A múlt héten hozott össze a sors egy 17 éves sráccal, aki egy személyben animátor, zeneszerző, ja és programozó is. Raymond készítette nekünk az intrót az Ethical Hacking konferenciára, ami úgy szólt a moziban, hogy brutálállat!

Indzsoly (Full HD recommended!):

Napjainkban minden a felhőkről szól. Sokan elhiszik, hogy egyszer minden adat a felhőben fog kikötni, mások azt mondják, személyes adatokat, bankszámlarekordokat sosem fognak külsős cégre bízni. A pénz nagy úr, ami az ilyen vitákat mindig a maga oldalára dönti el, úgyhogy maradjunk annyiban egyelőre, hogy soha ne mondd, hogy soha.

Más részről az is igaz, hogy a felhő az a valami, amiről mindenki csak beszél, de senki nem használja. Legalábbis ez a benyomásom alakult ki február 29-én, a Nagy Windows Azure Leállás Napján, ami minket elég rendesen földhözvágott, lévén hogy a teljes bizniszünk a felhőben van, de sem közvetlen környezetemben, sem ismerős ismerősének ismerősétől nem hallottam, hogy valakit különösebben érzékenyen érintett volna a több mint 24 órás szolgáltatáskiesés.

Ha tudományosabban szeretnénk felmérni, hogy melyik felhőszolgáltató hogy muzsikál, akkor bizony falakba ütközünk. Sem a Microsoftnak, sem az Amazonnak (hogy csak a legnagyobbakat említsük) nincs publikus statisztikája a felhőszolgáltatások használatáról. Egyes becslések szerint világszerte akár pár százezer előfizetőjük is lehet, ami azért valljuk be, nulla. Azt is csak a tőzsdei jelentésekből tudjuk, hogy felhőt szolgáltatni masszívan veszteséges biznisz.

És mégis, a Microsoft „all in”, az Amazon fejleszt, és loholnak utánuk még vagy negyvenen (http://cloud-computing.findthebest.com/) Ezek megbolondultak? Távolról sem!

Hát akkor lássuk, mire is lőnek ezek negyvenen. Hol a vad?

Ha már akkor cloud lett volna!

Az csak blabla, hogy felhőék elsősorban a kisvállalatokat célozzák meg. Persze ez a vonulat is igaz, hisz ott az infrastruktúra, miért ne engednének be rá fillérekért iciri-piciri cégeket? De az igazi biznisz a Facebook - lett volna. Ha már akkor lett volna felhő, és valamelyik szolgáltató adta volna a powert például a Facebook alá, ma semmi baja nem lenne. És vegyük észre, hogy a XXI. század második évtizede a Facebook-like (szóvicc! J), Facebookszerű semmiből jövő, gigantikussá növekvő online szolgáltatásoké. LinkedIn, SalesForce, Groupon, vagy hogy magyarokat mondjunk: Prezi, UStream, LogMeIn, Docler, soroljam?

Ezek a vonatok már elmentek. De a felhőgyárosok tudják, hogy a vágány nyitott, azt is látják, merre tart, és ha van vonat, azt remélik, többé senki nem indul el kézihajtású sínautóval. És ebben tökéletesen igazuk van. Ráadásul ez egy igazi win-win játszma: a felhő nemcsak várja, hanem katalizálja is az elképesztő növekedéseket. Én ezt jósolom.

Iparági elemzők szerint állítólag a Microsoft 2017-ig tartja a felhőt, és ha akkor még mindig veszteséges, elengedi. Nos, ez az elemző egészen biztos nem beszélt a tűz közelében üldögélő emberekkel, valamint a gondolkodás képessége sem fejlődött ki benne. Az ilyen elemzőktől meg kell vonni a falatot, nem látják a fától az erdőt!

Gazdaságos sorozatnagyság, és az elszabadult mobilkliensek

Egy másik tuti tipp, amire akár mérget is vennék, vagy legalábbis vállalom, hogy ha nem így lesz, megeszem a telefonomat, az a mobileszközök további térnyerése. Ekkor ismét ott tartunk, hogy bárkinek bármikor lehet egy olyan alkalmazásötlete, ami akár több (tíz)ezer érdeklődőre tarthat számot. De ez még hagyján. Ezek a nyomorult felhasználók a nap 24 órájában döngetik a kiszolgálót, tehát elindulni sem lehet redundáns rendszer, bombabiztos mentési-helyreállítási procedúra és röptében szervercserélős megoldás nélkül. Ezeket mind megkapjuk azért a pár fillérért, amibe a felhő a kicsiknek kerül.

