csak ezért indul be a licit. Kivételt képeznek a kurrens műszaki cikkek (iPod), mert abból nem lehet elég a boltban, hogy fel ne licitálnák. De a rézhordós permetezőgép, a fából faragott teknő, a rossz lemezjátszó, az uszodavegyszer-készlet, a Nikon közgyűrű (ezeket adtam el sikeresen az elmúlt években) mind-mind egy-egy kincs, egy ritkaság. És igen, még az 1 db használt CRT-monitor is az, mert jó eséllyel egyszerre, egyidőben nincs fent belőle egynél több. Amint megszűnik a hiány, érdektelenné válik az egész. Ahogy visszaemlékszem, gyakorlatilag nem sikerült eladni a bakelit Michael Jackson lemezünket (a Thrillert). Miért? mert millió van belőle a piactéren. Ebben a pillanatban is 9 db van belőle "raktáron". Licitek száma? Hát persze, hogy nulla!
2. A hiány másik velejárója a vavő inherens ELLENÉRDEKELTSÉGe abban, hogy másokat is meghívjon a licitre, szóljon a haverjának. Ennek ellenére a Vatera és társai nagyon jól elterjedtek, de ehhez mindenféle marketingtrükköt be kellett vetni, a pontosztogatástól a sorsolásig.
És a 9 darab még csak nem is mennyiség. Szerencsére már fogytán van, de egy éve még térdig gázoltunk a CRT-monitorokban. Aztán itt van 500 darab Titkosítás könyv. Meg 1000 db SBS 2003 könyv
Mass market
Ekkor elgondolkodám, hogy mit is akarok tulajdonképpen. És rájövék, hogy vigye az ördög a licitelést, nem ez a lényeg, hanem a tömeges eladás! Továbbgondolkodám, és rájövék, hogy ez rengeteg cégnek a vágyálma, csak éppen nem tud róla, hogy ez a vágya. Kinek ne lenne elfekvő raktárkészlete? Vagy akár új áruja? El tudja-e adni az interneten? És a válasz az, hogy - ha csak nem nyit saját webboltot - NEM. Az elszigetelt webboltocskák pedig aligha képesek megteremteni azt a tömeget maguk körül, ami lehetővé tenné, hogy olcsóbban adják el, amilyük van.
Mit is csinál a teszkó? Raklapszám megveszi a tárgyakat, és mivel raklapszám veszi, csúnyán lealkudja az árat az eladónál (no meg 60 napra fizet - de ezt most hagyjuk), és az eladótól lealkudott árkedvezmény egy részét átadja a vevőknek, hogy legyen ócsó.
Minden vevő álma a teszkó. Minden eladó álma, hogy ő lehessen a teszkó, vagyis ő maga adhassa el nagytételben az árucikkeit. Hát hozzuk össze őket! Eresszük egymásra a vevőket és az eladókat, egy mindkét fél számára előnyös üzleti környezetben! Örömmel jelenthetem, hogy elkészült, bár még béta, de nagyon ígéretes.
Az eladás alapja egy árgörbe, melyben az eladó megadhatja, hogy a vevőlétszám függvényében mennyiért adja az árucikket. Az ár a mennyiséggel arányosan, az eladó által megszabott módon csökken! Az eladó valami ilyesmit lát:
Ez itt egyébként a Titkosítás és adatrejtés könyv eladási görbéje. Az alsó tolattyúval ide-oda tudom húzni a görbét, beállítva ezzel, hogy hol kezdjen ereszkedni, a függőleges tolattyúval a görbét simogatom, a megadandó adatok (kikiáltási, végső ár és darabszámok) pedig önmagukért beszélnek.
Ez az interaktív diagram maga a műszaki csoda, köszönet érte Plupp-nak! És persze kitalálni sem volt könnyű, hogy hogyan "szerkesszen függvényt" egy egységsugarú asztalosüzem. A két tolattyúnál lejjebb már nincs
. Sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott, amikor ezt a felhasználói felületet kitaláltuk! Hullott a férgese rendesen! Ez itt a nyolcvanhatodik változat, egy 1/tg(x) függvény, ami mindent tud, amire nekünk szükségünk van, tetszőleges meredekséget, tetszőleges kezdeti- és végpontokat. Ha akarom, mindjárt az elején a mélybe hull, majd ellaposodik, ha akarom, a végéig vízszintes, és akkor bukik alá, ha pedig úgy akarom, lineáris lejtő. Puszán két tolattyúval - és iszonyat sok JavaScript-háttérmatekkal!
Egyébként kommunitibilding szempontból nagyon "gonosz" az elképzelés: itt a licittel ellentétben minden vevőnek elemi érdeke, hogy szóljon a haverjának, mert minél többen repülnek rá az árucikkre, az annál olcsóbbá válik!
Kockázat
Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy a licitálással szemben itt az eladónak nincs semmiféle kockázata. (A licitnél az a kockázat, hogy 1Ft-ért kell kitenned, ha jót akarsz, de az innentől bárhogy elsülhet, akár 2 Ft-on is megállhat a licit.) Beállítja az eladás paramétereit, és ha a siker nem is garantált, de a bukás teljesen kizárt.
Árazás
Mivel válság van, ez a dolog ingyenes lesz. Pont. Támogassuk a magyar kis- közepes- és nagyvállalkozásokat, nemde? Tegyük lehetővé, hogy mindegyik kijusson az internetre, nemde? Ha már a politika csak a szavak szintjén "tesz valamit", valakine tennie is kell!
Persze minden eladás végén ki fogjuk írni, hogy "ez az eladás valójában X forintba került volna, de ebből annyit fizetsz, amennyit jónak láltsz". Majd meglátjuk, mi sül ki ebből az "üzleti modellből". Igérem, be fogok számolni róla!
Hogy végül valahogy el ne felejtsem: az egész áruházat, sőt, mindkettőt (a licitest is) egyetlen ember hozta létre: Plupp. Fáradhatatlan munkájával bebizonyította, amit hónapok óta papolok, hogy BÁRKI kimehet nemcsak a webre, hanem a nagyvilágba, BÁRKI képes lehet arra, hogy megvalósítsa az álmait, mert HŐSKORBAN élünk! BÁRKI eladhat terméket/szolgáltatást 6 milliárd embernek! Nem kell hozzá semmi! Szakemberünk egy egyetemről firssen kikerült újdiplomás, aki már rendelkezett némi (nem is kevés) asp.net tapasztalattal, aztán Tocsinál jól rátanult, és lám.