A gazdaságos sorozatnagyság az az erő, ami lehetővé teszi a felhőszolgáltatók számára, hogy gyakorlatilag ingyen adják a fent felsorolt szolgáltatásturmixot. Azt a teljesítményt és sávszélességet tessenek elképzelni, ami lehetővé teszi, hogy akár a teljes előfizetői virtuálgép-parkot néhány óra leforgása alatt át tudják termelni egy másik földrészre, vagy vissza tudják állítani mentésből. Az összeset! A redundancia, a katasztrófaterv, a 7/24-es szolgáltatás, a live migration mind-mind „ingyen” áll rendelkezésre ezeken az irgalmatlan méretű szerverfarmokon.

Ezek olyan trükkök, amit a felhőgyártókon kívül senki nem tud felmutatni. Hiába döngeti a mellét mondjuk egy nagy pénzügyi szolgáltató, hogy majd ő épít ugyanilyet. Nem fog. A gazdaságos sorozatnagyság nem az ő malmára hajtja a vizet. Ha neki ilyen rendelkezésreállás kell, kénytelen lesz a felhőbe vonulni. Soha nem mondd, hogy soha.

A negyven felhőjáró pontosan tudja ezt.

Profi dotnetes webprogramozót (1 fő) keresek egy projektre, ami töbnyire MVC, de van benne sok minden más is. Profi == a „munkaerő” nem tőlünk tanulja meg a C# alapjait. Fizetség: versenyképes. Előre láthatólag X hónapnyi munka van. X a végtelenhez tart, amennyiben a projekt teljesíti az üzleti terben foglalt célszámokat, amit a többi feltétellel együtt szintén elmondok a jelentkezőnek.

Lehet hómofiszozni, de azért arra fel kell készülni, hogy velünk együtt kell dolgozni, feladatmegbeszélés, kódrivjú stb. Nem szkájpolunk.

Akit érdekel, jelentkezzen magánban, vagy ha ismerős ismerőse, akkor pedig jelentkezzen magánban.

A bitek legyenek veletek!

Tegye a szívére a kezét mindenki, és vallja be, hogy volt már olyan helyzetben, hogy valamit meg akart tanulni videóról, le is töltötte a cuccot, majd nem bírta rávenni magát, hogy megnézze. Az oktatóvideók - valljuk be - nézhetetlenek. Hacsak...!

Találtam egy számomra nézhető videógyűjteményt a neten (kisiskolás matek), és az lenne a kérdésem a tisztelt olvasókhoz, hogy egyrészt végig tudják-e nézni, (igen/nem), másrészt aki igen, van-e tippje arr nézvést, hogy miért bírta ezt megnézni. Hisz ennél csúnyább nincs is. Íme: http://www.khanacademy.org/math/algebra/solving-linear-equations/v/finding-the-100th-term-in-a-sequence.

Nos?

2012. február 29-e a Nagy Windows Azure Leállás Napjaként vonul be a világtörténelembe. Minket elég erőteljesen földhözvágott, lévén hogy lassan minden szerverünk felhővé vált. (A régi szép időkben 30 fizikai gépen összesen közel 180 virtuális szerverünk futott, mára ez a szám maximum 3 fizikai gép, de azok is mennek a pincébe hamarosan.)

De nem erről a kiesésről szeretnék siránkozni, egyszer volt, hol nem volt, többet nem lesz.

Hanem arról, hogy mi történt a háttérben, miből is állt a "szolgáltatás helyreállt" hadművelet. Nyilván senki nem hiszi el nekem, hogy a kuncsaftok virtuális gépeit újrahúzták mentésből. Több tízezret, mindet! Nagyon érdekes bizonyítékom van minderre.

Február 29-én történetesen épp Redmondban voltam, és a kilencórányi időeltolódásnak köszönhetően fényes nappal zajlott le előttem, ahogy itthoni iő szerint éjfélkor az Azure összeesett. Épp egy fontos frissítést próbáltam kipublikálni, de a művelet állandóan hibára futott. A weboldalaink (akkor még) hibátlanul futottak, de a frissítési kísérletet állandóan ledobálta magáról. Azonban kritikus frissítésről volt szó, amit még az otthoni reggeli indulás előtt ki akartam tenni, ezért egy nagyon ronda kerülőutat választottam, és ez bizonyította be (áttételesen), hogy a kuncsaftok gépeit bizony újrahúzták.

Mivel a Zistennek se ment a publish, kínomban betermináltam a Windows Azure gépünkre. Nem sokan tudják, hogy az Azure-masinákra is be lehet RDP-zni, de ez így van. Ezután a kritikus frissítés DLL-jeit kopi-paszta felmásoltam az Azure Desktopra (sic!), és onnan az alkalmazásunk BIN könyvtárába. Huhh, a műtét sikerült - ám a beteg hamarosan meghalt, merthogy a NY-Európai szerverközpont minden gépe leállt. Ezután jött a Microsoft heroikus küzdelme a szökőnappal, majd egy napra rá helyreállt a rend.

Ekkor jött el az én pillanatom, mondom magamban, "tibi", le kéne szedni az azúr desktopról azokat a gusztustalan DLL-eket, mert mégis, hogy néz az ki? Betermináltam. És nyoma sem volt a DLL-jeimnek! Se a desktopon, se a BIN-könyvtárban! Mivel elég botor dolog azt képzelni, hogy rajtam kívül valaki másnak is van RDP-joga, és ráadásul pont azzal szöszmötöl, amit én odarondítottam, csak egy megoldás marad: a virtuális gépünket újrahúzták mentésből.

Ezt a többi előfizető azért nem vette észre, mert valószínűleg én voltam az egyetlen olyan furfangos legény a világon abban a pillanatban, aki a központilag leállított frissítés ellenére mégiscsak frissíteni akarta a rendszerét, és "meghekkeltem" a systemet. A leállás részleteit elemző hivatalos blogokban nyoma sincs a tömeges újratelepítésnek. Gondolom, ez egy olyan részlet, amivel nem akarták terhelni az előfizetők agytekervényeit. Pedig egyáltalán nem ciki. Sőt, azt kell mondjam, különleges teljesítmény több tízezer előfizető összes virtuális gépét mentésből visszarakni 24 órán belül!

A SilverLight mögül csendben, és meg nem erősített hírekkel, de kivonul a Microsoft. Amiből nem lesz új verzió, az meghalt, vége. De miért kell meghalni a SilverLightnak?

Azt olvastam valami fórumban, hogy azért kell befejezni a SilverLightot, mert "béna". Itt van helyette a HTML5! Nos, aki ezt a véleményt megfogalmazta, biztosan nem ismeri a SilverLight-rendszert, és valószínűleg a HTML5-öt sem. Nemhogy nem béna a SL, de mellette a teljesen kaotikus, összevissza implementált, JavaScript-függő  HTML5 maga a katasztrófa. A nincs-két-böngésző-amiben-egyformán-működne, na az béna. Az ez-a-változó-az-imént-még-int-volt-most-meg-már-string, az hiperbéna. És mégis nemcsak a világ, de egy kiváló böngészőoldali technológiával rendelkező cég, a Microsoft is a béna HTML5 felé fordul. MIÉRT?

Mert a SilverLight (is) megöli a Microsoftot. Ezt a kijelentést alaposan magyaráznom kell, mert látszólag a kettő között nincs semmi összefüggés. Tüzetesebben megszemlélve azonban nagyon is van.

Platformzár

A Microsoft huszonix éve sikerrel alkalmazza azt a stratégiát, hogy a Kedves Vevőit minden lehetséges módon a platformjához láncolja, magát a platformot pedig bezárja jó erősen, hogy a Kedves Vevő ki ne tudjon szökni. Erre számtalan példát sorolhatnánk, közismert tény. A bezárási technikát olyan jól csinálták, hogy rá is ragadt a Microsoftra az a percepció, hogy ők mindig-mindig bezárják az ügyfeleiket a saját rendszerükbe. Ez valójában a SilverLightra is igaz, mert a Flash-sel ellentétben valójában úgy platformfüggetlen, hogy csak Windows-platformon érhető el (hagyjuk a linuxos MoonLightot, szinte semmi nem indul el rajta). Ez egyébként nem feltétlenül baj, mert egy vidámparkba jó bezárva lenni.

Az elmúlt időszakban azonban azok a nyomorult vevők mind kiszöktek a vidámparkból! Ez akkor történt, amikor a Microsoft teljes erővel benézte a mobiltelefon-piacot. Emlékezetes Steve Ballmer kijelentése, hogy "nohiszen, az iPhone!". Most meg már lesheti. A K. Vevők Androidon és iOS-on töltik a mindennapjaikat.

Na de hogy jön ide a SilverLight?

A Microsoft egy platformcég, az a fontos, hogy az ő cuccukra fejlesszenek a népek. Erről is van egy frankó Steve Ballmer videó :)

Könnyű belátni, hogy ami az elmúlt húsz évben versenyelőny volt, a Microsoftnak most már baj. Baj, ha rajta szárad a bezáróművész képzete. Mert aki bezár, az most már kizár. Andoidot, iPhonet és egyebeket zár ki. Ki a fene akar pont abba a felhőbe költözni, amelyik bezárul körülötte, még ha ez tényszerűen nem is igaz, de  percepciószinten annál inkább? Ki fog olyan szerverplatformra fejleszeni, ami csak a Windows Phone 7-et szolgálja ki, és fogalma sincs az iPadról?

Szegény MS-nek ebben a helyzetben nyitottságot kell sugallni. Nem véletlen, hogy megjelent a Windows Azure-ban a hadoop-támogatás és a Node.js. Szerény véleményem szerint a SilverLight pedig a vezéráldozat. Élhetett volna még, de kellett egy szimbolikus tett, ami a nagyvilágba ordítja, hogy "nem vagyunk mi zártak!". A zárt fejlesztési környezettel való leszámolás, és a mégoly vacak, de mégis mindenütt eldöcögő HTML5-re való átállás az egyik kulcsa a Microsoft-platformok, és így a Microsoft-cég továbbélésének. És lesznek még vezéráldozatok. Szegény-szegény XAML!

Nehéz időket él meg az MS. Nemcsak hogy benézte a telefon- és tabletforradalmat, de a huszonéves zártsági stratégiáját most nyíltságira kell cserélnie. Én szurkolok nekik. Volt már egy-két reménytelen helyzet, amiből kijöttek, szóval...

There is a good book from Chip & Dan Heath on training and learning called „Made to stick” which explains why we can learn from some trainers and why we forget every words of other trainers, regardless of their technical knowledge, filed experience. If you are a trainer, buy it, read it, learn from it! http://www.amazon.com/Made-Stick-Ideas-Survive-Others/dp/1400064287

This book explains something very useful: how to make ideas „sticking”. This is a very good summary on how to keep people awake in your classroom, no matter what topic you teach. While I totally agree with this book, we can make one step further and examine how people learn compex disciplines and how well we do our job as trainers to support this.

Nearly all vendor-specific training materials builds up the same way: it contains 8-10 modules, each module has a theory part (1 hour lecture) and a lab part (1 hour click here-click there). What I found is that students hate only two parts of these official trainings: the first part (1 hour boring lecture) and the second part (1 hour lab working alone). Whenever I’m sitting in on an „official” course in a classroom as a student, I can feel the same pain (y)our students feel. This is because we do not learn this way. Ask yourself: how did you learn the thing that you treat as it is your „special knowledge”? By listening lectures? I doubt.

In the book above there is a great example of how an expert thinks he learnt his fabulous knowledge and tries to tell other people what he knows. But he fails. He fails not to tell, but to get his message into his listeners’ head. Why? Because he fails to recall how he learnt his knowledge. And I can tell you he learnt not by listening lectures. His knowledge was built piece by piece.

• By learning small, disconnected facts.
• By learning from experience.
• By solving problems and intellectual challenges.
• By doing things.

His brutally complex knowledge used to be disconnected islands of small facts in his brain. These facts evolved over time into something different both in quantity and quality. What is more important is that it just HAPPENED to him, his brain unconsciously built up his knowledge net in the background. His brain made the magic of connecting the dots. His brain constructed the necessary theory  by filling the gaps in his knowledge. His brain created a conceptual MODEL of the topic and put the small facts on the model like decorations on a christmas tree. And suddenly (?) he feels he has arrived. He feels the power.

Knowledge is not a thing you can have by listening other people’s explanations. Knowledge builds up inside your brain. It doesn’t matter whether you listen to lectures or not. Yes you can learn from lectures, but you forget it on the spot. Just think about university students. They learn fast but forget even faster!

What is painful from teaching perspective is that there is no way to enter knowledge matrix (=theory) into students’ head by speaking loud, even so we spend half of our trainings to do (or try to do) exactly that. Just recall a good, inspiring speech you recently heard. What do you remember from it? A few words. That’s it. Now recall your last conference you participated. What did you learn? You see?

In fact, it does not matter how hard we try. It does not matter what training materials we use, how long we try: no go. Complete waste of time. You are lucky if your trainer is a showman, this keeps your students awake. But THAT IS IT. That is the „result” of theory lectures! Your leture is complete waste of time. Your theory blabla is the thing that never getst through becasue theory is built up internally, individually. From facts. And this is a fact. Your poor students are just waiting for the „real” learning to start, but you keep talking. How embarassing is it? And if you follow the „official” way, you leave your poor students alone just in the right moment, the only time frame on a course when they start learning, the lab! Disappointing… Think about it.

All this „theory” above tells us one thing: our job is to inspire students to experience as many things as they can throughout the course. Skip the blabla and jump into practice! Solve problems together! Build something! Write a piece of software! You are the team leader, they form a team. Work together! Let them absorb as many facts as they can to give their brains ammunition to do the real learning process in the background.

And you know what? They love it. And when they love it, they learn 100 times more compared to when they are bored to death.

Sad, but true: all of my theory above is just a theory, and according to my theory, it is impossible to load it into your head. You will forget it after reading 

This is the first article in a series about learning and teaching online. The very first question we have to answer is not technical. It is not about what broadcasting software or what training material we use. It is all about how you can grab and keep the attention of people for 40 hours over a very restricted channel, the internet. This channel is so lame we can compare live online learning to simply watching videos. No personal contact, no feed back, no 3D trainer, nothing just a video(stream). From now on I use the term "video" instead of "live online training" not because these are the same or interchangeable but because the similarities of experience student receive. And it is shorter to write down the word "video", too.

Ask yourself: are you able to watch a 2 hours long training video from the beginning till the end? If your answer is yes, then you are not a human being. Ordinary people cannot watch those videos. You need Hollywood quality to fix you in front of a display for more than a few minutes. And with our trainings, we talk about 40 or more hours of "video", very far from Hollywood quality. 40 hours of unbearably boring videos. A real challenge to make people watching them!

Do you know TED (www.ted.com)? Their presentations (and such, their videos) has a maximum length of 16 minutes. With a good reason. They want you to watch them carefully. They figured out 15 minutes is a limit of your patience to see a talking head sitting calm in total passivity. After that you escape. Let's call this phenomenon the law of getaway. The law of getaway always kicks in, if you try to force people to watch your stupid training videos.

But compare it to an other activity using computers. Are you able to sit 8 or more hours in front of a computer working on some project? Of course you can! This is not the computer itself which is unbearable. The activity you do with it makes the difference. It is not the theatre itself that make you sleep in your chair. There is no natural force that makes you sleep in auditoriums. It is the performance that knocks you out.

With this in mind, we can look for solutions to a well defined problem. How can we change our trainings not only to keep people "watching" it but make one more step: to make them love it?

If you are a presidental candidate of the USA, "it is the economy, stupid". If you are a trainer, "it is the presentation, stupid".

It will hit you hard.

There is no such thing as lecture. Oh, and by the way, there is no such thing as lab.

I mean you cannot do online trainings using the old model of doing a one hour lecture using a PPT, then let your students do the labs from a printed step by step - usualy working alone. Both things fires the "law of getaway" and you end up with escaped customers who never come back. This means you need to change EVERYTHING what you or your trainers did until now. When I say EVERYTHING, I mean EVERYTHING. Period.

Next question: what is the activity you can do for long hours before a computer without any sign of escaping, or better, forgetting the world, forgetting drinking and eating and just sit there and hit the keyboard? You are right. It is an activity called WORK. With this in mind, the next question to answer is how to transform teaching to working to achieve the same effect? We need a different training approach. It is called: WORK together.

Let's WORK together!

Do you think people are learning while working? Absolutely. Do you think people are listening hours long presentations from each other? Absolutely not. Do you think they learn some theory while working? Yes. Do you think they do "labs"? Positive. So you have the perfect framework of learning all necessary theory and practice without falling asleep, and it is called: work. The only question that remains: how to "work" with your students?

What we do is the following: we treat the whole group of students as a large group of coworkers. The size of the group doesn't matter, it can be dozens or hundreds or a thousand. The trainer fires up goals to reach, problems to solve or jobst to done, then we do all the steps to reach the goal, solve the problem or do the job together. We work in parallel with the students. Just to show you a simple example: if we need a script to reach the goal, we write the script on the spot, live, together with the students, ask them to do the same together with us.

What you shouldn't do is to explain what a script is. Come on! Everybody knows what a script is! We do not explain what is a syntax error. Why to bla-bla about it when they'll run into in in a minute? We do not explain what a variable is. We create a variable. We do not explain how an "if" statement works. We write an "if" statement. We do not explaint that "Active Directory will lock out users if they log on too many times with the wrong password". We make students to log on so many times with a wrong password they lock themselves out.

With this approach we were able to teach hundreds of students to a broad variety of topics from programming to administering and so on. Our students do not escape from our online trainings. Just the opposite: they return for another courses.

The key to successful online trainings is the work together approach. You need to be open for this change to be successful. If you don't believe me, it is not my problem but yours :)

Na a mai napja sűrű lesz a Tocsinak! Egész délelőtt oktat (C# kezdő), majd ma délután, frissen és kipihenten belecsapunk életünk legnagyobb létszámú online oktatásába, a HTML5-be! Több mint 500-an jelentkeztek rá! Félezren! Kíváncsi leszek, milyen ügyesen fogjuk ezt a hihetetlen, határtalan tömegű embert leoktatni. És hogy a technika, ami egyébként 1000 főre van kalibrálva, hogy bírja az 500-at, élesben.

Ez lesz a második évad, amikor a saját fejlesztésű rendszerünket használjuk közvetítésre. Erről már többször írtam, így nem részletezném, egy a fontos, és biztos, ha bármi összerogyik a szoftverben, csak magunkat hibáztathatjuk. És az első évad, amikor fent vagyunk a Windows Azure-ban. (Remélem, ma nem talál ki magának valami újabb szökőnap-hisztériát.)

Este még megírom (ha lesz erőm), hogy hogy ment.

Már egy hete van iPadom. Egyébként ez az első almás termék a kezem között, ájfónom nincs. És mint megcsontosodott Windows-felhasználó azt kell mondjam, ennek ilyennek kell lennie. A sok kritika, amit kapott, hogy nem lehet bele memóriakártyát dugni, hát, tényleg nem, de nincs is ilyen ingerenciám. És valóban nem kellenek a kiálló frincfranc funkciógoombok. Taccs és kész. Az egyetlen kifogásolnivaló a súlya: nem leht úgy tartani, ahogy az ember szeretné, mert kifordul a csuklója. De ahogy az elektronikát ismerem, az iPad3 feleilyen súlyú lesz. Az üzemideje példás. Nincs az a repülőút, amit egy töltéssel ne bírna ki.

Azért van egy valami, amivel nem vagyok kibékülve. A szoftveres billentyűzet nagyon jó, de szerintem nem lett volna szabad kiaknázni azt a lehetőséget, hogy a gombfeliratok helyzetérzékenyen változhatnak. Én azért, és csak akkor találom meg a dlogokat, ha azok a helyükön vannak. Az iPad-on az Enter gomb nem mindig az. Néha Search. Néha Go. Na ez az agyamra megy.

Összességében elmondható, hogy úgy van megcsinálva, amilyennek lennie kell, ha azt feltételezzük, hogy humanoidok fogják használni. Az összes többi klón azért sem tud érdemleges eredményt elérni, mert aki ehhez hozzátesz plusz fícsöröket, az hibát követ el. És el is követik.

Na de majd a Windows 8! Most jött ki a béta. Kíváncsi leszek. A Metro-felület vérlázítóan ronda ugyan, de funcionalitásában az almánál is almább. Immár nem programokat indítunk el ahhoz, hogy elvégezzünk egy feladatot, hanem feladatot vézünk, amit a háttérben egy program csinál meg. Például nem úgy fészbúkolunk, hogy elindítjuk a Facebook Appot, hanem úgy, hogy bemegyünk a Zemberek közé a névjegyzékbe, és látjuk, ki mit csinált akárhol is. Mindegy, hogy Facebook-e. Kit érdekel?

Ezzel meg talán az a baj, hogy annyira más, mint amit megszoktunk, hogy csak na. Nem beszélve az Apple iránt megnyilvánuló mindent elsöprő szeretetről, amivel a Microsoft mindent elsöprő utálata áll szemben. Innen szép győzni!